RSS

22 Már

2008-ban azért kezdtem el manikűröshöz járni, mert egyik napról a másikra leszoktam a körömrágásról, megnőtt a körmöm és egyáltalán nem tudtam vele mit csinálni. Most, hogy szakítottam a manikűrössel, életemben először levágtam ollóval a kézkörmeimet.Úgy nézek ki, mint egy óvodás, aki a egész délután a homokozó falát kaparta, de legalább elindultam az úton és biztos lesz még ez jobb is.

És igazából azért írok itt mindenféle teljesen jelentéktelen barmságról, mert fogalmam sincs, hogy kezdjek bele abba, amiről már hetek óta szeretnék.

Annyi történt akkor, hogy írt nekem fészbukon egy általános iskolás korú gyerek (vagy az anyukája), hogy áruljam már el, hogy nekem vajon miért írogat az éjszaka közepén az ő édes apukája. Keveredtem mindebbe úgy, hogy apukával mindössze annyi kommunikáció volt köztünk írásban, hogy többször visszautasítottam az ebédmeghívását, sose beszéltem vele, életemben nem láttam és hogy ezt nem nagyon tanítják a suliban, hogy ilyenkor oszt mivan?

És ezt a történetet nagyon sok másik, a környezetben megtörtént esettel akartam volna kiegészíteni, hogy az emberek mekkora tökkelütött idióták és hány gyerek születik úgy, hogy apa közben máshol hál, hány közös fénykép alá lehetne odakommentelni, hogy nem vigyorognál így, ha tudnád, hogy ki alatt feküdt életed párja előző este, de hogy úgyse az a lényeg, hogy mennyi a sunyiság, hanem hogy mennyi így a boldogtalanság is és én nem is tudom, mit akarok ebből kihozni, de hogy valami olyat, hogy egy életünk van és hogy miért nem lehet megbecsülni se a sajátunkat, se a másikét és hogy ha meg lehet javítani, akkor javítsuk meg, ha meg nem, akkor meg haladjunk. Bár most olvastam egy cikket, hogy nagyon nagy mértékben nő az emberek várható élettartama, de hogy hát nem biztos, hogy érdemes a döntésekkel megvárni a 120-at.

Tudom, ki a pék vagyok én, hogy ilyen okosnak meg a becsület bajnokának képzelem magam itt a monitor mögött, meg nézzem meg, hogy mire megyek vele, mert kurvára semmire, de oly rettenetesen kikivánkozott belőlem, hogy én az ilyeneket hétpróbás gazembereknek tartom, akik meg nem akarják észrevenni, hogy mi megy a szemük előtt, azokat is és mind szégyelljék magukat.

Gondolom ez az első út a vénasszonykodás felé, majd pár hét múlva lehet öklömet rázva átkozódok a piacon, ha valakin rövid szoknya lesz, hogy nincs rajt’ ruha, szt csodálkozik, ha megbasszák. Bár így sem leszek akkora arc, mint a kedvenc vénasszonyom ever, a mofógép blog Sümeginéje, akinek az volt a leírása, hogy “Sümeginé vagyok és fel vagyok háborodva!” és így nyomta:

sümeginé

Na de hogy most akkor komolyan, ne basszuk el nagyon, ha nem muszáj.
És kurvára nem muszáj.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be március 22, 2016 hüvelyk Magdi anyus, szomorú szamuráj, tapír

 

One response to “

  1. Pannóca

    március 23, 2016 at 08:55

    ámen 😀

    (közben a gyerek itt van mellettem és óbégat, tetszik neki a blogod, anyaa tojás, hambujger, torta… a másik poszt is bejött óóóh, de jóó veszel nekem olyat? tetszik a hintó, meg a lány!)

     

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s