Annyira néztem egy lányt az előbb, hogy majdnem frontálisan ütköztem egy másikkal.

Barátnők mindig javasolják, hogy szokjak le erről a furcsa szokásról és nézzek inkább fiúkat, a vízilabda döntő közben is fel kellett hívni a figyelmemet, hogy azok a fiatalok ott egyébként igen esztétikusak, ha már úgyis nézem a mérkőzést, igazán jobban szemügyre vehetném őket. Aztán a kapus le is vett a lábamról kb. fél perc alatt, de mondjuk ő sem azért, mert rajta állt a legjobban a füles sapka, hanem mert.

Nem tudom, mennyire indulok yo esélyekkel az életben, ha nekem külön mondani kell, hogy a vízilabdások szépek, de remélem még a következő szülinapomat megérem 29-én.

Az augusztusom egyébként eddig hibátlan és én csillogó szemekkel nézek a hónap elébe (már ami még megvan belőle).Teljesen bizakodó vagyok a fentiek és annak ellenére is, hogy a héten ütött be a felismerés, hogy mivel a névnapom szentestén van, a szülinapom meg hó végén, egyértelműen nem arra jöttem a világra, hogy engem ünnepeljenek az emberek. De ez legyen a legnagyobb bajom meg az, hogy leoltott ma a rudis fiú, hogy nem ettem ki a banánost az automatából (és tényleg nem, mert annyi rengeteg kaja leesik bent, hogy sok).