RSS

november 2013 havi bejegyzések

Pénteken olyan kurva okosnak képzeltem magam, mikor többen is érdeklődtek, hogy matematikus-e vagyok, miután hamarabb kiszámoltam egy feladat, mint ahogy mások végig tudták volna olvasni (össze kellett adni 6 darab egyjegyű számot, mondjuk nem gondolnám, hogy ehhez matematikusnak kell lenni, nyilván az volt a nem mindegy, melyik hat legyen az), de ma hajnalban arról voltam már meggyőződve, hogy nálam nagyobb félkegyelmű nem nagyon van, ugyanis Belga koncert másnapjára simán jelentkeztem önkénteskedni reggel 8:45-től.

Mikor reggel ébresztett az óra, nagyon haragudtam magamram, hogy hogy lehettem ennyire oktondi, mégis mit gondoltam, hogy majd hazaérek este 10-re, megnézek egy mesét és alszok? A világ minden elemével küzdve verekedtem el magam a helyszínre és komoly harcot folytattam magamban az életben maradásért, de ahogy elindult a csinálnivaló, mintha varázspálcával csaptak volna a nagy fejemre fordult át minden és fülig érő szájjal örültem neki, hogy ott lehetek.

Mert az volt, hogy volt okosságos verseny sulis gyerekek, akiknek több terepen kellett megmutatni, hogy mit tudnak és engem beosztottak az egyik terepre, hogy egy kedves fiatalemberrel vezényeljük le a feladat és értékeljük a csapatokat. Mikor az első kör bejött (szigorúan csókolommal köszönöve!), már el voltam ájulva, hogy ó, egyem a zuzátokat, de utána mikor nekiálltak a feladatnak, annyira yo volt ennyi okos, ügyes és lelkes gyereket látni (sokukra legszívesebben rábillogoztam volna a cég logóját, hogy kellesz nekünk 10 év múlva és hogy mindenki lássa, hogy ő itten már foglalt, nem eladó, dupla stipi-stopi), hogy még én is meglepődtem, hogy ez mekkora élmény és az először nagyon hosszúnak tűnő csinálnivalónak úgy éreztem, hogy pikk-pakk vége lett és még sajnáltam is, hogy most ez csak ennyi.

És bár önkéntesség volt, távozáskor ajándékot is kaptam (ráaádsul gecijó ajándékot), és így nem csak az ottlétem alatt végig, hanem még most is úgy érzem, hogy ÚÚÚÚÚ!.

Most viszont alszok, mert már nagyon kell.

Reklámok
 
 

Nos.

Elértem azt a szint, hogy naponta jön a kérdés, hogy élek-e még, ezért godoltam adok jelt magamról, mielőtt tejesdobozokora nyomtatnátok a képemet, főleg mert nem nagyon készült rólam egyetlen vállalható felvétel sem 3 éves korom óta.

Sokat gondolkoztam, hogy mit tudnék megosztani veletek azon kívül, hogy ma istentelenül bevertem a homlokomat egy kilincsbe, de nem jutott eszembe semmi, úgyhogy segítsetek inkább meghatározni, hogy kivel/mivel lakok egy fedél alatt; a sok nyuszi mellett van középen egy izé, az ő rendszertani hovatartozására lennék kíváncsi.

nyuszik

Meg arra, hogy miért nem működik a poll, de ha már nem sikerült most ide betenni, akkor elmondom, hogy szerintem az egy darab vaj, de vannak, akik szerint Hello Kitty, csak ráesett valami szekrény vagy traktor. Vagy csak simán akármi, orrom alá szalámi.

 
4 hozzászólás

Szerző: be november 18, 2013 hüvelyk avie nullával oszt