Örülök én, hogy lyuk van az orromon, de nem nagyon szelel. Ellenben így sokkal szebben olvasom fel az aktuális olvasmányt a francia könyvből.
Minden yo valamire!
Amúgy nincs az égvilágon semmi, de mindenkinek nagyon szurkolok, akivel meg de. A dolgozáson, simsezésen, franciázáson és takonycsorgatáson kívül azzal töltök még időt, hogy nézegetem, hogy mégis milyen ennek a Bordeauksznak a fekvése. Nagyon szép kertek is vannak benne, ez mondjuk így kifejezetten áramvonalas:
A kert a kedvenc francia szavam (le jardin), mondjuk még csak a családot, a ház részeit és a tömegközlekedést vettük, nincs olyan hatalmas választék, fogalmam sincs például, hogy mondják, hogy tornamez vagy betétdíj, de hogy ez a kert olyan egyszerű, rövid és szép, meg hát e itt van.
Ja meg olvasom a 100 év magányt és hogy én nem tudtam, hogy ez ilyen ultimate szappanopera,hogy itt mindenki kavar mindenfele mindent meg mindenkit José Armandónak hívnak és a szereplőket a legváratlanabb időben és fordulatokkal írják ki és persze senki nem normális, én azt gondoltam, hogy itt majd lesz benne egy valaki, aki a magánytól szenved, ez nem vall ugyan nagy fantáziára, na mindegy, most már elolvasom, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből meg hát úgy sincs semmi yobb dolgom.
avieee
március 1, 2016 at 21:26
Voilá le jardin!
Lencse
március 1, 2016 at 07:58
E’ itt le jardin