Mikor anyukámék mondják, hogy vigyázzak magamra, mindig azt mondom, hogy oh, hát a többiek vigyázzanak velem, meg meg vagyok győződve róla, hogy én sokkal hamarabb vernék meg valakit, mint hogy bárki is kezet emeljen rám, és úgy tartom magamról, hogy ha valami nem yo nekem, akkor mindent megteszek, hogy záros határidőn belül változtassak rajta. Ezek miatt is lepett meg nagyon, hogy én érzelmi abuzálás alá kerültem és még az volt a legkevesebb, hogy belekeveredtem, de egyáltalán nem tudtam vele mit kezdeni, én ennyire tehetetlennek még soha nem éreztem magam. Ráadásul rengeteg energiámat megette, hogy ezzel foglalkoztam, nagyon fáradt voltam, dekoncentrált, nyomott, nem volt velem az égvilágon semmi és még a francia házit se fejeztem be!

A yo hír, hogy úgy tűnik, sikerült pont tenni a dolog végére, a tanulság meg az, hogy nem szabad senkit abuzálni és nem szabad senkinek hagyni, hogy abuzáljon (mondjuk én ezt eddig is tudtam, whatever).

VILÁGBÉKÉT!