RSS

Több ízben kerültem a héten kellemetlen helyzetben viszonylag alacsony szellemi képességeim miatt

Péntek reggelre vártam, hogy kiszállítsák a tévénézős kanapémat, én úgy emlékeztem, hogy azt mondta a néni a telefonban, akivel egyeztettem az időpont, hogy a reggeli kiszállítás 9 és délután 1 között történik. Én a legnagyobb nyugalommal állítottam az ébresztőt 8:50-re, de 8:33-kor arra keltem, hogy teljes erőből dörömbölnek az ajtón és hallom, hogy kérdeznek valami szomszédot, hogy nem-e tudják-e, hogy van-e itthon valaki, merhogy hozták itt a bútort, hívtak is csomószor, de nem vette fel senki. Na mondom ennek fele se tréfa, itt gyorsan kellene cselekedni, de mivel pénteken még k meleg volt, a nyári kollekcióban aludtam (lófasz se volt rajtam), meg még bent volt a fogszabályzóm is, amit kell még hordani nekem itten a levétel után esténként. Innentől igen hamar tinipornóssá vált a helyzet, mikor egy szál takarót magam köré csavarva feltéptem az ajtót és néztem bambán a két kiszállítóra, majd a fogszabályzótól pöszén annyit tudtam kérdezni, hogy Oh, akkor ez nem 9-től van?. Mondták, hogy nem, hanem, hogy 8-tól, én meg mondtam, hogy hát akkor nyitom az ajtót.

A másik alkalommal HR-esekkel folyt beszélgetés és ennek megfelelően úgy vallotta meg az egyik jelenlévő, hogy a férje bejelentette, hogy elköltözik tőle, hogy azt mondta, hogy a férje beadta a felmondását. A többiek azonnal levágták, hogy mi van és elkezdték kérdezgetni a csajt, hogy hú és most akkor hogy van. Én meg néztem és nem értettem, hogy most neki miért kellene annyira kiborulnia, mert a férje a felmondott? Meg is kérdeztem, hogy mi volt a kilépés oka, mondta a csaj, hogy a férje nem volt boldog én meg teljesen elfogadtam ezt, hát mennyien nem boldogok a munkahelyükön és hogy igazából milyen bátor, hogy akkor azt mondta, hogy csá gyíkok, én leléptem. Tovább kíváncsiskodtam, hogy megértsem, hogy mire itt ez a nagy para és megkérdeztem, hogy akkor most így mi a következő lépés, keres majd valami mást vagy teljes karrierváltás és elmegy méhésznek? Na itt esett le mindenkinek, hogy milyen végtelenül ostoba vagyok és én kurvára nem értem, hogy mi van, ezért miután kinevettek, elmondták, hogy mi a helyzet valójában én meg ÓH!

Nah ennyi meg egy banbi.

Amíg el nem kezdem írogatni, hogy mi volt New Yorkban, addig képek továbbra is instán itt: https://www.instagram.com/avieblog/

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be szeptember 23, 2018 hüvelyk avie nullával oszt

 

Most hazudhatnám, hogy én írtam ide, csak a kutya megette a poszt, de hazudni még mindig csúnya dolog, úgyhogy egyelőre most annyit, hogy magam sem értem, hogy mi történt itt, ami miatt egy árva betű nem került ide olyan k sokáig, ameddig még sose, de nemsoká jön értem a mijazisten, hogy kivigyen a reptérre, mert én akkor most elmennák New Yorkba, de majd jövök és elmondom mi lett a csillámtetkókkal is, mert tudom, hogy nem tudtok ilyen bizonytalanságban élni.

Még annyit így a highlightok között, hogy itt ebben a nagy kussban vettem egy lakást, abban vagyok benne most is és most akkor szépen bezárom benne az összes ablakot meg áramtalanítok meg faszom.

Kívánok még remek nyár végét mindegy kinek!

 
2 hozzászólás

Szerző: be augusztus 30, 2018 hüvelyk Wall Street

 

Lesz céges családi nap szombaton, ahova megyek önkénteskedni a következő munkakörökben: szerencsekerék háziasszony a nyeremények kisorsolásához és lemosható tetoválás szalon vezető.

Ma reggel megmutatta a főszervező a tetoválás tervet, ami nagyon aranyos, de csak 1 féle van, meg kurva nagy, egy gyereknek szerintem simán körbeér a csuklóján, olyan, mint egy kisebb kerek poháralátét és még ráadásul nem is csillog! Miután csalódottságomat fejeztem ki, kaptam keretet, hogy ha elintézem a beszerezést meg az elszámolást, akkor vehetek csillámtetkót!

Őrült nagy lázba jöttem és tartott ez addig, amíg be nem mentem az első játékboltba, ahol kétségbeejtőnek találtam a csillámtetkó piacot és az eladóval közösen próbáltunk rájönni, hogy vajon hogyan szerezte meg a Glitza márkájú (kibaszott drága, ellenben egy sablon csak egyszer felhasználható) cég az egyeduralmat és hogyan tudta teljesen leszorítani a TyToot (itt ragasztózni kell és arra jön a sablon), aminek a mintái is sokkal inkább szólnak a gyerekekhez. Ezzel a TyToo-val már találkoztam pár évvel ezelőtt egy esküvőn, az összes szakmai tapasztalatomat is ott szereztem, ebben a roppant érdekes posztban található a referencia.

Ma délután 2 játékboltban és 1 papírboltban végeztem teljes körű kutatást és végül lógó orral kullogtam haza, hogy nem lehet tisztességes csillámtetkót kapni és egyszerűen felháborító, hogy milyen világban élünk. Nem csüggedtem azonban sokáig, rávetettem magam a világhálózatra, hogy na majd akkor rendelek! Mivel állatos témájú lesz a családi nap, egy Móká-ZOO nevű csomagot vettem alapnak, de hogy mennyi ragasztó meg mennyi csillámpor kell vajon? Meg milyen színű? Rendeljek-e barna csillámport, hogy legyen élethű színe az állatoknak, vagy teljesen oké a kék csiga meg a zöld oroszlán? Kell-e vennem külön sablon csomagot, hogy legyen dínós is? Ha egyedül nem bírnám a munkamennyiséget, akkor nem-e kéne venni még egy ecset, hogy más is fel tudja venni a műszakot?

Őrült hosszan válogattam, hogy a keretbe lehetőleg minél inkább beleférjek (nem sikerült), mert nem szerettem volna, hogy olyan legyen végül az egész, mint egy rossz buli, hogy egyszer csak ott állunk por és ragasztó nélkül.

Egy munkanapon belül szállítják az anyagot, nagyon várom, viszont még van egy kérdés, amit mindenképpen meg kell oldani szombatig. Nyílt helyszínen lesz a rendezvény és lesz sok kis standja a cégnek, de hogy honnan fogom tudni, hogy az a gyerek, aki éppen odajön, az tényleg céges hozzátartozó vagy csak jött, mert látta, hogy úgy kenjük fel a lila medvéket gyors egymásutánban, mintha nem lenne holnap? A főnököm javasolta, hogy csak annak a gyereknek adjunk tetkót, aki bemondja, hogy “vörös panda”, de egyelőre még nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás.

 
7 hozzászólás

Szerző: be június 13, 2018 hüvelyk Alma együttes, játék és mese

 

Akkor tehát az ingatlanok.

Elkezdtem keresni lakást vételi jelleggel és az alábbiak a tapasztalataim:

– Sokkal több helyen ZÖLD a fal, mint kéne. De nem az a kis lágy lime-os libafosos zöld, hanem az a masszív zsírkréta- meg színespapírzöld. Nyilván mindent le lehet festeni, de számomra tényleg megdöbbentő volt, hogy mennyi helyen van, főleg hogy szerintem egy lakásban indokoltan lévő zöld falak száma kibaszott nulla. De úgy összességében őrület, hogy milyen burkolatok meg lakberendezési elképzelések vannak, két kedvenc képet mutatok is majd alant.

– Olyan oltári kuplerájban élnek emberek, hogy az valami elképesztő. És hogy így legalább fotózásra nem gondoltátok, hogy össze kén’ pakolni? Vagy még rosszabb és ez már az az állapot, amikor össze van pakolva? Mellesleg a lakásból se látsz semmit, csak azt, hogy éppen mi lóg a szárítón meg hogy fő a tűzhelyen a krumpli.

– Hát kibaszottul drága minden. Tudtam én, hogy nem jön ki egy zacskó szotyi árából egy penthouse, de azért kicsit izzadni kezdett a talpam, mikor felismertem, hogy akkor én most vagy kiköltözök a halál faszától balra kettővel vagy még attól is több hitelt veszek fel, mint ami a halál faszához kéne és akkor lesz 256 csilliárd hitelem, amit fizethetek 58 évig, de így már akár egy másfél szobás lakáshoz is juthatok ERKÉLLYEL és nem 1 óra, hanem csak 40 perc lesz bejutni bárhova!

Úgyhogy ha tudtok remek lakást és/vagy pénzt lakásra, tessék szólni vagy kézzel inteni!

És akkor mutatnám a nálam eddig díjnyertes képeket, az első képrejtvény is egyben:

Mi lóg itten le? Fancy pókháló? Mosás után száradó sztriptíztáncos ruha? És mi a faszért nem lehetett leszedni/kikerülni?

A második meg a képszerkesztés csodája:

Még az ingatlanosokról lehetne írni rengeteget, akik el akarják hitetni, hogy már 93-an akarnak ajánlat tenni és ha nem viszed el a lakást most azonnal, akkor megbaszódol, de korábban kell felkelniük, ha engem akarnak bármire is rávenni! Még attól is korábban, mint amikor én fogok reggel, merhogy dolgozás előtt még kinézek Csepelre egy házhoz, ahol az alaprajzra rá van rajzolva a kutya helye is, úgyhogy joggal lehetek bizakodó.

Yoccakát és tetőt mindenkinek a feje fölé!

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 25, 2018 hüvelyk Gazdagrét

 

Már hetek óta szeretnék nektek írni a szülésről és az ingatlanhelyzetről, de nem nagyon adta még ki semmilyen lépés, úgyhogy csak szólnék, hogy minden oké, írok majd, mert gondolkozok mostanában sok minden, addig csak így néhány kis színest hajítanék ide, hogy elindultam pár napja, hogy majd körbefutom a Margitsziget és a felénél azt mondtam, hogy egy nagy francokat és hazajöttem trolival, meg előtte pár nappal egy egérírtó arc befizetett engem egy goa buliba, ma meg mezítláb énekeltem a trolin, hogy iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi, úgyhogy csak a szokásos.

Ahogy amúgy jöttem így haza mezítláb a magassarkút lóbálva (miután leszálltam a troliról, amiről leszállt a sofőr bácsi is, hogy integessen), megállt mellettem egy ilyen nagyon fullos kocsi, hogy hazavihet-e. És hogy a férfiak így teljesen hülyék? Bazdmeg itt battyogok meztélláb, mint a norvégok, az előbb Dolly Rollt énekeltem (mondjuk ezt nem tudhatta) és hogy így tényleg engem akarsz hazavinni a Hungária körúti mocsokkal a talpamon? Én kedvesen visszautasítottam a felajánlást, hogy már mindjárt hazaérek, de köszönöm és akkor mondta, hogy hát milyen kár, hogy nem találkoztunk előbb (!), de hogy nem megyek-e el vele pár körre (?!). Mondtam, hogy hát ez valóban sajnálatos, de már megy az Arsenal meccs, én azt meg így nézném, úgyhogy kívánom a yoccakát.

Úgyhogy hazajöttem, lemostam az út porát, aztán az Arsenal kapott egy gólt, de ez nem gátol meg abban, hogy nektek is nagyon boldog yoccakát kívánjak!

 
4 hozzászólás

Szerző: be május 3, 2018 hüvelyk Josephine Baker

 

Nem is sejtettem, mekkora szopóágra teszem magam, amikor hetekkel ezelőtt átjelentkeztem Zuglóba szavazni Debrecen helyett. 13:17-kor álltam be a sorba és 14:55-kor jöttem ki, igazán ostobaság volt feltételezni mikor elindultam, hogy ha sietek, akkor még elkapom HBO-n 14:05-től a Bébi úr című tévéjátékot. Annyi eszem azért volt, hogy vittem magammal könyvet, amit pont kényelmesen be is fejeztem, mire sorra kerültem. Kicsit becsapós volt a sor, mint a vidámparkban, hogy amíg kint állsz, azt hiszed, hogy ha bejutottál az ajtón, akkor már közel vagy, de csak belépve látod meg, hogy hohohó, egy nagy lófaszt, még bent is akkora a sor, mint a kurvaélet.

Míg kint álltam, kétszer is osztottak vizet, szerintem ez nagyon kedves gondolat volt, mindkétszer vettem is belőle és húzóra meg is ittam, így az #ingyensor végére nem a szívvel-ésszel való szavazás, hanem a Maslow piramis legalja került fókuszba.

Most már sül a rakott krumpli a sütőben, nemsoká jön majd Kati eredményszámoló estélyre, csak előtte mindenképpen akartam még nektek írni, hogy bárhogyan is alakulnak az eredmények, senki ne fosson be: akárki nyer, holnap indul a Feleségek luxuskivitelben második évada, nem maradunk tartalmas szórakozás nélkül.

 
2 hozzászólás

Szerző: be április 8, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Az Étel és Irodalom legújabb számából:

Étel:

Mielőtt megyek franciára, mindig benézek a tanár alatt lévő boltba, mert gyakran vannak hamarosan lejáró cuccok pazar áron (Alpro joghurt 100 forintért!!). Valamikor március közepén vettem 3 tábla narancsos Lindt étcsokit március végi lejárattal 900 Ft-ért és boldogan újságoltam a tanárnak, hogy hú micsoda fogás, menjen ő is lefele a boldba. Először aggódott, hogy hú, de hát lejárnak március végén, de mondtam, hogy nem tartok én attól, hogy 3 tábla csoki ne fogyna el 2 hét alatt, másrészt semmi baja nem lesz áprilisban (nem lett volna, mert rég megzabáltam már az összeset). Utána meg az volt a kifogás, hogy nem akar venni, mert akkor megeszi és az meglátszik az emberen, de mondtam neki, hogy vannak arra emberek, hogy yol nézzenek ki, itt van Palvin Barbi, őt ezért fizetik, minket meg másért.

Na de idővel csak összeszégyelltem magam, hogy hát ez csak nincs így yol, Katitól még kértem is linket, amin vannak étrendek, hogy mit kéne enni mégis vacsorára tepertőkrémes kenyér és csokis perec helyett, de aztán beszéltem Tiffany-val és elmondta (sokadjára), hogy működik az élet. Hogy végtelenül hálásak lehetünk, hogy nem kell semmilyen allergia vagy bármilyen egészségügyi ok miatt lemondanunk semmiről, azt ehetünk, amit csak akarunk, ez mekkora óriási szerencse és képesek lennénk ezt elhajítani és hónapokon át füvet rágni szénhidrát nélkül, hogy egyébként meg végig arra gondoljunk, hogy csak egyszer legyen vége és hadd együnk már megint végre egy jót?! Lehet vékonyabb lenne a combunk, de hogy és akkor amúgy mi lenne? Volt-e valaha összefüggés a kilók meg a boldogság között? Néha nagyon visszasírom, mikor majdnem annyi kilóval voltam kevesebb, ahány évvel fiatalabb, de hogy egyébként boldog voltam? Francokat. Kínlódtam össze-vissza meg biztos bömböltem valami óriási nagy faszkalap miatt meg azt se tudtam, merre vagyok arccal.

Meg hol ért engem emiatt hátrány? Meg miért akarok beleférni valamibe, ami 5 éve volt rám yo? Faszért nem veszek egy számmal nagyobb cucockat, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmekben, osztjónapot? Miért nem hordok igazi egyberuhát, amiből nem is tud kibuggyanni a háj? Meg ki nem szarja le?

Úgyhogy arra jutottam, hogy hát nemhogy én is leszarnám, ezért a továbbiakban ennek megfelelően fogok eljárni.

Irodalom:

Pár hete belevágtam a Nyomorultakba és nagyon tetszik, de van néhány rész, ami annyira izgalmas, hogy nem bírom és majd megőrülök, hogy úristen mi lesz jaj. A Huckleberry Finn kalandjait azért utáltam olvasni, mert annyi izgalom volt benne, hogy majdnem rámentem. Egyszerre 3 sort olvastam, hogy atyaég, hűha, nehogy baj legyen, jaj jaj, derüljön már ki, hogy Huck Finn és Jim rendben vannak-e. Mesékben sem szerettem és nem is értettem soha, hogy például a Hupikék törpikékhez is miért kellett még egy Hókuszpók ott kavarni a szart? Én simán elnéztem volna a legnagyobb nyugalomban, ahogy a törpök hatalmas fák között, gombaházakban laknak. Most komolyan, miért nem lehet az életük csak játék és mese? Miért kell a Dallasba Jockey, a Barátok köztbe Berényi Miklós?

A napplai könyvem – mert hát van a fő könyv, de nem a pénzügyi, hanem amit este alvás előtt olvasok, meg néha egy másik – pedig az Előttem az élet Émile Ajartól, amiről a könyv füle azt írja, hogy “egy gyermek szól koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is”. Ráadásul mindez történik Párizsban és bár még csak a felénél járok, de nekem eléggé adja.

Nah megyek is és olvasok belőlük, amíg a szemem be nem vérzik!