Soha nem hittem volna, hogy a következő kijelentés valaha is el fogja hagyni a billentyűzetemet, de az a helyzet, hogy voltam lent futni és kurva yo volt és annyira yol esett, hogy háh! Még éppen mértem fel a terepet, hogy merre kéne kanyarodni, mikor bezötyögtem egy parkba és a fák mögött így egyszer csak ott volt a Duna és a csillogós túlpart, ahol nem csak a lófasz volt esti fényben, hanem így minden és annyira elájultam a teljesen váratlan látványtól meg hogy én 7 percre lakok a Duna parttól, hogy szélsebesen száguldoztam vállalhatatlan popzenével a fülemen. A levezetéshez a Wellhellótól a Rakpart sorsolta be nekem a futó applikáció, úgyhogy én még ott énekeltem és táncoltam egy kört, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy hány szerelmet bír még el a rakpart, pedig nagyon szeretném tudni (nyilván ha hányat, akkor nem)!

Nade a hely minden szépsége és romantikája ellenére azért felismertem, hogy ideális krimihelyszín az a parti szakasz, ahol oké, hogy így mások is futkosnak, de nem nagyon van kivilágítva és ha egy kicsit is sötétebb lett volna, a lábam be nem tettem volna a parkba se, úgyhogy megnéztem, mennyi idő lenne kijutni a Margitszigetre és mivel 10 perc alatti eredmény jött ki, legközelebb szerintem már ott próbálkozok.