A Dublinban töltött bruttó 3, nettó 1,5 nap annyira kurva yol esett, hogy hihetetlen, még annak ellenére is, hogy a városból kb. semmit nem láttam.
Nem tudom, mikor éreztem ennyire yol magam utoljára, ezért gondolom itt volt az ideje, hogy az égiek emlékeztessenek, hogy az élet nem csak játék és mese, ugyanis ma reggeltől úgy dől rám a fos, mintha dézsából öntenék.
Reggel azzal indult a nap, hogy észrevettem, hogy kifolyt a csomagban a sampon és egy halom mindent összetrutyizott, és azzal ért véget, hogy bent hagytam a kulcsomat és kétezeröccázé tagszizhattam érte vissza. Eme két remek esemény között annyi szívderítő dolog történt, hogy semennyi, így már délben annyira sajnáltam magam, hogy bánatomban megettem kb. 3000 kalóriát.
Azt hiszem, hogy ez nem az én napom.
