RSS

22 ápr

2014. április 15-én voltunk Cs-vel a bíróságon válni, 2021. április 15-én engedtek haza az onkológiáról egy műtét után, úgyhogy kíváncsian várom, mit tartogat 2028. április 15! Na de az még messze van, úgyhogy addig mondom, hogy mivót.

Január közepén váltott nekem az élet jegyet erre a menetre, akkor éreztem zuhanyzás közben, hogy mintha lenne ott a szívem környékén egy dudor, aminek nem kéne ott lennie és mivel a következő alkalommal is gyanúsnak tűnt, gondoltam érdemes lenne megnézni, hogy ez most így egy alien vagy miafasz.

Fogalmam nem volt, hogy kit kell ilyenkor hívni, nőgyógyászt vagy tűzoltót, ezért tárcsáztam a Medicovert, hogy azok majd elirányítanak valahova és 2 nap múlva mentem is tomoszintézisre, ami ilyen fancy mammográfiai vizsgálat. A fancy mammográfiai vizsgálat azt mutatta ki sok pénzért, hogy nincsen az égvilágon sehol semmi. Én mondtam, hogy mánpedig itt van valami, pólón keresztül is lehet érzeni, ha nagyon kihúzom magam, akkor meg még kicsit látszik is, és akkor mondták, hogy menjek el mellkas ultrahangra.

Elmentem mellkas ultrahangra, ahol rengeteg ideig húzogatta a néni azt a lófaszt a dudor felett és én közben néztem az órát a falon, ahogy mennek a másodpercek és hogy ez így nem tűnik olyan jó jelnek, de azt mondta a néni végül, hogy szerinte csak zsírgöb, de menjek tovább vékonytű biopsziára.

Intéztem egy egészségpénztári belépést, hogy na ez így kezd kurvadrága lenni és mentem a vékonytű biopsziára, ahol egy tűt szúrnak be többször is az ember bőre alá és olyan, mintha fel akaránk tépni, így vesznek mintát, hogy utána egy héttel később tudjanak szólni, hogy a legnagyobb valószínűség szerint szopóágra kerültem és hogy ez rosszindulatúnak tűnik, de menjek el vastagtű biopsziára, ott majd megmondják a tutit!

Két végtelennek tűnő hét utánra kaptam időpontot, kivettem egy fél napot, majd megjelentem 15 perccel az időpont előtt, ahogy kérték, ők késtek 14 percet, így mikor 29 perc helyszíni várakozás közben bementem a rendelőbe, a következő jellegű párbeszéd zajlott le:

én: Jöttem agyműtétre.
ők: Nagyon jó, de ez a szemészet.

Így derült ki, hogy rossz vizsgálatra foglaltak nekem időpontot és nem volt náluk eszköz ahhoz, hogy megcsinálják, amit kellett volna. Mondtam a nőnek, hogy én mentem elsírom magam és így is tettem!

A nő megsajnált és délutánra betett egy másik időpontra, de én akkor már szinte meg se tudtam szólalni a csalódottságtól és dühtől rázó bőgéstől. Nagyon hosszú volt kivárni az időpontot és borzalmas volt az ajtóból visszapattanni, hogy hát maga bizony ezt még bazdmeg mindig nem fogja megtudni, hogy mi az isten fasza van magában! Másrészt teljesen kész lettem attól, hogy nekem akkor most haza kell menni, kivenni a nap másik felét is, mert erre szeretem elbaszni a szabadságomat, átszervezni az egész fennmaradó napot, majd visszamászni megint és mindezt nagyon-nagyon sok pénzért, és én úgy bömböltem a Váci út/Dózsa György sarkon, mint ahogy szerintem egész életemben összesen.

Mikor délután visszamentem, természetesen a recepciós kislányok csak néztek egymásra, hogy akkor most miafasz van és nekem tettek fel mindenféle minőségbiztosítási keresztkérdést, hogy akkor ki mit mondott és kinek és hogy akkor most mit kell fizetni meg mi a fasz van, úgyhogy megint olyan idegbe tettek, hogy mire végre bejutottam a vizsgálatra, már azt se tudtam, hogy mitől remeg az egész testem, de a vizsgálat maga kis aranyos volt, olyan mintha tűzőkapoccsal beletűznének az emberbe, így vesznek ki több kis hengert. Innentől már csak várni kellett, hogy na mit rejtett a henger és 12 nap múlva, nemzetközi nőnap alkalmából hívtak, hogy ez bizony legalább olyan rosszindulatú, mint Janka néni!

Mondtam, hogy ok, mi a következő lépés, mondta a nő, hogy ki kéne műteni és hogy menjek az Országos Onkológiai Intézetbe és adott néhány nevet, hogy kiket keressek, úgyhogy én így találomra felhívtam az egyiket, elsőre fel is vette, következő héten mentem is hozzá, jóval utána derült ki, hogy belenyúltam az onkolóttóba és a fickó az egyik legjobb és mindenki hozzá akar bejutni Pápua Új-Guienáról is, bár nem mintha egyébként aggódtam volna egy percet is, hogy rossz kezekbe kerülök.

Rengeteg megelőző vizsgálat után április 13-án műtöttek, többen kérdezték előtte, hogy nem izgulok-e és mondtam, hogy eszembe se jutott, a doki csinálja úgyis, nekem meg csak majd feküdni kell, azt én meg elég yol tudok. Amit viszont nem tudtam, hogy mikkel jár ez a móka igazából:] Mivel a bennem lévő csomó a doki szavával élve “picike” volt (~15x7x12 mm), csak azt vették ki meg a környékét (lumpektómia a neve az emlőmegtartó műtétnek, rengeteget lehet tanulni a folyamatban!), meg ilyenkor csinálnak olyat, hogy a műtét előtt megnézik, hol van az őrszem nyirokcsomó (a hónaljam alatt!) ami a legközelebb van és így tök yol meg tudja mondani, hogy mekkora a tré igazából és akkor kiveszik azt is.

Az altatásból nagyon vígan tértem vissza, később mondta a műtős srác, hogy énekeltünk Skylandet is és le akartam szállni az ágyról, hogy én megyek buliba, de minden tripnek megvan az ára! Az egyik legnyomasztóbb élmény volt altatás után először megkísérelni felkelni, ahogy tapasztalom, hogy belőlem kivágtak darabokat és istentelenül fáj minden egyes mozdulat, hogy nem tudok kiegyenesedni, hogy a hasam úgy nézett ki, mint Alekosz és Demi Moore gyermeke lennék a Vanity Fair címlapján, na akkor gondoltam rá először, hogy ennek basszameg a fele se tréfa!

Másnap érkezett gyógytornász, aki elmondta, hogy ezek után mennyi mindent nem lehet soha vagy nagyon sokáig csinálni (ugyanitt kocsi eladó, szürke, alig használt, női tulajdonostól), meg hogy egy ilyen műtét után régebben by default mindenkit elzavartak 6 hét táppénzre, mert higgyük el, csak így lehet gyógyulni amúgy, de hogy csináljunk feldatokat is és mondta, hogy kezdjük azzal, hogy sóhajtsunk! És nem tudtam!4! Na ott törött el kicsit a mécses, hogy hígeci! Ennek a másik fele se tréfa!

Mikor bementem, azt hittem, hogy megműtenek, kiveszik azt a szart és és másnap úgy ahogy bementem, majd szépen hazametrózok, ez nyilván az összes ponton megdőlt és műtét után 2 nappal Kati nyalábolt fel és szállított haza. Nagyon vártam, hogy újra itthon legyek, de először szembesülni azzal, hogy semmi nem fog most úgy menni egy ideig, mint eddig, nem volt egy vidám pillanat!

A műtét miatt a bal karomat nem nagyon tudom használni és nem tudok hajolni sem, így rengeteg újítást kellett bevezetni, de például meglepően yol tudok dekázó mozdulattal cuccokat felrúgni a földről! Viszont hamar kiderült az is, hogy nem csak fizikailag nem vagyok én debreceni lakótelepi panelból faragva, ahogy én hittem – csütörtökön jöttem haza, következő hétfőn (a héten) én dolgoztam, hogy hát most mi van ebben, csak ki tudok jönni a konyhába, de este hüppögve hívtam a háziorvosomat, hogy én ezt nem tudom, én ebbe nagyon elfáradok, meg nem is tudok én itt dokumentumokat szerkesztgetni, mondta, hogy addig leszek táppénzen, ameddig csak szeretnék, úgyhogy a héten rengeteget aludtam, néztem a Netflixet és dolgoztam a zuhanyzáson, hogy stratégiai tervezéssel és kivitelezéssel együtt ne haladja meg a fél órát.

Most az van, hogy kevésbé fáj, meg nyilván sokat tanultam már arról, hogy hol vannak a határaim most, ügyesebben mozgok. A varratok még bennem vannak, szerintem kibaszott menőn néz ki, egy kicsit robotos meg egy kicsit olyan, mintha belém harapott volna egy cápa, hót vagány tényleg. Május első hetében kell majd visszamennem, addigra elvileg lesz majd szövettan is, ami kell majd ahhoz, hogy megnézzük, hogyan tovább, milyen kezelés kell még ezután. Kimerítő internetes kutatásaim alapján a pakliban főleg hormonkezelés és/vagy sugárkezelés van, egyiknek jobb a mellékhatása, mint a másiknak, de hát igazából tiszta szerencsés vagyok, hogy most történik mindez, úgyse lehet mást csinálni, mint otthon baszódni, úgyhogy jöjjön bármi, mint eddig is mindig, én állok elébe.

 
7 hozzászólás

Szerző: be április 22, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

7 responses to “

  1. Erzsebet lukacs Istvanne

    május 20, 2021 at 19:22

    Evike,nagyon egyutterzunk veled,

     
  2. avieee

    május 1, 2021 at 22:54

     
  3. Németh Gábor

    április 29, 2021 at 12:02

    Nagyon sajnálom, reméltem, hogy vidámabb a szünet oka.
    Mielőbbi felépülést és kitartást kívánok, bízom benne, hogy véget ért ez a szörnyű kaland.
    Örülök, hogy a humorod a régi:-)!
    Minden jót kívánok, üdvözlettel,
    NG

     
  4. ac.

    április 26, 2021 at 22:42

    jobbulást kívánok!

     
  5. Oszi

    április 26, 2021 at 07:37

    Jobbulást és mielőbbi felépülést!

     
  6. Pannóca

    április 24, 2021 at 14:32

    Jobbulást kívánok és kitartás!!!

    /És tök jó, hogy nem hagytad magad… elképesztő, hogy nyomják a dumát, hogy milyen fontos a szűrés meg a prevenció és akkor ez van. :S/

     
    • Zenelátó haverarc

      május 22, 2021 at 18:02

      Én majd pumpálom a szopóroller kerekét, hogy célba érj vele ésakko utána együtt basszuk bele a Dunába anyázva jó?

       

Hozzászólás a(z) Pannóca bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s