Örülök én, hogy lyuk van az orromon, de nem nagyon szelel. Ellenben így sokkal szebben olvasom fel az aktuális olvasmányt a francia könyvből.

Minden yo valamire!

Amúgy nincs az égvilágon semmi, de mindenkinek nagyon szurkolok, akivel meg de. A dolgozáson, simsezésen, franciázáson és takonycsorgatáson kívül azzal töltök még időt, hogy nézegetem, hogy mégis milyen ennek a Bordeauksznak a fekvése. Nagyon szép kertek is vannak benne, ez mondjuk így kifejezetten áramvonalas:

A kert a kedvenc francia szavam (le jardin), mondjuk még csak a családot, a ház részeit és a tömegközlekedést vettük, nincs olyan hatalmas választék, fogalmam sincs például, hogy mondják, hogy tornamez vagy betétdíj, de hogy ez a kert olyan egyszerű, rövid és szép, meg hát e itt van.

Ja meg olvasom a 100 év magányt és hogy én nem tudtam, hogy ez ilyen ultimate szappanopera,hogy itt mindenki kavar mindenfele mindent meg mindenkit José Armandónak hívnak és a szereplőket a legváratlanabb időben és fordulatokkal írják ki és persze senki nem normális, én azt gondoltam, hogy itt majd lesz benne egy valaki, aki a magánytól szenved, ez nem vall ugyan nagy fantáziára, na mindegy, most már elolvasom, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből meg hát úgy sincs semmi yobb dolgom.