RSS

07 okt

Továbbra is minden vasárnap nézem a postsecret.comot és ez jött velem szembe legutóbb:

hulyevagybazmeg

És hogy 20 éve bazmeg? Húúúsz? Ennyi idő alatt akár boldog is lehettél volna, de tényleg sokkal kényelmesebb átbaszni mindenkit, mint megmozdulni és megtenni mindent, szt ha meg nem jön be, akkor meg hagyni a picsába és menni tovább, gyerekek, nem érünk itten rá elbaszni az élet, mindenkinek egy van belőle és kurvára nincsen hozzá Save gonb.

Mondjuk én se vagyok jobb a Deákné vásznánál (amiről én régen tökre azt hittem, hogy a tő az deáknévász nána), olvastam a Nők Lapja Évszakokban interjút egy asszonnyal, aki ír meg költ és éppen egy takonyról szóló mesekönyvön dolgozik és hogy basszus, így is lehet(ne) élni.

A takony most úgyis aktuális téma nálam, nem ismerek magamra, de ha van lehetőségem, húzok le futni és már tökre mennek tenpósan, magabiztosan az 5 perc futások egyhuzamban és nem azzal szokott már bajom lenni, hogy nem bírom fizikailag, hanem annyira taknyadzok közben, hogy alig kapok levegőt. Úgy kaptam rá a szaladgálásra, hogy egyszer valami nívós dívány pont hun olvastam egy cikket egy futó applikációról, amit én valami 600 forintért meg is vásároltam, merhogy állítólag aki soha életében semmit nem mozgott, az majd képes lesz a program végére megállás nélkül lefutni 5 kilometrót és ez így yo dealnek tűnt. Na de megvettem és lementem vele vagy kétszer, de aztán meleg volt meg nem érdekelt, de mikor megtudtam, hogy 2 hetem van elköltözni, akkor gondoltam, hogy na, én most akkor lemegyek futni és annyira yol és úgy, mint az a futás akkor, talán még soha semmi nem esett. Úgy éreztem, hogy bármit meg tudok csinálni, kibaszott erős vagyok, és mindenki elmehet, ahova akar, mert én itt most futok és meg tudom csinálni és yeah. Mikor elértem oda kicsivel később, hogy egyben le kellett futni 3 percet, nem sikerült se elsőre, se másodikra és akkor megbeszéltem magammal, hogy yolvan Évi bazdmeg, addig haza nem mész, amíg ezt meg nem csinálod, ilyen nincs, mindent én döntök el és én eldöntöttem, hogy ezt letolom és simán meg is csináltam azóta mindent. Rengeteget beszélek közbe magamhoz, főleg az utolsó meneteknél, hogy nem fogok belehalni, csakis rajtam múlik, meg miért is halnék bele tényleg, csak a lábamat kell előremozdítani, igazából nem egy nagy truváj, minden pontosan annyira bonyolult és nehéz, amennyire azzá tesszük.

Az visz ebben előre, hogy látom és érzem a haladást, meg utána annyira nagyon yol esik a forró zuhany meg hót büszke is vagyok magamra, hogy sikerült letolni az éppen kiírt adagot, meg hogy talán ez az egyetlen tevékenység, ami közben nem gondolkozok, annyira küzdök a túlélésért önmagammal és a takonnyal (bár vallom, hogy az embernek nem önmagát, hanem a saját taknyát a legnehezebb legyőznie, mondjuk a taknyom is én vagyok, meg az állam is, úgyhogy hát el is bizonytalanodtam).

Nem a legjobb évszakban kapott ez el, de évszaknak megfelelően öltözni azért nem egy teljesíthetetlen feladat. Mert mindenki mindig pontosan azt csinálja, amit akar, a többi csak kifogás és picsogás.

Nem tudok most több Oravecz Nóra jellegű bölcselet elsütni, úgyhogy behúzom magam a takaró alá olvasni.

Pápuszi.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be október 7, 2015 hüvelyk Coala Poelho, Dombi Tibi

 

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s