RSS

30 aug

Volt egy kollégám, aki egyszer csak elkezdte a bankkártyás vásárlások után Antonio Banderasként aláírni a bizonylatokat, majd felhívta a bankot, hogy szerinte gyanús mozgások vannak a számláján, nézzenek már utána és akkor a bank mondta, hogy háö, elképzelhető, hogy történt egy kis visszaélés.

Nem tudom, hogy ennek a hatására-e, de én például rendszeresen szoktam taxit rendelni mindenféle nevekre,bár legutóbb eléggé befürödtem a Kleinheisler Lászlónéval, mert egyáltalán nem értette a diszpécser, úgyhogy kénytelen voltam unalmas lenni és bemondani a saját nemevet – nem mintha azt olyan sokkal könnyebb lenne befogadni.

A bizonylatokkal szerencsére nincsen semmi gond, kb. egy hete rájöttem, hogy a nulla forint helyett 2 havi pénz van a SZÉP kártyámon és azóta vásárolok is vele bőszen és minden alkalommal Dzsudzsáknéként írtam alá, ami egyébként hót nehéz, bárki megy hozzá, nem javaslom, hogy felvegye a nevét. Nyilván amúgy senkinek szeme sem rebbent, meg hát abból a kaparásból valószínűleg egy Jumurdzsák Éva is hamarabb kijön, mint ami lenni akart igazából.

Ilyen körülmények között nem is lehetett véletlen, hogy az alábbi köszöntés is érkezett:

dzs_bday

Bármilyen kedves is mindez, holnaptól szerintem áttérek a Szalai nem focista Ádámnéra.

A szülinapom meg a legfurább volt ever, elkövettem a lehető legrosszabb dolgot; elkezdtem gondolkozni már napokkal előtte. Próbáltam sorra venni, hogy mire jutottam eddig, hát tiszta szerencse, hogy az égvilágon semmire, mert így legalább ez a tevékenység nem tartott sokáig, HÁ HÁ. Meg megállapítottam, hogy soha senki és semmi nem okozott még nekem akkora csalódást, mint saját magam állandóan. Nem mintha tudnám, hogy mit akarok az élettől, de igazából ez is mindegy, mert az élet nem nagyon szokta érdekelni úgyse, hogy én mégis mit szeretnék. Csináltam számvetést, hogy mi történt itt az elmúlt egy évben és arra jutottam, hogy igazából se én, se a világ nem maradt volna le semmiről, ha én ezt az évet úgy egy az egyben kihagyom, Szalai ugyanúgy bebaszta volna azt a gólt, ehhez nem kellett nekem helyben futnom ott Bordeaux-ban a lelátón, hogy menjélmááááár, bármennyire is gondoltam akkor, hogy ez majd meggyorsítja azt a szerencsétlen tetvet.

Mivel úgy érzem, hogy nagyon sokkal többet vagyok szomorú, mint nem, igyekeztem valami okos ajándékot kitalálni magamnak, ami ezen segíthet és most nem a teleshopos zöldségszeletelőre gondolok, amivel végre pikk-pakk kész lenne a görög salátám bármikor, de szerintem yo lesz és lesz eredménye. Anyukáméktól Pilóta kekszet kértem, ebben szintén nem lehet majd hiba.

És jövőre hátha végre tényleg boldog lesz ez a nap. Is.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 30, 2016 hüvelyk Alma együttes, szomorú szamuráj

 

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s