RSS

Nem is sejtettem, mekkora szopóágra teszem magam, amikor hetekkel ezelőtt átjelentkeztem Zuglóba szavazni Debrecen helyett. 13:17-kor álltam be a sorba és 14:55-kor jöttem ki, igazán ostobaság volt feltételezni mikor elindultam, hogy ha sietek, akkor még elkapom HBO-n 14:05-től a Bébi úr című tévéjátékot. Annyi eszem azért volt, hogy vittem magammal könyvet, amit pont kényelmesen be is fejeztem, mire sorra kerültem. Kicsit becsapós volt a sor, mint a vidámparkban, hogy amíg kint állsz, azt hiszed, hogy ha bejutottál az ajtón, akkor már közel vagy, de csak belépve látod meg, hogy hohohó, egy nagy lófaszt, még bent is akkora a sor, mint a kurvaélet.

Míg kint álltam, kétszer is osztottak vizet, szerintem ez nagyon kedves gondolat volt, mindkétszer vettem is belőle és húzóra meg is ittam, így az #ingyensor végére nem a szívvel-ésszel való szavazás, hanem a Maslow piramis legalja került fókuszba.

Most már sül a rakott krumpli a sütőben, nemsoká jön majd Kati eredményszámoló estélyre, csak előtte mindenképpen akartam még nektek írni, hogy bárhogyan is alakulnak az eredmények, senki ne fosson be: akárki nyer, holnap indul a Feleségek luxuskivitelben második évada, nem maradunk tartalmas szórakozás nélkül.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be április 8, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Az Étel és Irodalom legújabb számából:

Étel:

Mielőtt megyek franciára, mindig benézek a tanár alatt lévő boltba, mert gyakran vannak hamarosan lejáró cuccok pazar áron (Alpro joghurt 100 forintért!!). Valamikor március közepén vettem 3 tábla narancsos Lindt étcsokit március végi lejárattal 900 Ft-ért és boldogan újságoltam a tanárnak, hogy hú micsoda fogás, menjen ő is lefele a boldba. Először aggódott, hogy hú, de hát lejárnak március végén, de mondtam, hogy nem tartok én attól, hogy 3 tábla csoki ne fogyna el 2 hét alatt, másrészt semmi baja nem lesz áprilisban (nem lett volna, mert rég megzabáltam már az összeset). Utána meg az volt a kifogás, hogy nem akar venni, mert akkor megeszi és az meglátszik az emberen, de mondtam neki, hogy vannak arra emberek, hogy yol nézzenek ki, itt van Palvin Barbi, őt ezért fizetik, minket meg másért.

Na de idővel csak összeszégyelltem magam, hogy hát ez csak nincs így yol, Katitól még kértem is linket, amin vannak étrendek, hogy mit kéne enni mégis vacsorára tepertőkrémes kenyér és csokis perec helyett, de aztán beszéltem Tiffany-val és elmondta (sokadjára), hogy működik az élet. Hogy végtelenül hálásak lehetünk, hogy nem kell semmilyen allergia vagy bármilyen egészségügyi ok miatt lemondanunk semmiről, azt ehetünk, amit csak akarunk, ez mekkora óriási szerencse és képesek lennénk ezt elhajítani és hónapokon át füvet rágni szénhidrát nélkül, hogy egyébként meg végig arra gondoljunk, hogy csak egyszer legyen vége és hadd együnk már megint végre egy jót?! Lehet vékonyabb lenne a combunk, de hogy és akkor amúgy mi lenne? Volt-e valaha összefüggés a kilók meg a boldogság között? Néha nagyon visszasírom, mikor majdnem annyi kilóval voltam kevesebb, ahány évvel fiatalabb, de hogy egyébként boldog voltam? Francokat. Kínlódtam össze-vissza meg biztos bömböltem valami óriási nagy faszkalap miatt meg azt se tudtam, merre vagyok arccal.

Meg hol ért engem emiatt hátrány? Meg miért akarok beleférni valamibe, ami 5 éve volt rám yo? Faszért nem veszek egy számmal nagyobb cucockat, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmekben, osztjónapot? Miért nem hordok igazi egyberuhát, amiből nem is tud kibuggyanni a háj? Meg ki nem szarja le?

Úgyhogy arra jutottam, hogy hát nemhogy én is leszarnám, ezért a továbbiakban ennek megfelelően fogok eljárni.

Irodalom:

Pár hete belevágtam a Nyomorultakba és nagyon tetszik, de van néhány rész, ami annyira izgalmas, hogy nem bírom és majd megőrülök, hogy úristen mi lesz jaj. A Huckleberry Finn kalandjait azért utáltam olvasni, mert annyi izgalom volt benne, hogy majdnem rámentem. Egyszerre 3 sort olvastam, hogy atyaég, hűha, nehogy baj legyen, jaj jaj, derüljön már ki, hogy Huck Finn és Jim rendben vannak-e. Mesékben sem szerettem és nem is értettem soha, hogy például a Hupikék törpikékhez is miért kellett még egy Hókuszpók ott kavarni a szart? Én simán elnéztem volna a legnagyobb nyugalomban, ahogy a törpök hatalmas fák között, gombaházakban laknak. Most komolyan, miért nem lehet az életük csak játék és mese? Miért kell a Dallasba Jockey, a Barátok köztbe Berényi Miklós?

A napplai könyvem – mert hát van a fő könyv, de nem a pénzügyi, hanem amit este alvás előtt olvasok, meg néha egy másik – pedig az Előttem az élet Émile Ajartól, amiről a könyv füle azt írja, hogy “egy gyermek szól koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is”. Ráadásul mindez történik Párizsban és bár még csak a felénél járok, de nekem eléggé adja.

Nah megyek is és olvasok belőlük, amíg a szemem be nem vérzik!

 

Ma arra keltem, hogy a hó megette az összes UPC szolgáltatást.

A tévéből nem jött adás, a számítóból nem jött világhálózat és miután áramtalanítás meg többszöri ki-be kapcsolgatás után se történt semmi, elfogadtam a sorsomat és örültem, hogy legalább áram van, úgyhogy mostam, porszívóztam és olyan házat építettem a Simsben, hogy csak azt csodálom, hogy a Lakáskultúrától nem jött ki senki körbefotózni.

Mikor már minden szoba a feng-suinak is megfelelően volt berendezve, eszembe jutott, hogy az Xbox képes lemezeket olvasni, úgyhogy DVD-t is néztem, mint az állatok.

Gondoltam én, hogy fontos szerepet tölt be az internet, de azért kicsit döbbenten ismertem fel, hogy anélkül zenét hallgatni se tudok, mindenem onnan jön már, főleg hogy itt sznoboskodok, hogy én csak azt vagyok hajlandó megnzézni, ami kijön a tévéből és/vagy fent van Netflixen vagy HBO Go-n, merhogy öreg vagyok én már itt kábelezgetni. Korábban a Sims se ment offline módban – mikor legutóbb így jártam, hogy elment a net, csinálnom kellett wifi hotspot telefonnal, hogy annyi időre be tudjak logolni, hogy be tudjam állítani, hogy én offline szeretnék játszani, de gondolom felismerték, hogy ez így miafasz és megragasztották.

Aztán délután fél 5 körül magától meggyógyult minden és én ennek örömére elvonultam olvasni, ha már így terveztem a napot (kedden reggel jött volna valami csóka visszapattintani a dolgokat, ne feletsem el lemondani).

A témában ajánlok is egy sorozat, Unabomber a neve és így röviden arról szól, hogy van egy pofa, akinek eléggé megvan a véleménye a technikai fejlődésről és emiatt mindenféle csínyeket hajt végre, majd végül az összehasonlító nyelvészet segítéségvel csípik fülön, szerintem mindkét volnal nagyon érdekes.

Termosz továbbra is eladó, női tulajdonostól, alig használt, 4500?

 
Hozzászólás

Szerző: be március 19, 2018 hüvelyk Elektor Kalandor

 

Mondatok, amiket sosem hittem volna, hogy kimondok:

1. Hazajöttem Arubáról és másnap a magyar válogatott kijutott a foci EB-re.
2. Tizenkettőezer forint értékben loptam termoszt.

Az volt ugye, hogy mikor voltam ajánlásokat gyűjteni,kaptunk termoszt teával a hideg végett, amik tényleg tök véletlenül benne maradtak a táskámban. A lopást 3 napon jelentettem egy pártrendezvényen az egyik képviselőjelöltnek, aki odajött megköszönni, hogy bevállaltuk az éjszakát és mondtam, hogy hát szívesen, de hogy loptam 2 termoszt, ő meg mondta, hogy nem loptam, aki kiáll éjszaka a mínuszban, annak jár a termosz, használjam egészséggel, úgyhogy le is zártam az ügyet, de most szintén hót véletlenül futottam bele, hogy mennyi ennek a piaci értéke és hogy darabja 5990 Ft, úgyhogy aki luxuskörülmények között akar majd akármilyen hőmérsékletű italt fogyasztani, keressen fel, van mibe tölteni!

Egyúttal nagyon boldog dolgozós szombat is kívánok, számítózzatok hatékonyan a nappaliból.

(Ugyanitt termosz ötezerér’ eladó!!)

 
3 hozzászólás

Szerző: be március 10, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Ezeket csináltam a héten:

– Dolgoztam rengeteget.

Január óta itt olyan tempó meg mennyiség van, hogy híbazmeg, de legalább yo arcokkal csinálom, kurva gyorsan telik az idő, minden nap lehet valami újat tanulni és havonta utalnak érte munkabért, amiből elkövettem a következő tett.

– Vettem egy repjegyet New Yorkba.

Fogalmam sincs, pontosan hol kattant be nekem ez a város, de olyan 8 évesen elkezdtem egy füzet, hogy na majd abba írom, hogy mennyit pénzt tudok összeszedni, hogy el tudjak menni NY-ba. Kitartás és pénzügyi tudatosság hiányában szerintem a füzetbe bekapart 3 szám és kb. 120 Ft körül megállt ez a projekt annak idején, de az első poszterem, mikor végre lett saját szobám, egy majdnem egész lakótelepi ajtót beborító Manhattan poszter volt, amit Tesótól kaptam szülinapra egy Sindy baba kosztümmel együtt (kockás szoknya, sárga zakó!). Egyszer eljutottam oda kölcsönből egy olyan 2,5 napra, de kb. lowfaszt se láttam belőle, viszont azóta is gyakran álmodom, hogy ott vagyok. Olyankor mindig az Empire State Buildingnél szoktam lenni és egy februári hétvégén megint arra keltem, hogy ott vagyok és még az ágyban eldöntöttem, hogy az úristenit neki, a blogban is mindent BUD-JFK repjegyben számolok, hát nemhogy fognám magam, szt’ elmennék. Úgy lesz majd, hogy augusztus 29-én lesz a szülinapom, aznap itthon még iszok egyet azokkal, akik szívemnek kedvesek, aztán másnap megindulok egy közvetlen járattal, hogy 10 napon át ott csapassam.

– Voltam kopogtatni.

Már nem úgy, mint a Poltergeistek, hanem gyűjtöttem ajánlásokat egy pártnak, hogy tudjanak indulni az áprilisi választásokon. Ezt egyébként minden formában műveltem az elmúlt két hétben, először kocsmatúrákkal kezdtem és zárásként voltam standolni is. Soha az életben nem hittem volna, hogy valaha is bármi ehhez hasonlót csinálok, de van egy párt, ami engem eléggé megszólított és amikor jött tőlük e-mail, hogy nagyon kell most majd segíteni, nem volt kérdés, hogy jelentkezek. Amit a legjobb volt látni, hogy hogyan szerveződik egy kisebb csapat idegenből, akik aznap látják egymást először, egy hatékony munkacsoport és hogy tudtunk egymás keze alá dolgozni minden tervezgetés nélkül szinte azonnal. Tök sok a meló egyébként ezzel, mert az ajánlásokat nem lehet bármire gyűjteni, vannak ilyen lepecsételt lapok, darabja 10k Ft értékben és arra kell beírogatni egy halom adat. Valakinek ezeket az íveket mindig össze kellett készíteni és elrendezni olyan formában, hogy könnyen kereshetőek legyenek és hogy aztán az egészet összekutyuljuk 3 perc leforgása alatt. Az aláírós ívek mellett a legfontosabb az utcajegyzék volt, ami alapján kellett beazonosítani, hogy ki melyik választókerületben van és hogy kinek az ívét kell az orra alá tolni.

Mikor mentem a kocsmás túrákra, sokan kérdezték, hogy nem voltak-e bunkók, de hogy azt kell mondjam, ez egy kifejezetten yo élmény volt. Az emberek tök kedvesek voltak és nyilván nem volt erre mindenki nyitott, de hogy akkor köszi, szia, további szép estét és ennyi. Az egyik kedvenc emberem az volt, akinél a kopogtatásnál találkoztunk – ott először nagymama nyitott ajtót, mondta, hogy mindenki alszik, mi mondtuk, hogy hú akkor elnézést, de a háttérben meghallotta apa, hogy kiktől érkeztünk és utánunk kiabált a folyosón és anyát is felébresztette, hogy írjon nekünk aláfele. Nagyon érdekes volt látni, hogy mekkora a házastársak szerepe ebben: volt olyan lakás, ahol anya kinyitotta az ajtót, majd mondta, hogy megkérdezi a férjét, várjunk, egy másik helyen meg anya azt mondta, hogy apa alszik és ezeket a dolgokat ő tudja csak.

Mikor standolni mentem, akkor az irodába kellett bemenni a felszerelésért és ott a pult, szóróanyagok és az ívek mellé adtak ilyen lábmelegítős tappancsot, hogy tegyük be a cipőbe, hogy ne fagyjon át a lábunk és kaptunk 1-1 termoszt is meleg teával, amiket én végül tök véletlenül hazahoztam. Egy sráccal találtuk ki, hogy ki kellene menni a Blahára este 10 után elkapni az aluljáróban az átmenő forgalmat és hát az ott látottakról/hallottakról több tanulmányt lehetne írni, elképesztő arcok haladtak el. A rend őrei is odajöttek hozzánk, mondták, hogy nekik nagyon szimpatikus a párt, de ők is és mi is tudtuk yol, hogy szolgálatban nem írhatnak alá, így végül néhány matricával távoztak. Nagyon sokan jöttek oda rajtuk kívül is beszélgetni és az aláírók többsége még aláírás után is maradt, sőt, volt, akik rögtönzött aktivistákká váltak és megszólítottak ők is embereket. Volt olyan srác is, aki mondta, hogy anyukája miatt nem írhat nekünk alá, de utána visszajött, hogy hozta a haverokat, mert ők meg de, valaki meg hozott nekünk sült krumplit.

Nekem közel 200 ajánlásban van benne a mancsom és úgy tűnik, sikerült összegyűjteni annyit, amennyi kell az induláshoz.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az a gáz, hogy engem a Sims-en kívül nem érdekel semmi, hát bele se merek gondolni mi lenne, ha még érdekelne is. Mindenesetre azért most megveszem a legújabb Sims kiegészítő csomagot és tolok egy kört az Oscar gáláig.

 
1 hozzászólás

Szerző: be március 4, 2018 hüvelyk Melanie Griffith, Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Teljesen felesleges belemenni, hogy miért nézem a Manhattan együttes Rossz vagyok című számának a klipjét ezen a havas keddi estén, de azt megosztanám, hogy a szövegre figyelve eléggé felszaladt a szemöldököm és az értelmezésben szükségem lenne segítségre.

Merhogy aszongyahogy:

“Rázz fel engem ha álmodok
És altass ha éhes vagyok
Lépj csak át hogyha padlót fogok
És ringass ha szomjas vagyok
De vedd le az összes szép ruhád
Ne fázzon a szíved át.”

Altass, ha éhes vagyok? Ringass, ha szomjas vagyok? Mi van? Minek? Hát teljesen hülyék vagytok, gyerekek? Meg engem fel ne rázz bazdmeg, ha álmodok.

Kétségtelen, hogy yol áll rajtuk az egyforma kabát, de ez mégis mi?

Nagyon szeretnék válaszokat!

Meg azt is szeretném, hogy legyen már csütörtök fél 6, de ebben senki nem tud segíteni, úgyhogy koncentráljatok a szövegértésre, a megfejtéseket kíváncsisággal kevert szeretettel várom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be február 13, 2018 hüvelyk wft, Zenebutik

 

Most néztem meg ezt a Három óriásplakát Ebbing határábant, ami teljesen lenyűgözött, ezért szeretném figyelmetekbe ajánlani sok szeretettel. Remek a történet, fantasztikusak a karakterek, egytől egyik kurva nagy arc mindenki és a színészek óh, az egyiket annyira gyűlöltem 7 perc után, hogy rögtön arra gondoltam, hogy kurvára remélem, hogy jelölték Oscárra a tagot (azóta megnéztem és igen, és a Golden Globe-ot meg el is vitte). Kibaszott yol meg van írva, olyan párbeszédek vannak, hogy aztabüdösúristenit és emellett/ezzel együtt, kurvára vicces is.

Szintén figyelembe ajánlanám a fenti linkelt bemutató alatt árválkodó egyetlen komment, amely imigyen szól:

“ok de hol vannak a Soros plakátok?”

Engem múlt héten inkább a nyithatok-e Bécsben cukrászdát kérdéskör foglalkoztatott, merhogy ott voltam a hétvégén B-vel. Bécsben kisebb a pörgés, mint Debrecenben vasárnaponként, számomra egy nagyon kimért, megleteősen giccses város, amiben az egyetlen történés, hogy ősz nénik a Furla táskáikkal beülnek valami kávézóba, ahol frakkban van a pincér, de azért azt is hozzá kell tennem, hogy csak ebben a városban fordulhatott elő, hogy én rántott hússal a kezemben állítsak be egy templomba.

Úgy kerültem ilyen helyzetbe, hogy ha már ott voltunk, kellett enni rántott húst, de két akkora szelet adtak, aminek darabja nagyobb volt, mint a fejem és ugye az se kicsi. Az egyiket benyomtam, de a másikat kértem, hogy hadd vigyem el és elég yo volt a folyamat, mert jött a pincérnő, adott ilyen papírt, mint amibe a hentes csomagol, meg egy szatyrot, hogy akkor tessék, csomagoljad szt vigyed. Mivel nem sok mindent lehet ott már csinálni, elnéztük a Szent István-székesegyház irányába, amibe meg ippeg be is lehetett menni, én meg ott a rántott húst szorongatva néztem, hogy hű, de szép.

Az egész utat egyébként az egyik ottani múzeum inspirálta, a MUMOK, amiben 2007-ben voltam már és borzasztóan tetszett és most Párizsban szembe jött a bécsi akcionizmus egyik képviselője (mármint így nem az utcán, mint Kálmán, hanem múzeumban szintén) és hogy óh, hát csak vissza kellene menni,mert a MUMOK tele van bécsi akcionizmussal, ami engem teljesen lebilincsel! Nah, hát minden egyebet sikerült megnézni, csak ezt a remek intézményt nem, mert mikor már akartam megvenni a jegyet, mondta a pénztáros kislány, hogy a 12 kiállításból csak 2 van nyitva, úgyhogy szopóroller. Mármint ezt nem mondta,, csak én gondoltam, de nem bánkódtam sokáig, mert ott a múzeumnegyedben akadtak még dolgok, amiknek a fénypontja nekem egy kibaszott érdekes kiállítás volt Egon Schille munkáiból és annyira yol össze volt rakva, hogy életemben először kb. az összes szöveges részt is elolvastam, ami ki volt írva a falra kurva kicsi betűkkel, már ahogy azokat a múzeumokban szokták.

Előző nap meg a Természettudományi múzeumban basztunk el egy teljes délutánt, volt sok meteorit meg pillangó meg kakapó is! A kakapó egy kurva yo arc állat, karácsonykor kiccsaládom nem talált semmi nézhetőt a tévében, ezért leültünk négyen nézni egy természetfilmet Új-Zéland és környéke állatvilágáról és ott szúrtam ki ezt az állat, ha nyerek a lottón, én elmegyek és kakapó rezervátumot fogok üzemeltetni. Meg voltunk pillangóházban, ami inkább volt, ház, mint pillangó, alig néhány fajta repdesett ott a párás kurvamelegben. Meg ittam habos-rumos kakaót meg ettünk almáspitét meg készülvén rá, hogy nem ebben a városban van Miki mókatára, még jóval indulás előtt szétnéztem, hogy nem-e lesz valami koncert vagy bulika és pont úgy adta ki, hogy ott játszott Hardwell, akit ha valaki nem ismerne, akkor az index hasonlatát használva írnám le, hogy ő egy túlfizetett holland Bárány Attila.

A Praterdome nevű helyen volt a mulatság, amiben az volt yo, hogy a szállásunktól kb. 10 perc sétányira volt, de ezzel véget is ért a pozitívumok sora, mert kibaszott kurva nyomor volt bent, szerintem ennyi embert nem lett volna szabad oda beengedni és hogy basszátok meg hiába a nyugat, ott még lehet bent dohányozni! Nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, és én kb. 40 percig bírtam, hogy összenyomnak a kurva nagy füstben és bármennyire is pumpálta a levegőt Hardwell a kidolgozott izmaival, én mondtam, hogy öreg vagyok meg minden, és leszarom, hogy ki van fizetve, de nem bírok ott többet megmaradni, aztán az lett, hogy átmentünk egy másik terembe, ahol talán még nagyobb volt a füst, de legalább nem volt nyomorgás és ott lehetett tolni így Gigi D’Agostino-ra meg Black Eyed Peas-re.

Hogy ne legyek ilyen szigorú ezzel a várossal, mondok jókat is, elképesztően fess rendőrök vannak ott és olyan tiszták a metróaluljárók, hogy úristen. Rá is jöttem egy képletre magammal kapcsolatban az eddigi tapasztalatim alapján elmondhatom, hogy minél inkább undorító egy városban a metró, annál jobban vágyok vissza és vagyok elájulva a várostól.

Éljenek a koszos, büdös metrós városok és evégett fogok is nektek írni Párizsról is, ha még bírjátok a tartalmas útibeszámolókat.

Addig pedig nézzetek yo filmeket, utazzatok sokat olyan büdösségű városba, amilyet csak kívántok!

 
Hozzászólás

Szerző: be január 31, 2018 hüvelyk filmhíradó, Komissar Rex