Jah és ha már szar zenék. Felesleges lenne firtatni, hogyan jutottunk oda szombaton a debreceni buxákkal, hogy a TNT-től a Titkos üzenet keveredjen be a playlistbe, de kifigyeltük, hogy az egyik csávó munkaköri leírása így annyi, hogy néha be kell nyögni, hogy “BOM-BOM-BOM!” és kész és ezen kívül az égvilágon semmi hozzáadott értéket nem képvisel a klipben, csak így caplat Budapest belvárosában a másikkal valami Fishbone jellegű pulcsiban. Nem adtuk fel ilyen könnyen a munkakörelemzést, megnéztünk még egy klipet (mámegnemmondom, melyiket), abban csak a falat támasztja és nemhogy aszondja, hogy “BOM-BOM-BOM!”, ebben már semmit se mond, de aztán arra jutottunk, hogy igazából nem a falat támasztja, hanem ő tartja és azért áll ott, hogy ne omoljon az egész épület a másiknak a nyakába, mert ha ráomlik, akkor ki fog itten énekelni meg elvenni feleségül Iszak Eszter? Ezért is fontos, hogy mindig legyünk észnél és vizsgáljuk meg több szemszögből a dolgokat!

Meg hogy így is lehet élni, hogy BOM-BOM-BOM, akkor minek itt megerőltetni magunkat?

Hétfőn kicsit pityeregtem a villamoson, hogy mekkora csalódás vagyok saját magamnak, de aztán kedden volt a dolgozóban próbatételes nap, amit nem csak sikerült hozni, hanem kb. nyócvanezer méterrel fölötte átugrani, úgyhogy egész délután azon ámuldoztam, hogy mekkora egy kibaszott zseni vagyok én. A szomorú azért továbbra is az, hogy ha olyan okos lennék, mint amilyennek képzelem magam, akkor biztos nem ott tartanék,ahol, de jövőhéten 4 napos hét, utána sima hét, utána meg Aruba, mit érdekel itt engem bármi azon kívül, hogy mit teszek be a magnetofonba pénteken? (sajnos egyelőre még sok minden, de majd elmúlik, régi tapasztalat, hogy gondolkozni sem nem egészséges, se nem áll yol)