RSS

december 2017 havi bejegyzések

Na és hogy milyen yo volt a karácsony? Nagyon!

Meg ez az év is az volt, soha rosszabbat. Az égvilágon semmilyen mérföldkövet nem tudok prezentálni, amit lehetne büszkén mutogatni fészbukon, de én remekül éreztem magam és köszönöm minden kedves résztvevőnek, aki ehhez hozzájárult, de hogy amúgy az leginkább én voltam. Sírás végett egyetlen egyszer görbült le a szám, az is még januárban, amikor életemben először vesztem össze valakivel, akivel előtte 13 éven át soha még. Az meg, hogy hisztérikus zokogásban törtem ki a Stranger Things második évadának a végén, eléggé más kategória, bár mindenképpen említésre méltó, mert én mozgóképen még soha nem bőgtem ennyire (emellett a dobogós helyeken van még amikor A szív hídjaiban Meryl Streep markolássza a kocsiban a zárat meg amikor a Moulin Rouge-ban jön Ewan McGregor az előadás alatt!).

Kurva sok mindent tudnák írni, de emiatt meg valahogy mégis semmit, úgyhogy bedobok ide pár képet, ami nekem jellemző volt 2017-re, nézegessétek őket érdeklődve és azt kívánom nektek tiszta szívemből, hogy sikerüljön minden, amit szeretnétek, kapjatok sok pénzt, szeretet, fasza élményt és legyetek yol, ha tudtok:]

Ma még simsezek kurva sokat, este meg átugrok Katihoz, hogy minden babonát figyelembe véve köszöntsük az új évet. Úgyhogy nagyon boldogat nektek is és akkor íme a képek:

Ez az, ami nekem teljesen a 2017.jpg:

De azért ezekhez is tudtam kapcsolódni igen gyakorta!:

És akkor ezt pedig nektek:

XOXO

Eva Van der Woodsen-Verstappen

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be december 31, 2017 hüvelyk Uncategorized

 

Nem tudom, ki kezeli a Queen számok jogait, de megkeresem, felaprítom, felgyújtom és utána bedobom a Rózsa IC alá, amiért a Don’Stop me Now-t eladta mindenféle nímandnak, hogy beletegyék a kibaszott idegesítő reklámjaikba.

Nézzetek utána, ki ez, én meg majd addig írok poszt lezárni az évet, meg elmondani, hogy milyen yo volt a karácsony!

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 30, 2017 hüvelyk Alma együttes

 

Két “első” is volt a múlt héten, ezeket osztanám meg veletek, mert ez most így nagyon fontos a hétfő estébe!

1. A tévének már visszabeszéltem párszor, mint egy tapasztalt nyugdíjas, viszont most először történt meg, hogy beszóltam valakinek, aki könyvben van. A Notre-Dame környékén lébecolva arra jutottam pár hete, hogy milyen yo lenne elolvasni A párizsi Notre-Dame-ot (igen, tudom, hogy kötelező volt, de te se olvastad el fogadjunk, úgyhogy le lehet kopni, oké?!). Amint befejeztem az aktuális Agatha Christie-t, neki is fogtam és bár az elején ember legyen a talpán, aki átszenvedi magát, de kajak megéri, ez a könyv kurva yo! Nade van benne ez a Claude Frollo főesperes, aki az elején hót yo arcnak tűnik, de hogy igazából ő egy piszkos disznó, egy mocskos gazember, egy igazi pernahajder! Annyira felhúzott, hogy kiszaladt egy ” a jó büdös kurva anyádat bazdmeg”, hát komolyan mondom, hallatlan, amiket művel. Biztosan szebb dolgokra szánták a szépirodalmat, mint hogy én itt szentségeljek, de azért mindennek van határa!

2. Mikor tavasz környékén néztem a Gossip Girlt, akkor annnyira csajosan öltöztek, hogy vettem is magamnak 2 térd fölöttig érő ruhát, amik közül az egyik azóta is ott rohad a szekrényben érintetlenül, a másikat meg felvettem Hallowwen buliba, amikor Elevennek öltöztem a Stranger Things-ből, de ment is vissza a szekrénybe egyből. Viszont az volt, hogy szép ruhába kellett mennem egyik nap a múlt héten, viszont az ünneplő nadrágok ippegcsak rám jöttek, de leülni már nem tudtam volna bennük, úgyhogy úgy voltam vele, hogy yoh, a faszomat bele, én felveszek egy ruhát! Ez azért hatalmas dolog részemről, mert soha a kurva életben nem mentem még be dolgozni rövid ruhában meg úgy egyáltalán nem volt rajtam nyilvános helyen rövid szoknya a karácsonyi bulik kivételével már vagy 20 éve, mert hogy úristen, hogy néz ki a lábam, olyan, mint egy zsokénak, aki még focizik is meg nincs bokám, hanem nekem egyből a térdemből már a talpam jön, de így elért hozzám az a felismerés, hogy mit képzelek amúgy én magamról, ez ki a francot érdekel? Hát nem telibeszarja mindenki, hogy mi van rajtam meg hogy nézek ki? Úgyhogy felvettem a ruhát, becsattogtam laposban, mint Melanie Griffith a Dolgozó lányban, bent meg felvettem a magassarkút és abban parádéztam egész nap és nem omlott össze a világ, sőt, kifejezetten yol éreztem magam a ruhában meg amúgy is kurva yol is néztem ki benne, úgyhogy fogok is még venni és hordani is, de majd csak jövőre, mert ebben a hónapban vettem magamnak 2 táskát meg 5 pár cipőt, úgyhogy én idén már csak azt eszem, ami itthon van meg amit majd anyukám ad karácsonykor.

 
7 hozzászólás

Szerző: be december 18, 2017 hüvelyk Paris Hilton, zsö

 

Jah Párizs kurva yo volt, az év ötlete díját át is adnám magamnak ezért, majd egyszer talán ettől többet is írok nektek róla:]

 
Hozzászólás

Szerző: be december 4, 2017 hüvelyk #maradok # ottalszok, óhepidéj, magasélet

 

Teljesen felbaszott Hirtling István!

Most olvastam vele egy interjút a Nők Lapjában és egészen szimpatikus volt az ürge addig, amíg ki nem fejtette, hogy milyen rettenetes, hogy a nőknek nem kell pasi, mert csak nyűg (nah yo, ezzel mondjuk még egyet tudok érteni, továbbra se nagyon látom, milyen hozzáadott értéket tudnának képviselni, főleg ha azt nézzük, hogy én tegnap a takarítás közben leszakadt konyhaszekrény ajtót egy profi ügyességével szereltem vissza), de ha meg kell nekik, akkor az a fontos, hogy milyen a kocsija (!), a lakása(!!) meg a bakkártyája(!!!).

István, bazdmeg, tudod te, mit beszélsz?

Én konkrétan jelenleg ott tartok, hogy nagyon szívesek elmegyek meginni egy jaffát akárkivel, aki szappannal kezet most hugyozás után.

Mindig teljesen elképedek, hogy az emberek azt gondolják, hogy őrült nagy elvárások vannak és halál komolyan mondom, hogy már senki, de az égvilágon senki nem nézi, hogy legyen mondjuk magasabb, keressen többet vagy ne lakjon az anyjával 38 évesen egy garzonban albérletben, mert már ez is kurva mindegy.

Fogalma sincs Istvánnak róla, hogy mekkora semmirekellő, éhenkórász trógerek lézengenek az éterben és bár a velük való találkozás néhány igazán mulatságos történettel ajándékozott meg, az a baj, hogy igazából ez csak elmesélve vicces, egyébként rettenetesen szomorú.

Mármint szomorú lenne, ha foglalkoztatna a téma, de én már elég régen teljesen lemondtam róla, hogy valaha is leszek még párkapcsolatban és elfogadtam, hogy egyedül fogok élni, ami ha azt nézzük, hogy soha a kurva életben nem jutott még eszembe itthon, hogy ó, bárcsak itt lenne még valaki*, nem is olyan nagy baj, valamint a tapasztalatokat látva tényleg az egyetlen, amit tehetek, hogy a lehető legjobb arcot vágom ehhez és a legnagyobb nyugalommal csinálom szépen a dolgomat.

* kivétel: amikor nem tudom kinyitni a befőttesüveget, azokkal nagyon megszenvedek

És akkor most jöjjön egy kis Sims!

 
Hozzászólás

Szerző: be december 4, 2017 hüvelyk álljunk meg egy szóra, Love Actually