A muzsika hangjában volt egy dal, amit akkor énekeltek, ha szar kedvük volt, de nekik se működött mindig és hogy én is tudom, hogy a élet szép, de azért van, amikor kicsi nehezebb ezt elhinni. Ennek apropójából most éppen azzal szórakoztatom magam, hogy 90-es évekbeli bőgetős számokat hallgatok ömlesztve és azon forgok, hogy mióta elváltam, annyit értem el, hogy kibasztak és mennyire yo, hogy már nem csak a fiúk nem mutatnak érdeklődést, hanem a dolgozók sem, jíhá.
Úgyhogy a ma esti program még az lesz, hogy egy kicsit fürdőzök itt a nem kellek az égvilágon senkinek témakörben és rettenetesen sajnálom és utálom magam, de lassan kéne aludni, mert én amúgy mindezek ellenére holnap megyek dolgozni, mert hétfőtől már új helyen szedem a gyapot. Reggelre kialszom a hülyeséget, addig meg még nyugatom magam, hogy nem jön szirénázva a lófasz se, easy.
D.
május 8, 2015 at 11:09
Ilyenkor Madonna – La Isla Bonita, és takarítás. Persze táncolva, amitől nem haladok túl hatékonyan, viszont sokkal jobban érzem magam. 🙂
avieee
május 8, 2015 at 22:47
Én valamiért nem szeretek villanyfényben takarítani és általában este jön rám a búbánat, mást megoldást kell keresnem!:D (mondjuk madonnát éppenséggel sötétben is lehet hallgatni)
dzsedaj
május 8, 2015 at 01:52
…akkor feltennéd a virslit főni?
:DDD