Szombaton lesz egy hónapja, hogy életemben másodjára leépítettek egy munkahelyen, úgyhogy lassan akár nektek is írhatnék róla, hogy mi volt akkor és mi van azóta, de nem viszi az ujjam a billentyűzet, pedig most nem is olyan hosszú a körmöm, hogy még engem is szénné idegesítsen a kopogása gépelés közben.
Majd egyszer nekivágok és elmesélem, akár érdekel benneteket, akár nem, de úgyis az a lényeg, hogy amíg nem szirénázó autó jön értünk, addig nincsen komoly baj, csak kisebb átmeneti kellemetlenség.
