Néhány elég kellemetlen és igen költséges kaland útján értem el, hogy a melegvízmentes napok keretein belül tisztán és frissen beszárított hajjal jelenjek meg ma a dolgozóban és roppantmód csodálom magam, hogy nem tört ki belőlem a sírás, amikor reggel 7-kor itt álltam a belváros közepén húzós kisbőrönddel, kapucnis pulcsiban, hogy zuhanyzásra a B-tervem sem vált be és 1 órám van, hogy elérjem a kívánt állapot (tiszta mák, hogy sok betű van az ábécében, mert így volt C, D és E terv is).

Mivel mindhiába dugnám a fejem a sütőbe így gáz hiányában (meg lehet be se férne), arra jutottam, hogy inkább beizzítom a D-tervet és veszek délután lábast és lavórt és előkukázom a lakásban lévő reugeot-t. A legszomorúbb persze az, hogy sosem értékeltem, hogy nekem mindenféle hőmérsékletű víz folyik a csapból, ez kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy a Maslow-piramis alján igazából nem is az internet, hanem a melegvíz szolgáltatás szerepel.