Tegnap volt egy éve, hogy elköltöztem.

Nagyon rossz nap volt, esett az eső, nagyon rossz hírek is jöttek és én utána 2 hónapig annyira aggódtam azon, hogy jajmilesz, hogy nem tudtam olvasni se. Anyagilag is aggasztott a dolog, engem mindig eltartottak vagy a szülők vagy egy gondoskodó informatikus, ásványvizet se mertem venni, hogy hát én ezt nem fogom tudni megengedni magamnak, de aztán a hajamon meglátszott, hogy csak csapvizet kap és akkor megnéztem, mik férnek bele az életembe (a prioritások, ugye). Ezelőtt fogalmam sem volt, hogy mi mennyi, téli fűtésszámlát is most láttam életemben először, mondjuk majdnem el is ájultam.

Rengeteget változott a hozzállásom rengeteg minedenhez és így a válás küszöbén (2,5 hét múlva lesz), sokan kérdezgetik, hogy ú, de hogy akkor most hogy vagyok. És most már yol, de ide eljutni valami gecinehéz volt és nem is tudtam volna, ha nem lettem volna körülvéve azokkal, akikkel.

Úgyhogy emelem mindenkire, aki itt volt végig a nezhéz időkben, a kezemben lévő körtés Sopronit, valamint egyúttal ajánlom kipróbálásra a sárgabarackos verziót is. Igazából szifonos vodkát indultunk venni, merhogy akciós, de gyanúsnak találtuk és akkor szereztünk ilyen hiánypótló termékeket.

És ha már az alkoholnál vagyunk, azt is elmondom, hogy hétfő este véletlenül bebaszcsiztam Dublinban. Olyan este 10-re érkeztünk meg a szállodába és hogy na még a bárban egy valamit toljunk le, de mikor az első kör után szóltunk, hogy fizetnénk, azt a csapos úgy értelmezte, hogy még egy kört és hát ha már így alakult, akkor gyorsan csak megittuk, amit kihoztak.

A napi bölcsesség tehát az, hogy ha az élet cidert ad a kezedbe, akkor idd meg teljesen nyugodtan. Nem lesz olcsó, de nem lesz tőle semmi bajod.

Písz n lav.