Mivel teljes mértékben kiábrándultam Kleinheislerből és Dzsudzsákból, egy örök kedvenccel, Gary Neville-lel mutatnám be az érzéseimet a mai fogszabályzáson elhangzottakkal kapcsolatban.
Amikor megtudom, hogy már csak egy apró dolgot kell elintézni és le lehet venni és utána semmi nem áll az utamba:
Amikor eljutnak a tudatomig a dolgok és ráébredek, hogy az apró dolog és a levétel árából tudnék venni egy retúr repjegyet New Yorkba és a Tesco honlapja alapján 277 zacskó pilótakekszet, valamint még legalább hatot kell emiatt fordulni szakrendelésen:
Az összes lehetséges szempontból egyre inkább teljesen kizárt, hogy én valaha is bárkit a világra hozzak, de ha egyszer úgy alakulna, már akkor elkezdeném szabályoztatni a fogát, amikor még ki se bújt és ha nem akarja majd hordani az éjszakai szabályzót meg a retenciós lófaszt, addig ütném megállás nélkül, amíg tényleg be nem állnának a helyükre a fogai.
Mikor szembejött a kérdés, hogy ha két szót üzenhetnék a tinágerkori önmagamnak, mik lennének azok én gondolkozás nélkül vágtam rá, hogy “fogszabályzás, nyelvtanulás”, mert itt szarakszok ezekkel kurva sok pénzért porcerősítőt szedő vénemberként és soha a kurva életbe nem fogom megbocsátani magamnak, hogy én mennyire basztam ezekre. A legnagyobb regret az meg a pénzügyek, bele se merek gondolni, mi lehetne, ha ezek nem úgy alakultak volna, ahogy én alakítottam, úgyhogy nem gondolok.
