RSS

08 feb

Hosszú idő, nincs tenger.

Muszáj az alapokkal kezdem így a visszatérés alkalmából, de rövid lesz, nem kell beszarni.

Az alap pedig az 1999-es BL döntő, mert az a meccs maga az élet.

A Bayern és a Machester United (MU) játszottak, a Bayern rögtön az elején megszerezte a vezetést, stabilan, magabiztosan meneteltek végig, mindenki a házát tette volna rá tipszmikszen, ők is és mások is, hogy ez a zsebükben van. A MU edzője is bevallotta, hogy ő már azon gondolkozott, hogyan kellene majd yo arcot vágni mindehhez a meccs után, amikor a 91-ik percben hopp, jött Sheringam (MU) és kiegyenlített, aztán a 93-ikban Solskjaer (MU) rúgott még egyet és Knézyt idézve ” hát ilyet, hát emberek, 2 perc alatt egy megnyert döntőt veszít el a Bayern München”, amikor “már a németek fogták a kupa fülét” és “Matthaus élete álma, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, elúszott”.

Minkét oldalról rettenetesen tanulságos ez, mert gondolhatod, érezheted, hogy minden fasza, és mindent yol csinálsz, de semminek nincs vége, amíg nincs lefújva és bármikor jöhet egy Shringham, aki pilanatok alatt zúz porrá mindent, amiben hittél. Másrészt meg amíg nincs lefújva, addig vége sincs, és akinek “nem volt esélye az egész meccsen” az is képes nyerni”a semmiből, a reménytelenségből”.

Nah.

Hát én most úgy érzem magam, mint a Bayern München 1999-ben.

Nőügyekkel alapvetően nem foglalkozok a blogon és mióta elköltöztem CS-től, egyetlen fiatalemberről nem esett itt szó, mert egyik sem volt szóra sem érdemes, de tavaly augusztus végén találkoztam egy olyannal, hogy hű. Úgy éreztem, hogy pont olyan, amilyet én mindig is akartam, mintha én építettem volna össze és mindehhez fantasztikus szakáll is párosult. A lehető legnagyobb tervekkel néztünk a jövő elébe, mígnem érkezett egy Sharingham, meg egy Solskjaer, meg aztán végül az egész csapat és aztán az egész az összes álmommal pont úgy szállt el a gecibe az egész, mint a Bayern győzelme.

Emiatt meglehetősen szomorú és csalódott vagyok, de hála a magasságosnak, rengeteg minden van, ami nyújt vigaszt.

Az egyik a support group. A barátok végtelen támogatása, türelme, buzdítása, apukám, ahogy bekiabált a háttérből, mikor anyukámnak elmondtam telefon, hogy mi van, hogy “hajrá, Picur!” és Lencse, aki felhívta rá a figyelmemet, hogy oké, hogy ez van, de gondoljak arra, hogy nem sokkal a 99-es BL döntő után Kahn (a Bayern kapusa) kifogott 3 tizenegyest, emlékeztetvén arra, hogy 2 év múlva így ők nyertek végül.

Egy másik az utazások. Leállás idén sincs és szerencsére mindkettő nagyon hamar meg is fog történni. Két hét múlva elmegyek Norvégiába, a Take That-es lánnyal megyünk The Midnight koncertre és ha már ott járunk, akkor kicsit szétnézünk, márciusban pedig Ázsia lesz Jucussal és kistestvérével, Katival, a tervezett célországok jelen állás szerint Malajzia, Vietnám és Kambodzsa.

A harmadik meg a blog ❤

Visszajöttem, mint Robbie a Take That-be! (yohhát azóta el is ment megint, de most nem ezzel foglalkozunk)

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be február 8, 2019 hüvelyk Fußball-Weltmeisterschaft, Love Actually

 

2 responses to “

  1. lufiarus

    február 17, 2019 at 07:34

    yeey, végre!!

     

Mongyad.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s