RSS

július 2013 havi bejegyzések

4 napos hétvégém volt egy péntekkel és hétfővel bővítve, mert előző héten egyik nap számomra is olyan megmagyarázhatatlan mértékű búbánattal érkeztem a dolgozóba, hogy még köszönni is rosszul esett és gondoltam ez a 4 nap mekkora remek ötlet lenne, mert otthon legalább nem jön szembe senki. A búbánatnak azon kívül, hogy megihletett egy végül nagyon kellemesen átpocolt 4 napot, volt egy másik haszna is: a szánalmas ábrázatomat látva elég sokan megsajnáltak és rengeteg kaja becsúszott (kaptam banános túró rudit – most ez a sláger-, katicás csokit, fagyit, jégkrémet, sárgadinnyét és hamburert), úgyhogy megfordult a fejemben, hogy megélhetési depressziósnak kellene lennem.

Meg azért olyan is volt, hogy kitettem a lábamat a lakásból és azt sem hiába, mert hazafelé menetben gyűjtöttem új ismerkedős dumát: miközben néztem, hogy mikor jön a melyik busz, megállt mellettem egy autó, amiben 3 atlétás fiatalember ült és tájékoztatott, hogy “mink is arra megyünk!”.

Bízom benne, hogy ti is legalább ennyire hatékonyan töltöttétek a hétvégéteket a kurvamelegben.

Písz.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be július 30, 2013 hüvelyk Hawaii, Szepesi Niki, Tuskó Lady

 

Kijött itten e-mail, hogy a dolgozóban hétfőtől szigetelési munkálatok zajlanak és hogy akkor így állítanak majd fel színpadot, meg vernek fel sátrakat és szaladgálnak a sztárfellépők után? És ha meg nem jön a System of a Down, akkor csalódnak, hogy milyenek már ezek az örmények?

 
Hozzászólás

Szerző: be július 25, 2013 hüvelyk folklór, Hawaii, Melanie Griffith

 

Felmerült Campuson, hogy kinek mi az a pár mondat, amivel ha odamennek hozzá, akkor azonnal azt gondolja, hogy ú, nekem ez a fiú/lány/mókus kell! Senki nem tudott amúgy mondani semmit, de mivel a társaságban ülő 3 fiú közül kettőnek a barátnőjét Áginak hívták, ezért egyelőre arra jutottam, hogy az a varázsmondat, hogy “helló, Ági vagyok”.

Nektek mi lenne az, amitől úgy éreznétek, hogy? Valami a lentiek közül? Vagy akármi, orrom alá szalámi?

 
6 hozzászólás

Szerző: be július 22, 2013 hüvelyk Szepesi Niki

 

Egy kicsit már bánom, hogy tegnap mesenyomdával nyomtam egy barit a bal felkaromra, mert rohadtul nem tudom levakarni, de hát ugye inkább olyat bánjon meg az ember, amit megtett, mint amit nem (életbölcsességek szombati ebéd előtt rovat wahahah része).

A Campusban amúgy az a legjobb, hogy a Sound után van és így még mindig alig hiszem el, hogy van olyan termék, amit 250 Ft-ért meg lehet vásárolni és el lehet fogyasztani. Úgyhogy éljen a macifröccs, annak ellenére is, hogy ma semmi kedvem kimenni, de bérletem van, ki van fizetve, le kell szórakozni!

 
6 hozzászólás

Szerző: be július 20, 2013 hüvelyk Paris Hilton, Tuskó Lady

 

Pár óra múlva indulok a Campusra, úgyhogy nem húzhatom tovább ezt a Soundos dolgot, mert még összefolynak itten a fesztiválok és megzavarodunk mind! Mondjuk nem a mai este lesz az év zúzása, csak kinézek, hogy mi a helyzet, megyek egy kört ‘szt jövök haza.

Na és akkor hogy mi volt a Soundon.

A pénteki nap nagyjából szóra sem érdemes, tök korán keltem, hogy tudjunk korán indulni, úgyhogy eléggé fáradt voltam, nem adták a fellépők, 2 gyereket is láttam hányni és hogy ó, mit keresek én itt, ebből kifolyólag aznap volt a menjünk le a Balaton patrra átgondolni az élet nagy dolgait tízperc, de ezt szerencsére 1 db sms küldéssel viszonylag yol megúsztam, meg hideg is volt, úgyhogy mentünk haza és az volt az est fénypontja, hogy ezt a hazamenetelt Zamárdiból Siófok legvégéig fejenként 400 Ft-ért vittük véghez egy részeg kislány, egy kurva és 5 bécsi fiú közrejátszásával.

Szombaton reggelizés a teraszon (a ruha alól lógott a bikini ki), háttérben a Balaton, utána napozás a parton szaklapok olvasgatása mellett. Tudtam, hogy ez a nap csak yo lehet, mert este Prodigy és ó de igazam volt nekem, egyetlen olyan estém eddig fesztiválokon, amikor még világosban mentem be, és világosban jöttem ki. Olyan 9 körül álltunk be a Nagyszínpad elé, hogy majd jönnek a suhancok és közben megismerkedtünk a koncertszomszédokkal, ami mindig nagyon fontos, mert így még az indulatok elszabadulása előtt tudjátok egymást biztosítani az együttműködésről meg megbeszélni, hogy ha nem muszáj, akkor lehetőleg ne tapossuk el egymást. Eléggé pontosan ki is jött a színpadra a Prodigy és mondták, hogy “All my Prodigy people!” és én innentől kezdve fülig érő szájjal ugráltam végig azt a 1,5 órát, ami olyan 15 percnek tűnt csak. És bár én nagyon-nagyon yol éreztem magam, mert nekem kb. hótmindegy mit tesznek be, ha Prodigy az és akár hajnal 5-ig ott tudtam volna tombolni, azért bevallom nektek, hogy nem volt egy nagy produkció, amit előadtak, de hát ők sem lettek fiatalabbak. Mikor először láttam őket 2006-ban, Keith Flint még egy szál kigyúrt felsőtestben szaladgált végig a színpadon, most meg így pocakosan, pólóban, vénemberesen nyomta és a törpieket se feszítette szét az izgalom, hogy ők most ottan előadnak. Én három számra vágytam nagyon tőlük (Omen, Run with the Wolves és a továbbra is kedvenc Their Law), ezeket mind megkaptam, valamint tökre szerettem volna egyszer végigtolni egy Prodigy-t azzal, akivel, úgyhogy számomra ez a rész hibátlan volt.

Ezután elmentünk találkozni egy taggal, hogy ő de nagyon yo fej és tényleg és én roppantmód örültem magamnak, hogy én mennyire értelmes népekkel mulathatok, akikkel aztán bementünk a party sátorba, és ott meglepően yo volt a zene, fogalmam se volt, hogy ki ez a dj 3-tól 6-ig, aztán mondták, hogy Axwell nyomogatta a play gombot, úgyhogy gondolom én akkor kedvelem Axwellt? De a yo zenénél is meglepőbb volt az a lány, aki a nyakamba borult, hogy “Petra, szerelmem, csókolj meg!” és ő ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy segítséggel is több percbe telt, míg a lány ölelő karjait le tudtunk szedni rólam, amik aztán a segítő kezekre csavarodtak, de őt már Dorottyának szólította.

Hajnal 5 után indultunk haza és mivel fejenként 1500-ből ez is kijött, én úgy ítéltem meg, hogy ezt a hazafuvart is bemákoltuk. Ami a nehéz volt az az, hogy még szombaton kicsit felduzzadt a létszám és ha ki akartam menni pisilni, akkor 3 alvó fiatalembert kellett kikerülni, de ha látta volna Sean Connery, akkor tuti engem vitt volna el lopakodni Catherine Zeta-Jones helyett.

A vasárnap alvás és napozás után szintén még viágosban értünk el a fesztivál területére, ahol a bejutás előtt volt egy kisebb pánik: az elővételes jegyekhez kellett annak a személyije, aki vette a jegyet és az egyikőnknél nem volt, de végül összefogtuk az összes visszaigazoló papírt egy bokorba, a hosszú hajú jegyes fiú figyelmét eltereltük Panterával, aki így nem vette észre a turpisságot, mi pedig fellélegezve vettük át a karszaLLLagokat.

Aznap este a cél Calvin Harris volt és sikerült is helyet találnunk a stratégialiag csillagos ötös helyen; a tömeget középen kettéválasztó kordon mellett a középmezőnyben. Calvin Harris ilyen oké volt, nem volt rossz, de a yo nem ilyen, viszont végig egy olyan srác mellett álltam, akinek a válláig ért a fejem és így hót alacsonynak éreztem magam, yeah!

Calvin Harris után azt találtuk ki, hogy ha már prémium fesztivál, akkor csináljuk yol és együnk meg mindent és utána igyuk meg az összes sátrat és mikor ott ültünk a szétfikázott fehér kanapékon kinyújtott lábbal, ezzel a remek tervvel a fejünkben (és az égvilágon semmi mással, semmi élet értelme, semmi semmi, de tényleg), garnélával a számban, yo zenével a háttérben, akkor én nem éreztem rosszul magam.

És most csörgött a telefon, hogy 30 perc múlva menetkésznek kell lennem, úgyhogy már se idő, se alkalom nem lesz, hogy írjak az amúgy is leírhatatlanul helyes svéd vikingekről, akikekkel egyébként részemről nem történt semmi, mert ahogy írtam, nem érdekelt az égvilágon semmi, és ebbe a svéd vikingek is beletartoztak.

És most sem hat meg sok minden, de elkésni utálok, nem is szoktam, ezért gyors zuhany, csillogós malacos póló fel és kint a Campuson találkozunk!

 
Hozzászólás

Szerző: be július 18, 2013 hüvelyk Hawaii, Paris Hilton

 

Helló.

Hamarosan érkeznek a beszámolók, csak előbb egy kis egészségügyi apdét.

Mikor tegnap jöttünk haza, arra keltem, hogy nagyon fáj a torkom, estére odáig jutottam, hogy szerintem lázam is van (lázmérőm persze nincs) és ma reggelre se lett jobb semmi. Én ennek ellenére bevonszoltam magam dolgozni, de miután végrendelkeztem az elvégzendő feladatokról, ebéd után hazajöttem.

Ez az állapot az alábbiak miatt alakulhatott ki:

a. Júliusban mindig beteg leszek és szerintem azért, hogy ha az agyam már nem olyan okos, hogy heló, nyugodtan maradj otthon egy egész hetet, nem fog összedőlni a gyár, akkor a szervezetem üzen, hogy na, álljunk csak meg egy szóra (mondjuk most ez se megy, csakis suttogva tudok kommunikálni és azt is a leghalkabb fokozaton).

b. Hétfőn hajnali háromkor csillogós macis atlétában én még egy fél kiló jeget tartalmazó vödörből piros gyümölcsös limonádét ittam a hűs, parti szélben.

c. Mikor énekeltem a svéd lakásmaffiától a Don’t You Worry Childot, akkor a refrénben lévő JE!-t túl komolyan vettem (villáztam is hozzá!) és megerőltettem a hangszálakat.

d. Fentiek mindegyike.

Úgyhogy most ágyba el, de röviden annyit, hogy kibebaszott yo volt.

JE!

 
4 hozzászólás

Szerző: be július 16, 2013 hüvelyk Hawaii, Hildegard nővér, Paris Hilton

 

3 táskába összepakolva a legszükségesebbek és most fagyis pólóban várom, hogy begördüljön értem a fegyencjárat, amivel elindulunk Siófokra. 3 napig leszek Balaton Szandra, várjatok vissza szeretettel.

 
Hozzászólás

Szerző: be július 12, 2013 hüvelyk Hawaii, Paris Hilton, Zenebutik