RSS

május 2015 havi bejegyzések

Még az előző dolgozóban volt egy kis műsorunk az egyik kollégámmal és volt szó benne a preferenciákról is és felmerült a kérdés, hogy hogyan lehetne a legjobban prezentálni, hogy mi a különbség aközött, amikor az ember az érzéseire vagy a gondolataira hagyatkozik inkább döntéshozásnál és a következőt kis párbeszédet javasolta:

– Érzed ezt a fingszagot?
– Nem, de már gondolkoztam rajta.

Én egyébként akkora ESTJ vagyok, mint egy ház beépített tetőtérrel és kurvanagy kerttel, tik?

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be május 27, 2015 hüvelyk Erich von Daniken, Háer Henrik

 

roxette

Én senkit nem ismerek, aki ne szeretné a Roxette, és tik? Valahogy még soha senkivel nem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy fúj bazdmeg, ez a Roxette mekkora szar, de tekintve, hogy Queen számok alatt is találtam már olyat, aki megnyomta Youtube-on dislike gonbot, bármi elképzelhető.

Ma ennek alkalmából elmentem a koncertjükre és hogy nincsen ez véletlenül, igen yo számokat pakoltak össze annak idején, bár meglepődtem magamon, hogy csak egyet tudtam az elejétől a végéig kívülről, a Fading Like a Flowert, de azt rommá hallgattam 2007/2008 telén. Másoknak is jelentett kihívást azért a szöveg, amikor az egész aréna szépen, egységben énekelte az It Must Have Been Love-ot, akkor a refrén végét kb. senki nem vágta és olyan lett, hogy It must have been love but it’s over now, From the moment we touched, höböböböbaaaa a ’til the time had run out helyet.

Maga a produkció teljesen a zenére épült, nem volt semmiféle Hörömpő cirkusz meg mutatványosok, meg hát ha akarták se igen bírták volna, mert bár a csávó, Per, igen aktívan ugrált, Marie végig ült és őt úgy kellett betámogatni.

És most egy kis tudtátok-e rovat:

Például azt, hogy az a városi legenda járja, hogy úgy fedezték fel őket worldwide, hogy mikor így Svédországban már menők voltak, pont ott tanult valami amerikai cserediák, aki megvette a The Look-ot és hazavitte és elkezdték játszani a rádiók és aztán egyre többen és aztán mindenki és így?

Meg hogy már így rajok voltak, mikor forgatták a Micsoda nőt és megkérték őket, hogy írjanak egy számot a filmbe és mondták, hogy francokat, van nekik egy eredetileg karácsonyi dalnak készült It Must Have Been Love, vigyék azt, ők aztán nem érnek itten rá ilyenre és mondták nekik, hogy yovan, akkor nem kell a szám, de végül mégis visszamentek hozzájuk, hogy akkor nem-e lehetne-e?

Azt meg én nem tudtam, hogy a Spending my Time mekkora yo, sose figyeltem a szövegét, pedig kb. a fél életemet így éltem le és hogy hű, ez most vágott mellykasba a koncerten. Szerencsére ez volt az egyetlen erőszakos megmozdulás, ezért yo olyan helyekre menni, ahol csak nyuggerek vannak, semmi pogó meg semmi, mindenki áll rendezetten és tapsol szakszerűen.

Hiányérzetem nekem csak egy helyen volt, a Joyride-ban nem csinálta a fütyülést senki meg nem mondták benne a kritikus résznél, hogy ROK-SZETT!, úgyhogy ezeket ott helyben pótoltam önmagam által, mert hát segíts magadon, ha más éppen nem akar.

Ezzel a remek bölcselettel zárom soraimat, aludjatok autókban meg minden.

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 20, 2015 hüvelyk Magdi anyus, Your Sex is on Fire, Zenebutik

 

Csak egy fél üveg rozét ittam, de kiosztanám az Évi díjakat így youtube videók nézése és pöttyös bugyiban táncolás közepette:

Bármenniyre szar, de a legjobb film az egész világon a Dirty Dancing.

A legjobb szám a Let’s get Rocked a Def Leppardtól, a legjobb intró ever a Sweet Child of Mine.

A valaha feltalált legnagyobb találmányok pedig a zokni, internet és repülőgép.

Ha bármelyikhez közöd van, akkor tudok adni jutalomként kiflit, amit reggel 7-kor vettem reggel a moziból hazafelé jövetben, csak let me know, és akkor valahogy eljuttatom.

 
Hozzászólás

Szerző: be május 17, 2015 hüvelyk agy helyett, magad mellett

 

Szerintem még soha semminek nem szórakoztam le annyira az árát, mint az Artmozik éjszájának: arról szólt ez a dolog, hogy lehetett venni 3000-ért karszallllagot és 4 moziban mentek a filmek orrba-szájba és be lehetett ülni oda, ahova. A Take That-es lánnyal sokáig tanakodtunk, hogy vajon mi legyen a koncepció, hogy kéne ezt yol csinálni, de aztán a gyakorlat hozta magával, hogy arra a filmre ülünk be, ami éppen útba esik és kezdődik és egyikőnk sem látta még. Egy este 8-as előadással indítottunk és én reggel 6:45-kor hagytam el a mozit, 6 filmnek kezdtünk neki, ebből 4-et néztünk végig (kettőről halvány fogalmam nem volt, hogy mi a tököm az, kettőt meg már nagyon régóta meg akartam nézni) és igen beadta mind! Ilyen hajnal 4 magasságában megvallottuk azért egymásnak, hogy mindketten azt hittünk, hogy egyet megnézünk, aztán dőlünk el és húzunk haza aludni, de rengeteg volt a látnivaló és eléggé vitt így a lendület.

Ezen kívül aminek lehet örülni így szombat reggel fél 8-kor az az, hogy a héten a szabadság földjéről megérkezett a Kindle-öm, meg voltam fogszabályzós néninél és úgy volt, hogy 6 hónap után kerül alulra is a szabályzó, de olyan yol haladunk, hogy már júniusban, 3 hónap után felteszik azt is. Akkor lesz még majd igazán robotfejem, de nekem nagyon yo látni, ahogy alakul a dolog.

Álmos egyáltalán nem vagyok (by default én akkora bagoly vagyok, hogy namég) , de vízszintesbe helyezni nagyon yo lesz magam, yo éjszakát, yo reggelt kedves és bunkó gyerekek!

 
Hozzászólás

Szerző: be május 16, 2015 hüvelyk óhepidéj, Dracula, magasélet, zsö

 

Vugyi-vugyi, plöm-plöm!

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 8, 2015 hüvelyk okosabb, mint egy ötödikes

 

Ao te jaoisten, mennyire neki tudok én keseredni, ha fáradt vagyok és még egy picit iszok is.

Mert igazából úgy volt, hogy rezzenéstelen arccal fogadtam a híreket, eléggé meg volt itt már szorítva minden év eleje óta és akkor vagy 2 hétig nem is tudtam aludni, hogy úristen, nehogy megint az legyen, hogy leépítenek, mert életem egyik legszörnyűbb időszaka volt az 2009-ben, de hát csak megint ez lett, de mivel rutinom volt már benne, csak olyanokat kérdeztem, hogy akkor ezt meg azt a baromságot majd akkor ki fogja megtartani és hogy akkor hogy csináljuk ezt az egészet, mikor legyen az utolsó nap és hol írjam alá (na yo, ezt nem is kérdeztem, mert tudtam). Eszembe se jutott sírni, csak akkor indult meg a dolog, mikor találkoztam egy hasonlóan járt kolléganővel és ő akkor már sírt és hát elkezdtem én is, de viszonylag hamar meggyőztem magam arról, hogy lófaszt nekik a seggükbe, az elmúlt 2 évben 2 városban 5-ször költöztem, 1-szer váltam és elsirattam 3 fiút és ebből 2 annyit se érdemelt volna meg, hogy pofánbasszam őket egy székkel, és mindet túléltem, majd biztos egy ilyen fiszem-faszom cég fog itten kitolni velem, hát francokat.

Aznap estére amúgy is vendégség volt tervezve, mert túl sok sajt vettem húsvétkor, amit nem ettem meg és mentem pont Debrecenbe hétvégén és hogy ne szőrösödjön be a hűtőbe, meginvitáltam Jucust és a kistestvérét, hogy segítsenek megenni mindent és ha már úgyis jöttek, akkor csakis pezsgőt voltam hajlandó inni, hogy én nem fogadom el, hogy ez rossz hír és mire az első üveg elfogyott, már régen megalkottuk a stratégiát.

A következő hét péntekre már 2 állásajánlat állt a kezemben: az egyik attól a dolgozótól, amelyik most épített le, merhogy nehogymár most így tényleg anyagi okok miatt kelljen megválni egy olyan (!) enbertől, mint én, és csináltak egy másik pozíciót a megszüntetett helyett, de köszöntem szépen és a másikat fogadtam el örömmel. Most kezdtem hétfőn és most nem HR a témakör, de ez 5 év után rohadtul nem okoz lelki válságot. Az a cég vett vissza, ahonnan 2009-ben építettek le és nagyon időutazós meglepetés volt, mikor megkaptam a belépőkártyámat, amire még a 2007-es fényképemet tették, ami pedig 2007 tavaszán készült Nóri koliszobájának piros ajtaja előtt.

A héten volt a harmadik búcsúbulim és az egyik ajándék az volt, hogy kaptam jegyet Müller Péter Az élet művészete című előadására, amiről nemrég értem haza és sajnos nem sor szélére ültünk, mert akkor már 10 perc után hazamehettünk volna, de így meg kellett várnunk, hogy a mellettünk ülő 4 ember megunja és felálljon és végre kiszabaduljunk mi is. Müller Péter nagyon nem az én emberem, lassan, vontatottan beszél és mindent elmond ötször, egy picit el is aludtam rajta, de ahogy szétnéztem, elég sokan bóbiskoltak, az egyik gyerek előttünk pont úgy aludt, mint ahogy suliban szokás, így a padra dőlve. Emellett emberként kifejezetten ellenszenves volt, meg nekem biztosan nem lett volna arcom elkérni 3500-at azért, hogy egy órában azt könyvét promózza (ja mert az egész a Jóskönyvéről szólt), aminek a tartalma bár nagyon yo, de nem ő írta, hanem a kínaiktól nyúlta.

Ennyi izgalomba és unalomba eléggé bele lehet fáradni, úgyhogy lassan beledobom magam az ágyba és holnap meg kivonatozok Dunakeszire Enciékhez. Csodás-pompás hétvégét kívánok!

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 8, 2015 hüvelyk óhepidéj, Melanie Griffith

 

A muzsika hangjában volt egy dal, amit akkor énekeltek, ha szar kedvük volt, de nekik se működött mindig és hogy én is tudom, hogy a élet szép, de azért van, amikor kicsi nehezebb ezt elhinni. Ennek apropójából most éppen azzal szórakoztatom magam, hogy 90-es évekbeli bőgetős számokat hallgatok ömlesztve és azon forgok, hogy mióta elváltam, annyit értem el, hogy kibasztak és mennyire yo, hogy már nem csak a fiúk nem mutatnak érdeklődést, hanem a dolgozók sem, jíhá.

Úgyhogy a ma esti program még az lesz, hogy egy kicsit fürdőzök itt a nem kellek az égvilágon senkinek témakörben és rettenetesen sajnálom és utálom magam, de lassan kéne aludni, mert én amúgy mindezek ellenére holnap megyek dolgozni, mert hétfőtől már új helyen szedem a gyapot. Reggelre kialszom a hülyeséget, addig meg még nyugatom magam, hogy nem jön szirénázva a lófasz se, easy.

 
3 hozzászólás

Szerző: be május 8, 2015 hüvelyk szomorú szamuráj