Meg olyat is szoktam, hogy na olyan lesz a valami, mint a következő szám, amit az iPod kisufléz és a délután kérdése az volt, hogy milyen lesz az esti Mikulás napi kocsmázás és a Serial Thrilla jött a The Prodigy-tól. Most akkor vagy valami kibebaszott kurva yo lesz, vagy valaki megkerget egy disznóvágó késsel vagy annyira lealjasodik mindenki, hogy egymás után, sorjában hullunk el a debreceni éjszakában.

Igyekszem nem ijesztő jelnek venni, borzongani itt van a karácsony, 8 egybefüggő nap, ettől most egy kicsit azért tartok, bár ha meg belegondolok, akkor miért is félnék a karácsonytól? Tán nekem támad egy fűrésszel? Bemászik a szekrénybe és egy óvatlan pillanatban kiugrik? Vérrel felírja a falra, hogy “Távhőszolgáltatási számla”?

Nincs mitől félni, úgyhogy magamra öltök valami ruházat, amin nem baj, ha átmegy rajt’ a golyó/balta/lézerkard és nekivágok a gyilkos partinak.