Miután a leghatározottabb mozdulattal rúgtam ki magam alól teljesen egyszerre időzítve a munka-otthon-magánélet egyébként stabil alapokon álló lábait, egy fél évet vergődtem, hogy Na? Mi legyen? (évekig kerestem a Gépnarancsot minden boltban és antikváriumban sikertelenül, de pár hete egy borozáson akadt meg a szemem rajt’ a házigazda könyvespolcán, és haza is hoztam és magamévá is tettem sitty-sutty!).

Időszerű volt tehát, hogy valamerre elmozduljak és úgy láttam, már az is teljesen mindegy, hogy merre, csak legyen meg végre az irány, ezért augusztusban meghatároztuk a Pantera tanárommal, hogy az elkövetkezendő hónapokban min lesz a fókusz: miután augusztus volt a hedonizmus, szeptember a rendrakás hava lett.

Rengeteg időm volt vekengeni nyáron és kitalálni, hogy mit szeretnék, ezért ennek megfelelően ezt a hónapot tényleg arra használtam, hogy tisztázzam, hogy ki hogy látja a mit. Ennek eredményeképpen a munkát tekintve lett A, B és C tervem, otthonilag kicsit óvodás, ámde anyagilag kedvező megoldás született, magánéleti kérdésekkel pedig idén többet egyáltalán nem kívánok foglalkozni.

Holnap pedig már október, ami a bátorság és bölcsesség, majd november a bor hava lesz. Én őszintén kívánom a legjobbakat magamnak és minden kedves olvasónak egyaránt.