RSS

04 ápr

A lélektani krimi után most egy kis sport!

A volt uramtól elkértem kölcsönbe az Xboxot Kinecttel és annak ellenére, hogy a vagyontárgyak elosztásánál hozzá került, felajánlotta, hogy szívesen nekem adja akár örökbe is az összes játékkal (CS for prezident!), én meg köszöntem szépen, nagyon boldogan magamévá tettem és tegnap össze is raktam. Ennek a Kinectnek az a lényege, hogy figyeli az ember mozgását és nem kell gombokat nyomogatni, hanem a testtel kell csinálni azt, amit a játék éppen megkövetel. Én tegnap például gyümölcsöket szeleteltem, imádom, ahogy karatéjozok össze-vissza a levegőben, és ahogy hasítok egyet, úgy vágom szét a tévé képernyőjén lévő gyümölcsöket és tök yo hangja is van, ahogy a penge szétvágja meg ahogy fröccsen. Meg boxoltam is, ezt lehet egymás ellen is, de most a gép adott ellenfelet és bucira vertem, teljesen KO lett, utána meg a táncolós játékot vettem elő, amiben vannak különböző számok, mindegyikhez vannak lépések, amiket a szám elején megtanítanak és utána zenére kell csinálni őket, a képernyőn kis ábra mutatja, hogy éppen mit kell csinálni és a játék annak megfelelően ad pont, hogy mennyi mozdulat sikerült kivitelezni. Namost a szeletelés, box és Darude-tól a Sandstorm lenyomása után mára olyan masszív kar – és hátizomlázam lett, hogy alig bírtam futás után levenni magamról a felsőruházat.

Mert voltam ma meg futni, most a 5k to 10k applikációt használom, ez annak az appnak a második része, amivel tavaly nekivágtam ennek az egésznek. A mai adag 20 perc lett volna megállás nélkül, de olyan yo idő volt és hogy hát nehogy már én csak 20 percet legyek lent, úgyhogy letoltam az utána következő 36 perces sessiont is. 8,5 km lett a vége, nem egy Vettel tempó, de én annyira boldog voltam, ahogy futottam az esti fényekben (lófasz nélkül), fújt a langyos szél, yo zene ment a fülemben, nem siettem sehova és hogy oh hell yeah, ez az élet, Babolcsai néni!

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be április 4, 2016 hüvelyk cheerleader, Dombi Tibi, Josephine Baker, m4

 

3 responses to “

  1. Pannóca

    április 5, 2016 at 07:38

    futó ismerősökön azt látom, hogy függők lettek, szinte elfogynak… próbálom megfejteni mi lehet az a “mozgás öröme”, biztos van ilyen, de hogy én még hogy nem tapasztaltam? az iskolai testnevelés hatásai..

     
    • avieee

      április 10, 2016 at 23:42

      Tavaly nyárig én se értettem, fel nem tudtam fogni, mi lehet ebben a yo és én tényleg nem csak mozogni utáltam, hanem azt is, aki imádott, hogy az nem lehet, hogy valaki enynire unatkozzon, hogy elmenjen sportolni. Soha az életben nem hittem voltam, hogy le fogom írni ezeket a mondatokat, amik a posztban vannak…:)

       
      • Pannóca

        április 11, 2016 at 07:43

        én ettől még szeretem őket, csak sajnálom, hogy tönkreteszik magukat, persze egy szintig még lehet nem káros ez a futkorászás, de ahogy ők művelik attól már ilyen aszalt múmiaszerű lesz az ember, úgy leültetném őket egy jól megpakolt asztalhoz, nem szaladgálsz, eszel! 😀 báár posztolgatnak ők ilyen disznózabálós képeket magukról, de ilyen maratonok után már az sem segít

         

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s