Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!