A disznó után a legfinomabb állat az aldis egér.
december 2013 havi bejegyzések
Meg olyat is szoktam, hogy na olyan lesz a valami, mint a következő szám, amit az iPod kisufléz és a délután kérdése az volt, hogy milyen lesz az esti Mikulás napi kocsmázás és a Serial Thrilla jött a The Prodigy-tól. Most akkor vagy valami kibebaszott kurva yo lesz, vagy valaki megkerget egy disznóvágó késsel vagy annyira lealjasodik mindenki, hogy egymás után, sorjában hullunk el a debreceni éjszakában.
Igyekszem nem ijesztő jelnek venni, borzongani itt van a karácsony, 8 egybefüggő nap, ettől most egy kicsit azért tartok, bár ha meg belegondolok, akkor miért is félnék a karácsonytól? Tán nekem támad egy fűrésszel? Bemászik a szekrénybe és egy óvatlan pillanatban kiugrik? Vérrel felírja a falra, hogy “Távhőszolgáltatási számla”?
Nincs mitől félni, úgyhogy magamra öltök valami ruházat, amin nem baj, ha átmegy rajt’ a golyó/balta/lézerkard és nekivágok a gyilkos partinak.
Valamelyik tudományos honlapon olvastam egyszer egy olyan jellemzést a csillagjegyemről, hogy én mint szűz, még magamnak se merem bevallani és így egyúttal fogalmam sincs, hogy mit érzek, mit akarok és mit gondolok, ezért inkább próbálok mindenhol utánaolvasni, utánaszámolni, totálisan elképesztő és a valóságot teljesen nélkülöző analógiákat alkotni, meg mindenkit megkérdezni meg mindenféle professzionális módszerrel megfejtni a talányt, hogy mégis mit akar a költő és hogy mi legyen a következő lépés.
A professzionális módszerek közül az egyik kedvencem a Should I do it? nevű oldal, ahova be kell írni a kérdést és az oldal megmondja, hogy akkor igen, csináljad, vagy nem, eszedbe se jusson. Ha már így együtt vagyunk (ti, a tégla és én), akkor elárulom, hogy nem egy akciót kezdeményztem már egy Yes gomb hatására. Hazudnék viszont, ha azt állítanám, hogy közel azonos számú valami hiúsult meg a No gomb miatt, mert ha ez jön ki, akkor meg úgy vagyok vele, hogy ah, nehogy már egy ilyen hülye oldal mondja meg nekem, hogy mit csináljak. Egyébként érdekes lenne egyszer próbaképpen egy vállalat vezetésének összes döntését csakis erre az oldalra alapozni és megnézni, hogy mi sül ki belőle, okozna-e nagy változást vagy lehet fel se tűnnek senkinek.
A másik meg a szofisztikált Nők Lapja Café oldalon van, ahol a jós medve megmondja a tutit, csak fel kell tenni egy kérdést, adni 3 lehetséges választ és a medve így belezabál tányérokba és utána megjelenik a monitoron a válasz az élet minden kérdésére. Ma különösen nehezet kérdeztem, mert ezt a választ kaptam:
De most őszintén, ha már a medve se tudja, akkor én honnet tudjam?
Hogy legyen egy kis aktivitás, lehet tippelgetni, hogy mi lehetett a kérdés, akár alant, akár a kommentboxban:
Na ezt a The Class of 92 című dokumentumfilmet nagyon szeretném megnézni és ha elolvassátok, hogy miről szól, meg még a trélerig is legörgettek, akkor szerintem majd tik is.
Na hogy amúgy az a helyzet, hogy azért is fagyott belém ennyire a szó, mert pár hete megtudtam, hogy valaki, akiben talán a legkevésbé bízok, rendszeresen olvassa, amit én lelkesen ide vetek és így egy kicsit hácc érzés alakult ki bennem, de úgy gondolom azzal nem nagyon lehet majd visszaélni, hogy megosztom veletek, hogy dobolni továbbra is járok és most azt vesszük pár órája, ami megyen a Supersonic alatt (vagy ahogy Máté bácsi mondja, a tu-TÁ-tutu-TÁ!)
Ezt úgy kell csinálni, hogy a cint folyamatosan kell csapkodni jobb kézzel, közben pedig vagy a lábdobot kell néha megküldeni vagy azt a másik izét, ami előttem van ballal. A lábdobbal kapcsolatban az volt a meglepő, hogy teljesen nem úgy működik, mint ahogy én gondoltam, hogy yol rátaposok, ‘szt cső, hanem így faszán kuplungolni kell vele és az a nehéz, hogy ha csak a lábdobot nyomom, tök nagy a hangja, de ha már az egyik kezem közben mást is csinál, akkor nincs semmi ereje, de hát én már nem voltam kisdobos, mi mást is várhatNÁK.