RSS

január 2018 havi bejegyzések

Most néztem meg ezt a Három óriásplakát Ebbing határábant, ami teljesen lenyűgözött, ezért szeretném figyelmetekbe ajánlani sok szeretettel. Remek a történet, fantasztikusak a karakterek, egytől egyik kurva nagy arc mindenki és a színészek óh, az egyiket annyira gyűlöltem 7 perc után, hogy rögtön arra gondoltam, hogy kurvára remélem, hogy jelölték Oscárra a tagot (azóta megnéztem és igen, és a Golden Globe-ot meg el is vitte). Kibaszott yol meg van írva, olyan párbeszédek vannak, hogy aztabüdösúristenit és emellett/ezzel együtt, kurvára vicces is.

Szintén figyelembe ajánlanám a fenti linkelt bemutató alatt árválkodó egyetlen komment, amely imigyen szól:

“ok de hol vannak a Soros plakátok?”

Engem múlt héten inkább a nyithatok-e Bécsben cukrászdát kérdéskör foglalkoztatott, merhogy ott voltam a hétvégén B-vel. Bécsben kisebb a pörgés, mint Debrecenben vasárnaponként, számomra egy nagyon kimért, megleteősen giccses város, amiben az egyetlen történés, hogy ősz nénik a Furla táskáikkal beülnek valami kávézóba, ahol frakkban van a pincér, de azért azt is hozzá kell tennem, hogy csak ebben a városban fordulhatott elő, hogy én rántott hússal a kezemben állítsak be egy templomba.

Úgy kerültem ilyen helyzetbe, hogy ha már ott voltunk, kellett enni rántott húst, de két akkora szelet adtak, aminek darabja nagyobb volt, mint a fejem és ugye az se kicsi. Az egyiket benyomtam, de a másikat kértem, hogy hadd vigyem el és elég yo volt a folyamat, mert jött a pincérnő, adott ilyen papírt, mint amibe a hentes csomagol, meg egy szatyrot, hogy akkor tessék, csomagoljad szt vigyed. Mivel nem sok mindent lehet ott már csinálni, elnéztük a Szent István-székesegyház irányába, amibe meg ippeg be is lehetett menni, én meg ott a rántott húst szorongatva néztem, hogy hű, de szép.

Az egész utat egyébként az egyik ottani múzeum inspirálta, a MUMOK, amiben 2007-ben voltam már és borzasztóan tetszett és most Párizsban szembe jött a bécsi akcionizmus egyik képviselője (mármint így nem az utcán, mint Kálmán, hanem múzeumban szintén) és hogy óh, hát csak vissza kellene menni,mert a MUMOK tele van bécsi akcionizmussal, ami engem teljesen lebilincsel! Nah, hát minden egyebet sikerült megnézni, csak ezt a remek intézményt nem, mert mikor már akartam megvenni a jegyet, mondta a pénztáros kislány, hogy a 12 kiállításból csak 2 van nyitva, úgyhogy szopóroller. Mármint ezt nem mondta,, csak én gondoltam, de nem bánkódtam sokáig, mert ott a múzeumnegyedben akadtak még dolgok, amiknek a fénypontja nekem egy kibaszott érdekes kiállítás volt Egon Schille munkáiból és annyira yol össze volt rakva, hogy életemben először kb. az összes szöveges részt is elolvastam, ami ki volt írva a falra kurva kicsi betűkkel, már ahogy azokat a múzeumokban szokták.

Előző nap meg a Természettudományi múzeumban basztunk el egy teljes délutánt, volt sok meteorit meg pillangó meg kakapó is! A kakapó egy kurva yo arc állat, karácsonykor kiccsaládom nem talált semmi nézhetőt a tévében, ezért leültünk négyen nézni egy természetfilmet Új-Zéland és környéke állatvilágáról és ott szúrtam ki ezt az állat, ha nyerek a lottón, én elmegyek és kakapó rezervátumot fogok üzemeltetni. Meg voltunk pillangóházban, ami inkább volt, ház, mint pillangó, alig néhány fajta repdesett ott a párás kurvamelegben. Meg ittam habos-rumos kakaót meg ettünk almáspitét meg készülvén rá, hogy nem ebben a városban van Miki mókatára, még jóval indulás előtt szétnéztem, hogy nem-e lesz valami koncert vagy bulika és pont úgy adta ki, hogy ott játszott Hardwell, akit ha valaki nem ismerne, akkor az index hasonlatát használva írnám le, hogy ő egy túlfizetett holland Bárány Attila.

A Praterdome nevű helyen volt a mulatság, amiben az volt yo, hogy a szállásunktól kb. 10 perc sétányira volt, de ezzel véget is ért a pozitívumok sora, mert kibaszott kurva nyomor volt bent, szerintem ennyi embert nem lett volna szabad oda beengedni és hogy basszátok meg hiába a nyugat, ott még lehet bent dohányozni! Nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, és én kb. 40 percig bírtam, hogy összenyomnak a kurva nagy füstben és bármennyire is pumpálta a levegőt Hardwell a kidolgozott izmaival, én mondtam, hogy öreg vagyok meg minden, és leszarom, hogy ki van fizetve, de nem bírok ott többet megmaradni, aztán az lett, hogy átmentünk egy másik terembe, ahol talán még nagyobb volt a füst, de legalább nem volt nyomorgás és ott lehetett tolni így Gigi D’Agostino-ra meg Black Eyed Peas-re.

Hogy ne legyek ilyen szigorú ezzel a várossal, mondok jókat is, elképesztően fess rendőrök vannak ott és olyan tiszták a metróaluljárók, hogy úristen. Rá is jöttem egy képletre magammal kapcsolatban az eddigi tapasztalatim alapján elmondhatom, hogy minél inkább undorító egy városban a metró, annál jobban vágyok vissza és vagyok elájulva a várostól.

Éljenek a koszos, büdös metrós városok és evégett fogok is nektek írni Párizsról is, ha még bírjátok a tartalmas útibeszámolókat.

Addig pedig nézzetek yo filmeket, utazzatok sokat olyan büdösségű városba, amilyet csak kívántok!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be január 31, 2018 hüvelyk filmhíradó, Komissar Rex

 

Mostanában rengeteget pörgök az egyedül élés témáján.

Már az alapoknál elakadok, hogy akkor én jól érzem, hogy én ezt imádom és ezért nem jut soha eszembe, hogy de jó lenne, ha lenne itt még valaki? Vagy ez egyfajta védekező mechanizmus, amit szépen felépítettem és látván, hogy egy kóláig nem lehet eljutni senkivel, bele akartam törődni, hogy ez márpedig yo és túl yol sikerült? Vagy csak nagyon élénken van bennem az utolsó 2 alkalom, amikor valamilyen fiatalembernek sikerült túljutni az első szűrőkön és eljutott hozzám, de hogy mindkettőt még bőven pitymallat előtt ki kellett hajítanom? Az egyik olyan rettenetesen horkolt, én meg így teljesen tehetetlenül álltam a helyzet előtt, hogy most így hogy mondjam meg valakinek, hogy ne haragudj, de hogy ha eltakarodnál innet, akkor kurvára tudnám értékelni. És közben végig fogadkoztam, hogy én ide aztán soha a büdös kurva életbe be nem engedek senkit soha többet. De elbasztam és érkezett még egy, akiből meg dohányzás által olyan szag ömlött, hogy megint itt találtam magam, hogy na és ezt így bazdmeg hogy oldod meg, hogy ö ne haragudj, de el kéne innet menni, mert ö, hát izé. Búcsúzóul ő egyébként még elvitt mindent, ami a konyhában mozdítható és ehető is volt (valamikor, mert volt, aminek a szavatossági ideje is lejárt egy éve), de akkor már úgy voltam, hogy mindegy, vigye, tőlem az összes fazék is mehet, csak menjen el és tényleg soha a kurva életben be ne tegye a lábát ide senki.

Ezen remek kalandok óta egyszer hívtak randevúra, a két ünnep között, de azt meg inkább lemondtam, mert rájöttem, hogy én inkább maradék töltött káposztát szeretnék fogyasztani cicanadrágban és kapucnis pulcsiban, miközben nézem a The Crownt és mikor este néztem ezt a remek sorozat és közben az államon csorgott le a káposzta, arra gondoltam, hogy aa yeah ez de kurva yo ötlet volt, édes istenem.

Nade! Az a nagy helyzet van, hogy teljesen mindegy, hogy én miért szeretek egyedül lenni, mert rájöttem, hogy nekem férjhez kell mennem!

Jelenleg annyi kiadásom van havi szinten abból, hogy albérletben élek és emellett teszek félre lakásra, mint 2 retúr Budapest-New York repjegy és ha kétszer ennyit is tudnék félretenni, akkor is egy teljesen kilátástalan célnak tűnne egy bármekkora ingatlan. Nah és akkor azt kéne, hogy szerezni valami férjet, aki lehetőleg kurva keveset van itthon (pl. repülőgép-vagy F1 pilóta), ám van neki valami pénze, amiből végre letudhatnám ezt a lakáskérdést és már azzal is kurva yo lennék, ha mondjuk csak havi 1 Budapest-New York repjegy árat kellene fizetni törlesztőbe és a másikat meg fel lehetne használni!

Csavaros terv, mi?!

Úgyhogy ha tudtok férjnek valót, szóljatok! Amerikaiak előnyben, de csak azért, mert tökre elmennék dolgozni az FBI-hoz, de oda amerikai állampolgárnak kell lenni és egy frigy ezt nagyban megkönnyítené. A CV-ket várom az avie kukac freemail pont hu e-mail címre! Jelige: ok, hogy minden mindegy, de azért mosson kezet pisilés után, please!

Közreműködéseteket a toborzásban előre is köszönöm!

 

Szembe jött egy tetszetős kép instán és azóta megállás nélkül Oasis-t hallgatok meg énekelek és légdobolok, úgyhogy írok nektek inkább a Simsről, mert egyébként sosem hagyom abba (bár igazából semmi nem tiltja, hogy én még hajnali 5-kor itt dorbézoljak, hogy maybeee, saves meee).

Simsezni továbbra is ritkán sikerül, tavaly volt, hogy 4 hónapig hozzá se piszkáltam, de ha előszedem, akkor megy, mint a meszes. Ez történt 2 ünnep között is és mondom, mik történtek benne.

Az egyik úgy kezdődött, hogy apát elvitték az ufók. Ez még így önmagában nem is nagy szám, gyakran előfordul ez a játékban, de pár óra múlva mindig visszahozzák utána az embert, aki egy kicsit zizinek érzi magát, de hogy így ennyi. Most is visszajött apa rendben, de egyszer csak elkezdett fájni neki valami. Nem tudtam rájönni, mi baja van, adtam neki orvosságot, semmi nem változott, ugyanúgy fájása volt. Aztán egyszer csak ott volt, hogy apának az fáj, hogy változik a teste. Hát mondom biztos öregszik és az a baja, kopik a porca vagy mittomén, majd biztos elmúlik. Játszottam tehát tovább a legnagyobb nyugalomban, mikor a játék kiírta, hogy apánál beindult a szülés! Úgyhogy apa bement a kórházba szülni (!) és hazajött egy kis zöld ufó babával. Akivel végül az lett, hogy mikor már kezdtem beletörődni, hogy ok, hát akkor ez van, akkor felneveljük a másik kettő mellett, akkor megláttam, hogy van olyan opció, hogy visszaküldeni a saját bolygóra, úgyhogy visszaküldtem. Eltakarítani amúgy nem lehetett teljesen a képből, mert a családfában ott virított apának a külső forrásból származó ufó gyermeke.

Az ufó baba féltestvéreit viszont felneveltem és a csajt randira hívták egy szép napon. Előző este ismerkedett meg az arccal egy fesztiválon, normálisnak tűnt, elment tehát a csaj randira. Felvette a legjobb ruháját, merhogy a legpuccosabb étterembe szólt a meghívás, ahová el is mentek, de nem mentek be, mert a csávó így hátrament az étterem mögé és elkezdett a kukában turkálni, a csaj meg így ott állt az ünneplőben és nézte, hogy heh bazmeg.

A jól sikerült rendezvények rovatban pedig hadd osszak meg egy élő példát is: múlt pénteken azért zavartak haza mindenkit a mulatságból, mert beállított a Vízmű, hogy nem oké a zsoké és mindenkinek el kéne kotródni, de legalább a jegyárat visszaadták és lehetett menni haza aludni.

Az első 2 hét egyébként elképesztően gyilkos volt, de megbeszéltem magammal, hogy most letudtam a szart egyben és akkor innentől már csak feljebb van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be január 22, 2018 hüvelyk Erich von Daniken, szomorú szamuráj, Zenebutik

 

Állítólag ha szilveszter éjjelén tükröt és fésűt pakol az ember a párnája alá, akkor álmában meglátja a jövendőbelijét. Na most én nem pakoltam oda lófaszt se, viszont azt álmodtam, hogy egy uszodában vagyok és jön Böde Dani, aki ruhában beszáll a medencébe és az emberek állnak sorba, hogy készítsenek vele szelfit és a kérdésem az lenne, hogy akkor most ez azt jelenti, hogy én járni fogok Böde Danival vagy mivel nem használtam a megfelelő eszközöket, ezért ez így nem érvényes? (hölgynézők kedvéért elárulom, hogy Böde Dani egy fodbalista, akiről talán túlzás lenne azt állítani, hogy egy igazi szellemóriás, ellenben amikor kell, akkor legény a talpán!)

Amiben viszont biztos vagyok, hogy végre január 2 van és ennek azért örülök kiváltképp, mert kurvára szerettem volna már elmosogatni az összes lencsés edényt, de ugye aki január 1-jén elmosogat, az elbassza előre az egész évet és ezt mégsem kockáztathattam meg! Amennyi lencsét meg megzabáltam, nem csak az ótépé, hanem legalább még egy takarékszövetkezet is rám fog szakadni. Meg egyébként is, a Nők Lapja éves horoszkóp megírta, hogy 2018 nekem az élet élvezetének az éve és hát ki vagyok én, hogy vitába szálljak Izing Klára asztrológus asszonnyal?! Emellett kínailag is yol állnak a dolgok, mert idén a kutyus éve lesz, én meg pont az vagyok, úgyhogy jeöje.

Javasolnám, hogy tartsatok velem ebben a remek 2018-ban is!

 
Hozzászólás

Szerző: be január 2, 2018 hüvelyk óhepidéj, magasélet