RSS

július 2016 havi bejegyzések

Ma volt az első napom az új dolgozóban és idejét nem tudnám megmondani, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire boldognak és szerencsésnek. Ha soha többet semmi yo nem történik velem ennél a cégnél, ezért a napért már megérte idejönni és most nem csak arra gondolok, hogy reggelire kaptam banánt.

Éppen mikor eszem gallyában sem állt váltani, hívott fel ez a vállalat egy hót régi jelentkezésem alapján, hogy érdekel-e még a dolog, én meg haragudtam volna magamra, ha nem adok egy esélyt a dolognak, úgyhogy elcsattogtam interjúra. Úgy éreztem, hogy rettenetesen sikerült, teljesen el is voltam szontyolodva, hogy mennyire borzasztóan szerepeltem, úgyhogy elfogadtam a sorsomat és kijelentettem, hogy én majd onnet megyek szülni, ahol éppen dolgoztam akkor. Szt’ másnap nézem a telefont, 3 nem fogadott hívás tőlük, hát mondom ezek csak nem tán azért keresnek ennyire, hogy megmondják, hogy ne haragudj, ekkora fost még a Soundon se láttunk, és visszahívtam őket és kiderült, hogy tényleg nem, hanem adtak ajánlat, amit én meg nem voltam rest elfogadni.

Hatalmas változás azért igazából nincsen, még a cég neve is 50%-ban változatlan, ugyanúgy egy multihoz kell bemenni belépőkártyával, ahol a laptopot kell majd nyomogatni naphosszat, de végre benne van a munkakörömben megint a HR szó és én már csak ennek olyan nagyon örülök! (na yo, meg a banánnak is)

További szép napokat és nagyon sikeres próbaidőt kívánok magamnak!

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be július 18, 2016 hüvelyk óhepidéj, Melanie Griffith

 

Azt mondják, hogy ha valamit egyszer elbaszol, akkor az hiba, ha másodjára, akkor már döntés, de hogy én csak balfasz vagyok és én ezt megint elnéztem.

A végtelen Anna Karenina után 3 este alatt csaptam a seggére a Hajnali láznak és lelkesen böktem rá a következő könyvre, de megint azon kaptam magam, hogy nem úgy tűnik mintha haladnék, így tudtam meg az internetről, hogy A varázshegy Thomas Manntól ~850 oldal, há há.

Az a bajom egyébként a hosszú könyvekkel, hogy komoly elköteleződést igényelnek és hogy akkor hetekig csak az a könyv van és hogy mennyi másik van még, amit el szeretnék olvasni, egy mocskos nagy ribanc vagyok én, ha könyvekről van szó.

Na de megyek bele az ágyba Thomas mellé most már tényleg.

 
Hozzászólás

Szerző: be július 11, 2016 hüvelyk könyvklub, zsö

 

Magyarország Európa bajnok, jeöjje!

Mikor játszottak a belgák, tök sokan szurkoltak ELLENÜK, merhogy megvertek minket és hogy basszák meg a rohadékok, de hogy hülyék vagytok, menjenek minél tovább, hát minél tovább mennek, annál menőbbek vagyunk. Mikor Wales kiverte őket 3-1-re, az mennyire béna volt már, hogy ilyen méteres lúzerek rúgtak nekünk 4-et, mi meg nekik semmit és hogy ha összelogikázzuk, akkor Wales 7 gólt tudott volna rúgni nekünk. Na de mivel Portugáliával döntetlent játszottunk, azaz egy szinten vagyunk, ezért a franciákat is megvertük volna és így simán mi vagyunk az EB győztesek.

Úgy ültem le a döntőt nézni, hogy azt se tudom, melyik csapatot utálom jobban, de aztán megsajnáltam Portugáliát, meg olyan ügyes volt a kapusuk, hogy végül nekik szorítottam és hát látszik, hogy megéri velem yoban lenni.

Sajnálom, hogy vége az EB-nek, engem remekül elszórakoztatott, a sportfogadás profitból meg kijött egy franciaóra.

Véget ért az éjjel, álmodjon mindenki, amit csak akar, ki vagyok én, hogy megmondjam:) (de aki tud, az álmodjon pumpát!)

 
Hozzászólás

Szerző: be július 10, 2016 hüvelyk Fußball-Weltmeisterschaft

 

A TNT-vel kapcsolatban még annyit, hogy egyszer nagyon régen voltam Debrecenben egy teremfoci bajnokságon és volt celeb válogatott is, és mikor jöttek be és sorolták a játékosokat, hogy “a TNT-ből Inti”, akkor valaki a közönségből kurva hangosan bekiabált, hogy “jaaaj, sírni tudnék!” és én ezen nagyon kacagtam.

Az EB szurkolók megmozdulásai közül meg a kedvencem az izlandi tapsolós-üvöltős és az észak-ír dal Will Grigg-hez, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, de a dal alapján szurkolnám!

Fotbalisták közül pedig Kleinheisler lopta még be magát a szívembe erőteljesen oda Király mellé, Sopronban a tiszteletére magára is varrattam a nevét:

kleinheisler

Ebből is látszik, hogy mennyi eszem van – ha legalább 3 fokkal okosabb lennék, akkor Langba szeretek bele és nem kell ennyi kikúrt betűt kivágni meg egyesével felapplikálni. Arról nem is beszélve, hogy Jucus kistestvére kért volna egy Böde felirat, de mondtam, hogy az összes E betűt felhasználtam, ami csak létezik az egész univerzumban, úgyhogy gondoljátok meg nagyon, hogy kiért rajongtok, mert pár karakter miatt egész barátságok mehetnek tönkre!

lacika

 
 

Mióta hihetetlen mértékben nyanyásodok és rengeteget tudok a virágaimról beszélni, meg hogy milyen aranyos kiskuytákat láttam, nagybjából bármit el tudok képzelni magamról, de az engem is meglep, hogy elhagyja egy olyan mondat a billentyűzetemet, hogy a VOLT-on a TNT koncerten csináltuk a legnagyobb csapatást.

Úgy ugráltam meg tapsoltam, mint aki teljesen nem normális, szerintem ti sem tudjátok, hogy mennyi TNT számot ismertek majdnem kívülről, pont olyan sokat nyomták a számaikat, mint amennyire utáltam őket, ahogy Aboriginalban mondják, hogy BOM-BOM-BOM. Meg én mindig arról voltam meggyőződve, hogy ezek ettől többet nem tudnak, főleg az a gyerek, aki nem a kopasz, hanem a másik, de hogy az így kongázni meg énekelni is tud, meg hogy ezek tök yok a színpadon élőben meg úgy megmozgatják a sok nénit, hogy hajaj. Egyébként elég vegyes volt a korosztály, ilyen fiatal hipszter fiúk is úgy csápoltak meg énekeltek, mintha életük bulijában lennének, bár gondolom ez általában anyagtól is függ.

A fesztivál többi idejében meg hoztam a vénasszonyt, zavart a tömeg, a kosz, hogy minden kibaszott drága, semmi nem érdekel, ami ott van és 40-60 perceket kell sorban állni taxiért, nagyon-nagyon-nagyon nem való ez már nekem. Volt, amikor azt kívántam, hogy bárcsak csapódna egy meteorit a Földbe és elpusztulna az egész emberiség a fesztiválokkal együtt. Mikor egyszer beszélgettünk valakivel, hogy én szeretnék családot, akkor mondták, hogy de akkor nincs Aruba meg VOLT és mondtam, hogy én amúgy leszarom, nem minden vágyam ezekre a helyekre eljutni, de hát csak el kell tölteni valamivel az időt, amíg találok valakit, akit nem csak a tévéből ismerek és nem idegesít halálra 10 perc után.

Hotelben és wellness csomagra voltunk befizetve, na az viszont kurva yo volt, hogy reggel csak le kellett húzni magunkat reggelizni, aztán lehetett szaunázni meg napozni meg dögleni, még az Anna Kurnyikovát is sikerült befejezem – sajnos sokkal kevesebben ölték meg magukat benne, mint ahánynak kellett volna, de mondjuk legalább annyi eszük volt, hogy nem mentek egyetlen fesztiválra se.

 
4 hozzászólás

Szerző: be július 4, 2016 hüvelyk karibi party, Magdi anyus, Zenebutik