RSS

március 2018 havi bejegyzések

Az Étel és Irodalom legújabb számából:

Étel:

Mielőtt megyek franciára, mindig benézek a tanár alatt lévő boltba, mert gyakran vannak hamarosan lejáró cuccok pazar áron (Alpro joghurt 100 forintért!!). Valamikor március közepén vettem 3 tábla narancsos Lindt étcsokit március végi lejárattal 900 Ft-ért és boldogan újságoltam a tanárnak, hogy hú micsoda fogás, menjen ő is lefele a boldba. Először aggódott, hogy hú, de hát lejárnak március végén, de mondtam, hogy nem tartok én attól, hogy 3 tábla csoki ne fogyna el 2 hét alatt, másrészt semmi baja nem lesz áprilisban (nem lett volna, mert rég megzabáltam már az összeset). Utána meg az volt a kifogás, hogy nem akar venni, mert akkor megeszi és az meglátszik az emberen, de mondtam neki, hogy vannak arra emberek, hogy yol nézzenek ki, itt van Palvin Barbi, őt ezért fizetik, minket meg másért.

Na de idővel csak összeszégyelltem magam, hogy hát ez csak nincs így yol, Katitól még kértem is linket, amin vannak étrendek, hogy mit kéne enni mégis vacsorára tepertőkrémes kenyér és csokis perec helyett, de aztán beszéltem Tiffany-val és elmondta (sokadjára), hogy működik az élet. Hogy végtelenül hálásak lehetünk, hogy nem kell semmilyen allergia vagy bármilyen egészségügyi ok miatt lemondanunk semmiről, azt ehetünk, amit csak akarunk, ez mekkora óriási szerencse és képesek lennénk ezt elhajítani és hónapokon át füvet rágni szénhidrát nélkül, hogy egyébként meg végig arra gondoljunk, hogy csak egyszer legyen vége és hadd együnk már megint végre egy jót?! Lehet vékonyabb lenne a combunk, de hogy és akkor amúgy mi lenne? Volt-e valaha összefüggés a kilók meg a boldogság között? Néha nagyon visszasírom, mikor majdnem annyi kilóval voltam kevesebb, ahány évvel fiatalabb, de hogy egyébként boldog voltam? Francokat. Kínlódtam össze-vissza meg biztos bömböltem valami óriási nagy faszkalap miatt meg azt se tudtam, merre vagyok arccal.

Meg hol ért engem emiatt hátrány? Meg miért akarok beleférni valamibe, ami 5 éve volt rám yo? Faszért nem veszek egy számmal nagyobb cucockat, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmekben, osztjónapot? Miért nem hordok igazi egyberuhát, amiből nem is tud kibuggyanni a háj? Meg ki nem szarja le?

Úgyhogy arra jutottam, hogy hát nemhogy én is leszarnám, ezért a továbbiakban ennek megfelelően fogok eljárni.

Irodalom:

Pár hete belevágtam a Nyomorultakba és nagyon tetszik, de van néhány rész, ami annyira izgalmas, hogy nem bírom és majd megőrülök, hogy úristen mi lesz jaj. A Huckleberry Finn kalandjait azért utáltam olvasni, mert annyi izgalom volt benne, hogy majdnem rámentem. Egyszerre 3 sort olvastam, hogy atyaég, hűha, nehogy baj legyen, jaj jaj, derüljön már ki, hogy Huck Finn és Jim rendben vannak-e. Mesékben sem szerettem és nem is értettem soha, hogy például a Hupikék törpikékhez is miért kellett még egy Hókuszpók ott kavarni a szart? Én simán elnéztem volna a legnagyobb nyugalomban, ahogy a törpök hatalmas fák között, gombaházakban laknak. Most komolyan, miért nem lehet az életük csak játék és mese? Miért kell a Dallasba Jockey, a Barátok köztbe Berényi Miklós?

A napplai könyvem – mert hát van a fő könyv, de nem a pénzügyi, hanem amit este alvás előtt olvasok, meg néha egy másik – pedig az Előttem az élet Émile Ajartól, amiről a könyv füle azt írja, hogy “egy gyermek szól koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is”. Ráadásul mindez történik Párizsban és bár még csak a felénél járok, de nekem eléggé adja.

Nah megyek is és olvasok belőlük, amíg a szemem be nem vérzik!

Reklámok
 

Ma arra keltem, hogy a hó megette az összes UPC szolgáltatást.

A tévéből nem jött adás, a számítóból nem jött világhálózat és miután áramtalanítás meg többszöri ki-be kapcsolgatás után se történt semmi, elfogadtam a sorsomat és örültem, hogy legalább áram van, úgyhogy mostam, porszívóztam és olyan házat építettem a Simsben, hogy csak azt csodálom, hogy a Lakáskultúrától nem jött ki senki körbefotózni.

Mikor már minden szoba a feng-suinak is megfelelően volt berendezve, eszembe jutott, hogy az Xbox képes lemezeket olvasni, úgyhogy DVD-t is néztem, mint az állatok.

Gondoltam én, hogy fontos szerepet tölt be az internet, de azért kicsit döbbenten ismertem fel, hogy anélkül zenét hallgatni se tudok, mindenem onnan jön már, főleg hogy itt sznoboskodok, hogy én csak azt vagyok hajlandó megnzézni, ami kijön a tévéből és/vagy fent van Netflixen vagy HBO Go-n, merhogy öreg vagyok én már itt kábelezgetni. Korábban a Sims se ment offline módban – mikor legutóbb így jártam, hogy elment a net, csinálnom kellett wifi hotspot telefonnal, hogy annyi időre be tudjak logolni, hogy be tudjam állítani, hogy én offline szeretnék játszani, de gondolom felismerték, hogy ez így miafasz és megragasztották.

Aztán délután fél 5 körül magától meggyógyult minden és én ennek örömére elvonultam olvasni, ha már így terveztem a napot (kedden reggel jött volna valami csóka visszapattintani a dolgokat, ne feletsem el lemondani).

A témában ajánlok is egy sorozat, Unabomber a neve és így röviden arról szól, hogy van egy pofa, akinek eléggé megvan a véleménye a technikai fejlődésről és emiatt mindenféle csínyeket hajt végre, majd végül az összehasonlító nyelvészet segítéségvel csípik fülön, szerintem mindkét volnal nagyon érdekes.

Termosz továbbra is eladó, női tulajdonostól, alig használt, 4500?

 
Hozzászólás

Szerző: be március 19, 2018 hüvelyk Elektor Kalandor

 

Mondatok, amiket sosem hittem volna, hogy kimondok:

1. Hazajöttem Arubáról és másnap a magyar válogatott kijutott a foci EB-re.
2. Tizenkettőezer forint értékben loptam termoszt.

Az volt ugye, hogy mikor voltam ajánlásokat gyűjteni,kaptunk termoszt teával a hideg végett, amik tényleg tök véletlenül benne maradtak a táskámban. A lopást 3 napon jelentettem egy pártrendezvényen az egyik képviselőjelöltnek, aki odajött megköszönni, hogy bevállaltuk az éjszakát és mondtam, hogy hát szívesen, de hogy loptam 2 termoszt, ő meg mondta, hogy nem loptam, aki kiáll éjszaka a mínuszban, annak jár a termosz, használjam egészséggel, úgyhogy le is zártam az ügyet, de most szintén hót véletlenül futottam bele, hogy mennyi ennek a piaci értéke és hogy darabja 5990 Ft, úgyhogy aki luxuskörülmények között akar majd akármilyen hőmérsékletű italt fogyasztani, keressen fel, van mibe tölteni!

Egyúttal nagyon boldog dolgozós szombat is kívánok, számítózzatok hatékonyan a nappaliból.

(Ugyanitt termosz ötezerér’ eladó!!)

 
3 hozzászólás

Szerző: be március 10, 2018 hüvelyk Molotov–Ribbentrop-paktum

 

Ezeket csináltam a héten:

– Dolgoztam rengeteget.

Január óta itt olyan tempó meg mennyiség van, hogy híbazmeg, de legalább yo arcokkal csinálom, kurva gyorsan telik az idő, minden nap lehet valami újat tanulni és havonta utalnak érte munkabért, amiből elkövettem a következő tett.

– Vettem egy repjegyet New Yorkba.

Fogalmam sincs, pontosan hol kattant be nekem ez a város, de olyan 8 évesen elkezdtem egy füzet, hogy na majd abba írom, hogy mennyit pénzt tudok összeszedni, hogy el tudjak menni NY-ba. Kitartás és pénzügyi tudatosság hiányában szerintem a füzetbe bekapart 3 szám és kb. 120 Ft körül megállt ez a projekt annak idején, de az első poszterem, mikor végre lett saját szobám, egy majdnem egész lakótelepi ajtót beborító Manhattan poszter volt, amit Tesótól kaptam szülinapra egy Sindy baba kosztümmel együtt (kockás szoknya, sárga zakó!). Egyszer eljutottam oda kölcsönből egy olyan 2,5 napra, de kb. lowfaszt se láttam belőle, viszont azóta is gyakran álmodom, hogy ott vagyok. Olyankor mindig az Empire State Buildingnél szoktam lenni és egy februári hétvégén megint arra keltem, hogy ott vagyok és még az ágyban eldöntöttem, hogy az úristenit neki, a blogban is mindent BUD-JFK repjegyben számolok, hát nemhogy fognám magam, szt’ elmennék. Úgy lesz majd, hogy augusztus 29-én lesz a szülinapom, aznap itthon még iszok egyet azokkal, akik szívemnek kedvesek, aztán másnap megindulok egy közvetlen járattal, hogy 10 napon át ott csapassam.

– Voltam kopogtatni.

Már nem úgy, mint a Poltergeistek, hanem gyűjtöttem ajánlásokat egy pártnak, hogy tudjanak indulni az áprilisi választásokon. Ezt egyébként minden formában műveltem az elmúlt két hétben, először kocsmatúrákkal kezdtem és zárásként voltam standolni is. Soha az életben nem hittem volna, hogy valaha is bármi ehhez hasonlót csinálok, de van egy párt, ami engem eléggé megszólított és amikor jött tőlük e-mail, hogy nagyon kell most majd segíteni, nem volt kérdés, hogy jelentkezek. Amit a legjobb volt látni, hogy hogyan szerveződik egy kisebb csapat idegenből, akik aznap látják egymást először, egy hatékony munkacsoport és hogy tudtunk egymás keze alá dolgozni minden tervezgetés nélkül szinte azonnal. Tök sok a meló egyébként ezzel, mert az ajánlásokat nem lehet bármire gyűjteni, vannak ilyen lepecsételt lapok, darabja 10k Ft értékben és arra kell beírogatni egy halom adat. Valakinek ezeket az íveket mindig össze kellett készíteni és elrendezni olyan formában, hogy könnyen kereshetőek legyenek és hogy aztán az egészet összekutyuljuk 3 perc leforgása alatt. Az aláírós ívek mellett a legfontosabb az utcajegyzék volt, ami alapján kellett beazonosítani, hogy ki melyik választókerületben van és hogy kinek az ívét kell az orra alá tolni.

Mikor mentem a kocsmás túrákra, sokan kérdezték, hogy nem voltak-e bunkók, de hogy azt kell mondjam, ez egy kifejezetten yo élmény volt. Az emberek tök kedvesek voltak és nyilván nem volt erre mindenki nyitott, de hogy akkor köszi, szia, további szép estét és ennyi. Az egyik kedvenc emberem az volt, akinél a kopogtatásnál találkoztunk – ott először nagymama nyitott ajtót, mondta, hogy mindenki alszik, mi mondtuk, hogy hú akkor elnézést, de a háttérben meghallotta apa, hogy kiktől érkeztünk és utánunk kiabált a folyosón és anyát is felébresztette, hogy írjon nekünk aláfele. Nagyon érdekes volt látni, hogy mekkora a házastársak szerepe ebben: volt olyan lakás, ahol anya kinyitotta az ajtót, majd mondta, hogy megkérdezi a férjét, várjunk, egy másik helyen meg anya azt mondta, hogy apa alszik és ezeket a dolgokat ő tudja csak.

Mikor standolni mentem, akkor az irodába kellett bemenni a felszerelésért és ott a pult, szóróanyagok és az ívek mellé adtak ilyen lábmelegítős tappancsot, hogy tegyük be a cipőbe, hogy ne fagyjon át a lábunk és kaptunk 1-1 termoszt is meleg teával, amiket én végül tök véletlenül hazahoztam. Egy sráccal találtuk ki, hogy ki kellene menni a Blahára este 10 után elkapni az aluljáróban az átmenő forgalmat és hát az ott látottakról/hallottakról több tanulmányt lehetne írni, elképesztő arcok haladtak el. A rend őrei is odajöttek hozzánk, mondták, hogy nekik nagyon szimpatikus a párt, de ők is és mi is tudtuk yol, hogy szolgálatban nem írhatnak alá, így végül néhány matricával távoztak. Nagyon sokan jöttek oda rajtuk kívül is beszélgetni és az aláírók többsége még aláírás után is maradt, sőt, volt, akik rögtönzött aktivistákká váltak és megszólítottak ők is embereket. Volt olyan srác is, aki mondta, hogy anyukája miatt nem írhat nekünk alá, de utána visszajött, hogy hozta a haverokat, mert ők meg de, valaki meg hozott nekünk sült krumplit.

Nekem közel 200 ajánlásban van benne a mancsom és úgy tűnik, sikerült összegyűjteni annyit, amennyi kell az induláshoz.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az a gáz, hogy engem a Sims-en kívül nem érdekel semmi, hát bele se merek gondolni mi lenne, ha még érdekelne is. Mindenesetre azért most megveszem a legújabb Sims kiegészítő csomagot és tolok egy kört az Oscar gáláig.

 
2 hozzászólás

Szerző: be március 4, 2018 hüvelyk Melanie Griffith, Molotov–Ribbentrop-paktum