RSS

május 2019 havi bejegyzések

Múlt hét hétfőn egy olyan másfél órás telefonkonferenciába keveredtem, hogy miután megnéztem, hogy mennyibe kerülnek a belépőjjegyek Disneylandbe, beiratkoztam egy mixer tanfolyamra. Már beküldtem az előleget meg a jelentkezési lapot és nagyon izgulok, hogy összejöjjön annyi ember, amennyi kell az induláshoz, mert be vagyok sózva, mint a kurvaélet, bár eddig pult mögött még csak a tavalyi választások meg most az EP választás előtt húztam le pár órácskát, ahol még poharakat se kellett dobálni, csak matricát az érdeklődők után, úgyhogy meglátjuk. Ha az első alkalom után el is döntöm, hogy áh, nem érdekel ez engem, kevergesse a koktélokat a kurvaélet itt mindeféle fancy lófaszban, én már akkor is tanultam 3 dolgot:

1. Amikor a mixerek dobálják a cuccokat, annak az a neve, hogy flair (tudjátok, mint akik laknak a kertben, kertiszék, ha ha)
2. A Koktél című filmet betettem a videómagnóba és ez annyira nem is rossz, Bryan Brown meg így oh wow, igen szimpatikus benne!
3. Belehallgattam a Koktél soundtrackbe és akkor tudtam meg, hogy ebben a számban nem is azt mondják, hogy Dulifuli, hanem hogy Tutti Frutti!!4

Jah a Disneylandet meg azért nézgettem, mert még januárban alkoholos állapotban, miután egy óriásit veszekedtem a szakállassal rájöttem, hogy hát jaj én mennyire szeretem a Take That és hogy ők nem a Depeche Mode, hogy jönnek minden évben kétszer meg hogy ha jönnének, mint a Prodigy régebben hetente, akkor se lehet itten tudni, meddig tervezhet az ember, bár nem hinném, hogy Gary Barlow szétkokainozva felelőtlen döntéseket hozna, na de hogy hár akkor miért csak egyszer nézem meg őket, ha turné van, hát miért nem veszek jegyet Párizsba is?

Nah és eszembe jutott, hogy én oda vettem jegyet és hogy óh basszameg, hát csak el kék menni, úgyhogy B-vel 2 hét múlva útra is kelünk, 1 napot Dizniben töltünk és ha szerencséje van, akkor nem kapom meg a jegyeket, mert ezeket basszus POSTÁN küldik és még sehol nincsenek, úgyhogy írtam nekik, hogy ha esetlegesen kaphatnák felivlágosítást, nem venném zokon, mert 13-án van a rendezvény, aztán addig csak nem lenne szar, ha eljutna hozzám, mert ami ki van fizetve, azt le kell szórakozni!

És ha már zene, akkor hadd említem meg, hogy vállalatilag részt vehettünk Halott Pénz koncerten, amire én leginkább a biztosított ingyen étel és ital miatt mentem, de ha már ott voltunk egy helyen, akkor csak belenéztünk és k sok volt a gyerek, de ilyen kis vállig érő kiskalmbók és az anyukák között olyan harcok alakultak ki, hogy nem hisztitek, merhogy mérnem áll arébb, nem át tőle a gyerekem!? és hogy oké bazdmeg, biztos ez a tizenezer ember majd úgy fog helyezkedni, hogy a te kölyköd feltétlenül lássa a parizer fejű Marsalkó Dávidot, aki basszátok meg helyből olyan magasra tud ugrani, hogy namég!

Nagyon lelkesen jöttek a színpadra és azon gondolkoztam még, hogy vajon szokott-e nekik is olyan lenni, hogy legszívesebb beíratkoznának egy mixer tanfolyamra, merhogy így áffászomat beleverem, hogy van valami a levegőben, annak törje össze darabokra a szívét a kurva anyja, aki kitalálta ezt a szart, na még mit nem, hát inkább bazdmeg a helyszínen mondok fel, mint Curtis-nek Majka és megnézem,mi van a profession-hun, el lehet-e menni énekelni hajóra?!

 
4 hozzászólás

Szerző: be május 28, 2019 hüvelyk Alma együttes, Kokomo, zsö

 

Mielőtt készítette a néni a röntgent a bokámról, ott pakolgatta a lábamat az asztalon, kérdeztem tőle, hogy a felvétel közben kell-e majd mosolyogni. A néni döbbenten rám nézett és meg voltam róla győződve, hogy őrületesen le leszek baszva, hogy mit idétlenkedek itt, de azt mondta, hogy “Mosolyogni? Hát mosolyogni mindig kell!”.

Éljen a néni, vigyorogjatok, mint a kurvaélet, nem ti vagytok az Ajax (micsoda második félidő!!). (de ha ti vagytok a Tottenham Hotspur, azon belül is Jan Vertonghen, akkor írjatok!!4)

 
Hozzászólás

Szerző: be május 9, 2019 hüvelyk bódottá

 

Úgy elmentem futni a minap, hogy a traumatológián kötöttem ki, úgyhogy a következőket tanácsolnám:

– Amikor az applikáció azt mondja, hogy juhú, pont félúton jársz, akkor ne fordulj vissza nagyon hirtelen, hogy akkor lehet elkezdeni a hazafutást, mert először csak azt érzed majd, hogy oh, mintha kicsit fájna, aztán mikor este már kapcsolod ki a Netflixet a 78-ik Mad Men rész után (úristen az a sorozat!!), akkor látod, hogy az egy dolog, hogy nem nagyon tudsz lábra állni, de fel is van dagadva, mint a kurvaélet.

– A traumatológiára ne kacsás zokniban menj, mert sosem tudhatod, hogy mennyire lesz szimpatikus a kezelőorvos!

Nem lett egyébként semmi baj, csak megnyúlt kicsit a szallllag és egy héten át úgy közlekedtem, hogy bármikor csatlakozhattam volna a Ministry of Silly Walks-hoz. Monty Python helyett viszont élő Trónok harcába keveredtem, pedig egy teszt is megmondta, hogy én Jon Snow vagyok és nagyjából minden érdekel, csak a kurva trón nem és ez eléggé felzaklatott engem, de legalább elvonta a figyelmet a szakállas fiatalemberről!

Még mindig nagyon sok kérdésem van azzal kapcsolatban, ami történt, nem történt, miért történt, mit kellett volna máshogy és még húsvét előtt is rendeztem egy utolsó óriás bőgést. Mindenki azt mondja, hogy fele annyi idő, míg az ember túlteszi magát a lófaszon, majdnem napra pontosan fél év telt el az első és utolsó beszélgetésünk között, úgyhogy az jött ki papéron is, hogy májusban ez már rendeződik, de eddig azért hihh, volt néhány keményebb menet, amíg nem mentünk Ázsiába, aludni se tudtam és még utána is egy ideig így éreztem magam, mint alant az ábra és a muzsika!

Úgyhogy igazából tiszta szerencse, hogy jött az igazi Trónok harca, mert az nem elszomorít, hanem csak végtelenül felháborít, felbasz és felzaklat, de legalább addig se sírok.

Nem tudom, most így hogy alakultak a mindenek, nem győzök magamba és visszanézni, hogy mi a faszt kellene máshogy, de hogy kurvára megköszönném, ha most végre valami olyan történne, amitől örömömben a plafonig ugrok és egy kicsit megállna a rámfolyó fostenger.

Maradok tisztelettel,
Miss Saigon

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 6, 2019 hüvelyk Havas János, Love Actually, wft