RSS

29 okt

Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a kirándulás (bár a bálnavadászat és nadragulya termesztés sem túl közeli) és leginkább úgy gondolom, hogy minden erdőt le kéne betonozni, meg hogy tök unalmas caplatni benne, meg nem lehet rendesen elmenni pisilni, kezet mosni, meg mindenféle lények lakják, amiknek a kezelésével nem vagyok tisztában és hogy nagyon nem nekem való.

Ma viszont Dédestapolcsányból hazafelé jövetben megálltunk ott a tónál, ami van és körbevette a domb, ami tele volt őszi színekkel és a fák olyan gyönyörűen susogtak, mint a Twin Peaksben és hogy én legszívesebben ott lebasztam volna magam egy padra, hogy egész kurva nap ott üljek és ne csináljak semmit, hanem csak hallgassam a fákat és bámuljam a tájat, hogy omfg milyen kibaszott szép meg ultimate chill. Futás szempontjából is őrülten megkívántam a tájat, hát mi kurva yo lehetne már ilyen gyönyörű helyen lefutni egy laza 7-est.

Egész előző este is a látvánnyal voltam eltelve, mikor sétáltunk a faluban a debreceni különítménnyel. A séta végén benéztünk az egyik helyi presszóba és bátran ki merem jelenteni, hogy igen hamar igen jelentős sikert lehet elérni flörtölési szempontból egy ilyen vendéglátó egységben. Jani bá’-nak rögtön megtetszett az egész társaság és azonnal fel is ajánlotta, hogy ő szívesen segít nekünk az ország demográfiai növekedését fellendíteni, majd rázendített a Mert a nézését meg a járását című ragyogó slágerre.

A kedves felajánlással azonban nem éltünk, hanem mentünk be a házba tüzet rakni a kandallóban és ott pofázni az óraátállítást meghaladóan is (ezt a számot óránként lenyomták a H!t Music Chanelen, hogy a sok paraszt el ne bassza).

Ma egy kiadós húsleves meg sült kacsa ebéd után érkeztem meg az esős szélviharban a fővárosba és mára már csak annyi a dolgom, hogy még egy kicsit Sims-ezzek az F1 előtt és utóbbival kapcsolatban van bejelentenivalóm: Jolyon Palmer volt most a szerelmem, de mivel őt teljesítményproblémák miatt azonnali hatállyal baszták ki az F1-ből, újat kellett választanom. Így hirtelen nem is tudtam, hova kapjak, úgyhogy míg dolgozok a pótlásán, addig átmeneti jelleggel Max Verstappen veszi át a helyét.

Reklámok
 
9 hozzászólás

Szerző: be október 29, 2017 hüvelyk #maradok # ottalszok, Love Actually, Nigel Mansell

 

9 responses to “

  1. avieee

    november 17, 2017 at 00:38

    Nos, ez egy indokolatlanul, ránézésre is elrettentően hosszú ömlengés saját magadról, tele teljesen elcsépelt, rém unalmas, nyálas klisékkel, amiket el akarsz küldeni valakinek, akiről halvány lila fingod sincs azon kívül, hogy szép a szeme.

    Ha én kapnék egy ilyet és lenne erőm elolvasni, akkor ráadásul kibaszottul meg is ijednék, szerintem kibaszott creepy, hogy ilyeneket írsz valakinek, akihez (legalábbis a levél alapján) az égvilágon semmi közöd sincs és valószínűleg arról se nagyon tud, hogy létezel.

    De talán a legfontosabb, hogy így a címzett helyében elolvasa biztos feltenném a kérdést, hogy aha, és akkor most mi van? Olcsóbb lesz a kenyér? Randira hívsz? Elválsz és szaladsz hozzám? Vagy most így mi a faszt akarsz ezzel azon kívül, hogy megtudtuk, hogy szerinted mekkora ász vagy?

    Kérlek mindenképpen tájékoztass majd minket a fejleményekről, az olvasóközönség izgatottan várja, mi lesz a levél sorsa!!

     
  2. Németh Gábor

    november 2, 2017 at 22:31

    Szia Évi,

    A véleményedet szeretném kérni. Nem vagyunk a legjob cimbik, pont ezért számítana, mert simán megmondod, hogy hányingered van valamitôl.
    Megismertem egy lányt, és a vége az lett, hogy beleestem. Írtam neki egy levelet, aláb olvashatod. Szerinted milyen? Elôre is köszönöm, ha megosztod velem. NEM NEKED SZÓL. Üdv, NG

    Kedves XY

    Ez egy szerelmes levél. Képtelen vagyok tovább magamban tartani, és most, hogy elmentél, már nem okoz gondot, hogy elmondom.
    Szerelmes vagyok beléd. Február huszadika óta. Az volt a hatodik munkanapom. Tréninget tartottál a teljes értékesítési gárdának. Lehengerlő volt. Nem találkoztam még hasonlóan magával ragadó, határozott személyiséggel egy fiatal nő személyében. Később is rengeteg inspirációt adott a munkámhoz a jelenléted, a tudat, hogy egy cégnél dolgozom veled.
    Nem tudom, hogyan történt. Nem egycsapásra, de attól kezdve egyre többször kaptam magam azon, hogy rád gondolok. És még többször. Aztán már egyfolytában. Olyan érzés, mintha parazsat nyeltem volna, ami nem alszik ki. Egy tengerjáró horgonyát akasztották a gyomromba. Éget. Fizikailag ténylegesen érzem, ahogy éget. Hihetetlen boldogságot okoz. Őrület. Soha nem beszéltünk, nem ismerhetlek. Ezzel próbálom meggyőzni magam, ebbe kapaszkodom, hogy ez őrültség, nincs semmi alapja. Aggkori tébolyom korai kezdete. Nem tudom kicsoda vagy, vagy hogy miket szeretsz csinálni, hol vannak a kedvenc helyeid, mik a terveid, az álmaid és egyáltalán, mi jár a szépséges fejedben. Mert gyönyörű vagy. Lélegzetelállítóan szép. Kecses, elegáns mozgású. Gyönyörű karcsú a csuklód, csodálatos a bőröd, a színe egy külön történet, mese. Egyszer nyáron, mikor vállpántos ruhában voltál, láttam a vállaidat, innen tudom. A hajad. A szemed. A szemed. A szemed. A szemed. Okos vagy, intelligens, értelmes és távolságtartó. Meg piros. Meg kék. Leheletnyi esélyem sem volt. Eltűntem, mint a köd a napfényben. Akár egy kamaszgyerek, lebegtem egy szál fonálba kapaszkodva. Levegőt is alig tudok venni, ha jelen vagy. A szemed.
    Mire először feleszméltem ebből, már kora nyár volt. Mint aki víz alól jön fel. Körülnéztem, és láttam magam körül a családomat, a gyerekeimet és a feleségemet. Mély szégyent és bűntudatot éreztem, viszolygást önmagamtól az álnokságomért, mintha cserbenhagytam volna őket. Azt éreztem, szétszakadok. Gyötrelmes volt. Utáltam magam, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon, az érzéseimen. Úgy éreztem, hogy valahogy téged is bántalak, sértelek, és ez is pokolian rossz volt. Elhatároztam, hogy még inkább csak a munkámra figyelek, és kimerülésig dolgozni fogok. Ekkor kezdtem el utazni, remélve, hogy ha nem látlak minden nap, majd elmúlik ez az egész, ami egyébként sem lehet más, mint a képzeletem műve. Az újonnan megismert helyek és emberek majd segítenek kijózanodni. Ha egyedül leszek, tisztábban, mintegy kívülről fogom magam látni, és higgadt racionalitással, logikus lépésekben, kétséget kizáró, maradék nélküli pontossággal levezetem magamnak, hogy ami az életemmel történik, az nem valóságos, csak képzelgés, gyermeteg ábrándozás, ami valahogy átszőtte a mindennapjaimat. Elmebetegség. Kapuzárási pánik. Ezek együtt és egyenként. Volt alkalmam megtapasztalni, milyen tüneteket okoz az intenzív stressz, ezt megelőzendő elmeséltem az egészet a pszichológusomnak. Nem hülye vagyok, nagyon is intelligens és érzékeny, pontosan ezért van pszichológusom. Már nem kezel, de néha elmegyek hozzá, és járok egy csoportjába is. Van, hogy fizetnünk kell érte, hogy az őszinte érzelmeinkről beszélgethessünk valakivel. Ha ezt elfogadjuk, és figyelmen kívül tudjuk hagyni, valamelyest tud működni, és sok pozitívuma is van. Kicsit mint a gyónás. Szóval elmeséltem neki, és ő egyetértett velem a tervemben, utazzak csak el, hogy ezt a munkámmal meg tudom tenni, az kész szerencse, az utazás, az új feladatok, új emberek majd segíteni fognak kiverekedni magam az irántad érzett pusztító vágy megsemmisítő gyönyörűségéből. Egyébként sem lehetséges ennyire idealizálni valakit szinte teljesen ismeretlenül – mondta, ez nem a valóságból táplálkozik. Ezekkel felvértezve vágtam neki, hogy végiglátogassam a hozzám rendelt piacokon működő partnereket.
    Félsiker lett. A partnerek egytől egyig elfogadtak, a látogatások jól sikerültek, értékes információkat, és átfogó piaci képet kaptam, jó kapcsolatokat kezdtem kiépíteni, közbe tudtam lépni kényes helyzetekben, ténylegesen segíteni tudtam az ügyfeleknek és a cégnek is. A kolléga, aki helytáll. Mindig ez van. Eddig mindenhol megálltam a helyem, kivétel nélkül. Írtam egy elég korrekt elemzést a cég piaci jelenlétéről és helyzetéről, visszajelzést adtam a társosztályok felé, javaslatokat tettem a további tevékenységeket illetően. Nem lépte át a feletteseim érdeklődési küszöbét, de ez nem keserített el, hozzáláttam a javaslataim megvalósításához, és eddig nem ütköztem jelentősebb akadályba.
    A másik fronton teljes kudarcot vallottam. Előre pontosan tudtam, hogy így lesz, de megpróbáltam. Megpróbáltam elmenekülni az emléked elől, kijutni a labirintusból. Megpróbáltam eltemetni, ostoba magazinok műanyag újdonságaival felhigítani, a felhők feletti napsütésben felejteni, ezerféle zöld mesebeli mezőkön elveszíteni, kőkerítésekbe ékelni, évezredes erdők mélyére rejteni, tengerpartok mellett elsuhanó fenyvesek mögé kergetni, vízesések sodrába dobni, zuhatagokba ereszteni, hegyektől körülzárt titkos öblök verőfényes nyáresti csendjébe üvölteni, az égszínkék vízen csillogó aranyhíd vakításába olvasztani, az arcomba csapó tengeri párába áztatni, mélyföldi tavakból kiemelkedő gömbölyű sziklák alá süllyeszteni, rémítően hosszú alagutak döbbent sötétjébe képzelni, nagyvárosok utcazajába belehallani, lehetetlen színekkel kivilágított hidakról elengdeni, történelmi épületek gőgös méltóságába keretezni, többszáz éves kocsmák sörszagába kilélegezni, autópályák szürke száguldásába belebámulni, hideg acél esőben álló kocsisor végtelenjében kiábrándulni, recsegő galériaszobák magányában vigasztalódni, éjszakák vak süketségében szorongani. Mindhiába. Nem sikerült elfelejtenem téged. Velem voltál végig, egy percre sem hagyott el az emléked. Végre bevallottam magamnak, hogy egyáltalán nem is akartam. Megpróbáltam, de nem tudtam, mert nem is akartam. Nem volt szívem, vagy erőm felette, hogy elfelejtselek téged, legyen az emléked mégoly képzelgés, híú ábránd, önáltatás, elhülyülés, bármi szánalmas izé, olyan amilyen, de számomra nagyon is létező és értékes. Igazi vegytiszta érzelem. Ajándék. Eddigi életem egyik legértékesebb élménye, hogy téged megismertelek, nem adnám oda, nem égetném ki magamból soha, semmiért cserébe, minden lehetetlensége és reménytelensége ellenére sem. Legyőzhetetlenné tesz. Szeretem. Szeretlek.

    Remélem látlak még, legyél nagyon boldog, üdvözlettel,
    Németh Gábor

     
    • avieee

      november 3, 2017 at 00:22

      Hosszú:D Hát én ezt most végig nem olvasom, majd holnap, de engem az első 3 mondat után elveszítettél volna, reménykedjünk benne, hogy a lány az égvilágon semmiben sem hasonlít rám.

       
    • avieee

      november 3, 2017 at 00:25

      Nah yo, elolvastam most, de szerintem nem szeretnéd hallani, amit én erről gondolok…:]

       
      • Németh Gábor

        november 16, 2017 at 21:23

        Hali,
        Nem hasonlít rád semmiben, all right, de ha veszed a fáradságot, szívesen olvasnám, amit gondolsz róla, nyugodtan ekézd le;-)!

        Legjobbakat, üdv,
        NG

         
    • avieee

      november 3, 2017 at 00:28

      De ez amúgy hogy jön ide Dédestapolcsányhoz és Max Verstappenhez??

       
    • avieee

      november 17, 2017 at 18:10

      Jah meg még az lenne a kérdésem, hogy mire gondolt a költő, mikor azt írta, hogy “Okos vagy, intelligens, értelmes és távolságtartó. Meg piros. Meg kék”?? Piros?? Kék? Hupikék törpike-e? Vagy hogy ez mi?

       
  3. huvagoc

    október 30, 2017 at 04:27

    hát, nem megmondtam? de.

     
    • avieee

      november 2, 2017 at 22:07

      Yoh, a futást mondtad, de Max Verstappenre senki nem készített fel!4

       

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s