RSS

május 2021 havi bejegyzések

Szombaton tettem fel a hirdetést a kocsira, amibe ezt írtam:

“Autó eladó normál állapotban, nem dohányzó, női tulajdonostól, kutya és gyerek sosem ült benne, csak egyszer én borítottam ki benne a ropit. Amint látható, egyáltalán nem értek hozzá, de az autóval együtt várom a kedves és akár faragatlan érdeklődők jelentkezését is.”

Azt a megállapodást kötöttem magammal, hogy ha én ezt ezzel a szöveggel eladom, akkor akkora tortát veszek, mint a fejem és az előbb adtam el annyiért, amennyiért szerettem volna, úgyhogy honnan érdemes a fővárosban tortát rendelni?!

 
6 hozzászólás

Szerző: be május 12, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: ,

Ma volt az onkológián eredményhirdetés, de kezdeném a mesélést a tegnappal!

Hát a tegnap az valami ótvarosan szar volt.

Délután megláttam, hogy fent van a szövettan (fabric study?) eredménye a világhálózaton és Brinkmann professzorként vetettem rá magam a Google segítségével.Eléggé csernobilosnak értékeltem az eredményt, hogy nem jó, de nem is tragikus, de hogy összességében én ezt így eléggé beszoptam és valószínűleg nem nagyon úszom meg szárazon.

A konyhaasztalnál végzett labormunkám után még nem tudtam nekiállni keseregni, mert szombaton meghirdettem az autót és jöttek megnézni! Aminek először nagyon örültem, de aztán egy teljes rettenetbe fordult át az egész, hogy én ezen a bulin bukok biztos és hogy hogy kéne itt veszteséget minimalizálni, kaptam egy nagyon pofátlan ajánlat is, hogy így oké, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem értek hozzá és nyílt lapokkal játszok, de hogy azért teljesen retardált se vagyok és nem örülök, ha annak néznek és hogy jézusom, sose adom majd el és ha meg majd egyszer igen, akkor meg majd mindenki ki fog csúfolni, hogy engem hogy átbasztak, úgyhogy ilyen bűntudatban úszó, óriási vesztesként jöttem fel a lakásba, hogy emellé a csomag mellé akkor odategyem a saját kezűleg felállított diagnózisomat.

Miközben sajnáltam magam, az jutott eszembe, hogy igazából amilyen híreket én mostanában kaptam, hát attól amúgy nyilván lehet szarabbat is kapni, de azért eléggé előkelő helyen végez a fosdobogón és hogy most ezt tényleg muszáj volt?4! Miért pont én? Tényleg én vagyok a legnagyobb paraszt, hogy engem kell fullba szívatni? Nem küldtem tovább egyszer egy körlevelet vagy mi?

Miután túljutottam a Miért pont én? című slágeren, jött a riziklóelemzés című kislemez, hogy most akkor én mennyire leszek megbaszva,milyen szögből és milyen népcsoport által. Kutatásaim azt mutatták, hogy az összes szögből és az összes népcsoport által és hogy jaj majd akkor gyenge szar leszek és akkor ki fog itten dolgozni, kiesek a munkából a gecibe, mint a Loki az első osztályból és akkor majd rághatom a kiflicsücsköt valami buszmegállóban, ahol majd akkor fogok lakni, mert itt el kell majd adni a mindent és hát atyaég, nagyobb veszteséggel zárom az évet, mint Vajna Tímea gyémántboltja, pedig az se kutya! (hanem gyémántbolt, értelemszerűen)

A pity party-t a randevúzás témakörével koronáztam meg, hogy na ez pláne úgy lekerül a fókuszból, mint Marsi Anikó és hogy én soha többet az életben nem veszek részt semmi hasonló rendezvényen és emiatt rettenetesen sajnáltam magam, hogy ez amúgy mennyire nem igazságos és milyen szomorú! Pedig én mennyire szórakoztató vagyok és milyen k yol nézek ki ruha nélkül és ez a rengeteg felhasználatlan erőforrás megy a picsába!

Hajnal 2-ig pompásan elszórakoztattam magam ezekkel és ömlött a taknyom, de minden reggel új nap van és ez ma sem volt másként.

Délelőtt nyomogattam a vállalat színeiben a számítót, majd felkerekedtem, hogy ma megtudok mindent!

A genetikai osztályon kezdtem, ahol még a műtét előtt csináltak velem vizsgálatot. Azért küldtek el, mert még eléggé fiatalnak számítok ebben a versenyszámban és hogy nézzék meg, hogy mennyire vannak bennem elbaszódva azok a gének, amik miatt Angelina Jolie egy huszáros vágással készült fel a jövőbeli esetleges szopórollerre. A kedves néni átadta a papírt összehajtva, megkérdeztem tőle, hogy fogom-e tudni értelmezni, mondta, hogy szerinte igen és rámutatott arra a sorra, ami azt mondja, hogy minden fasza, majd miután megerősítettem, hogy ezt tényleg sikerült feldolgoznom, kicsit ugráltam is örömömben, majd mentem tovább, hogy szedjék ki a varrat és végre egy szakember is elemezze a szövettant.

Jó hír, hogy elég okos vagyok, mert kb. ugyanarra jutottam, mint a szakember! Azt mondta, hogy mindenképpen kell majd gyógyszert szednem és lesz sugárterápia, a kemó viszont még bizonytalan, lehet elküldik még az amerikai egyesült államokba (kajak hót fenszi vagyok!) is a belőlem kiszedett részeket, hogy vizsgálgassák még, de majd csütörtökön összeül a mindenki és pénteken hívjam Éva nővért, hogy akkor majd hova meg kihez kell menni, gondolom innentől a következő lépés majd egy találkozó lesz az onkológussal, aki végül összeállítja a kezelési tervet.

Mivel előző este már kiműsoroztam magam, ma már csak tudomásul vettem, hogy akkor mi fog következni és elkezdtem mindenféle terveket kitalálni, hogy hogyan lehet majd ezt az időszakot bravúrosan menedzselni. A legnehezebb része az lesz, hogy ehhez kell majd a közönség segítségét is kérnem, de talán pont ez az egyik ok, amiért így pofán lettem csapva, hogy ha bajom van, meg ha kell valami, akkor mondjam, mert abból, hogy én itten elfojtok mindent, az ábra alapján kurvára nem élünk meg.

És ha már itt járunk, rögtön kérnék is valamit: tényleg maradjunk barátok és ne ERRŐL beszélgessetek velem! Köszönöm a kedves érdeklődést mindig, de ami mondandóm van a témában, azt úgyis ide behányom, de én nem szeretek erről beszélni csak így a mindennapi interakciók során, így is sokkal többet foglalkozok vele, mint szeretnék. Ráadásul én ettől több vagyok, én nem lettem ez a kialakult lófasz, írjatok ezután is akkor, amikor fasz a főnökötök, amikor megkértek, hogy csináljunk együtt CV-t, panaszkodjatok, hogy kit ütnétek a Mare of Easttown című sorozatban, érdeklődjetek, hogy szerintem ki a legjobb fickó a Homelandben, mutassátok meg, milyen az új hajatok vagy vitatkozzunk, hogy Zimány Linda yol néz-e ki (szerintem yol!), vagy akármi, orrotok alá szalámi+!

A reklám után visszajövök, de nyugodtan menjetek messzire! (ha fociztok, főleg érdemes lehet)

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 11, 2021 hüvelyk Uncategorized

 

Köszönöm a rengeteg kedves üzenet, nagyon cukik vagytok, de úgy éreztem, fontos jeleznem, hogy a helyzet közel sem olyan tré, mint ahogy a posztból tűnhet.

Bár ez a lófasz végigkísérte gyakorlatilag az egész idei évemet, az igazat megvallva én olyan sok figyelmet erre nem nagyon fordítottam.

Az első pillanattól kezdve egyszer se jutott eszembe, hogy jaj meghalok, hanem hogy ez egy tök gyakori dolog, erre megvan már a folyamat, úgyhogy nekem igazából csak annyi a dolgom, hogy csinálom, amit mondanak és mivel én igazából hót szófogadó meg fegyelmezett vagyok, nekem egyáltalán nem esik nehezemre utasításokat pontosan követni.

Az egyetlen bajom ezzel az egésszel az a kibaszott ügyintézés, mintha nem lett volna elég így is a mindennapi általános szar, én hamarabb halok bele abba, hogy valahova már megint el kell mennem, ahol ráadásul órákat kell várakoznom, mint hogy belémüssön a ménkű.

A helyzet kommunikálása volt még egy keményebb feladat, hogy hogy mondjam el úgy, hogy ne ijesszek senkit halálra, hanem tényleg csak egy információközlés legyen, hogy tudjanak róla, hogy éppen ebben vagyok, de egyébként ugyanúgy élek, mint előtte és hogy maradjunk barátok. Utóbbi volt nekem a legfontosabb, én sem tudom, mit mondtam volna, ha bármelyik barátom ezt így bedobja, hogy fyi van itt egy ilyen helyzet most éppen, de nem szerettem volna, hogy awkward legyen vagy hogy úgy érezzék, ilyen szánakozózan kell kérdezgetniük, hogy jaaaj hogy vagyok, mert hogy egyébként ugyanúgy voltam, mint előtte, a műtétig a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy a cégnél nincs Medicover és én én csengettem ki zsebből a vizsgálatokat.

Gyakran hanzgott el az ilyen státusz updateknél, hogy “úristen, de jól viseled”, de én azóta se tudom, hogy kéne meg lehetne ezt máshogy, bár ha belegondolok, hogy ismerek valakit, akinek az ismerősének az anyukáját azzal hívta fel egy munkavállaló, hogy a felesége(!) manikűrésnek(!!) az egyik kliense (!!!) covidos lett, és hogy akkor ő, a munkavállaló most menjen-e el táppénzre, talán adhatna nekem némi segítséget kitalálni.

Tartottam persze néhány pity partit, leginkább akkor sajnáltam magam, mikor rákerestem a lelki okokra, rögtön találtam is hatot és hogy óóó, szegény Évi, milyen nehéz neki!!! Meg akkor voltam még kicsit megszeppenve, mikor nem láttam még nagyon, hogy mik a várható lépések és hogy mennyi időt kell majd táppénzen lennem, mert így, hogy én gondoskodok magamról, simán lehetek high maintenance, na de vajon fogok-e tudni gondoskodni magamról ezután?

Bevallom, egyszer amiatt is elszomorodtam, hogy vajon hogy fogok kinézni, hát így se járok én randevúba egyáltalán, majd mi lesz még miután szétszabdalnak, de igen hamar eszméltem, hogy eddig se az én külsőm volt itt semminek az akadálya, úgyhogy amikor ezután valaki mondta, hogy ne aggódjak, nem fog látszani nagyon, nyugodtan mehetek majd strandra is, már fel voltam háborodva magától a feltételezéstől is, hogy úgy nézek én ki, mint aki emiatt aggódik?!4? (pedig akkor még nem is tudtam, hogy gecijól fog kinézni, csak hogy pont kurvára nem érdekel).

Most pedig az van, hogy hétfő óta dolgozok megint és a bal karom egyre nagyobb szögben hajlik, napról napra rohamosan javul a helyzet. Aludni még mindig leginkább csak háton tudok meg néha azért belémbasz a fájás, de ezek már ilyen hanyagolható mértékűek. Minden nap kell beadni magamnak vérhígítót 20 napon át, már csak pár nap van hátra, na azt nagyon várom már, hogy elfogyjon, mert a faszomat beleverem, hogy ezt is feszt intézni kell. Az onkológián betanították a tű helyes használatát és nem fáj, de mégis minden alkalommal össze kell szedni a bátorságomat, mielőtt beszúrom, hogy nyomjad bazdmeg, mit szerencsétlekedsz, tudod, hogy nem fáááj, haladjunk, NEM FÁJ! És akkor benyomom és tényleg nem fáj.

Viszont ha már így a használt fecsekendőknél tartunk, behoznám a junkie vonalat, hogy mennyire jó, hogy nem Amerikában vagyunk, mert a Breaking Badben a fickó egy rosszabb orvosi eredmény után nekiáll drogot értékesíteni, hogy tudja a kezeléseit fizetni és én annyira hálás vagyok, hogy nekem nem kell valami lángosos bódéban a hortobágyi puszta közepén speedet főzni!

Amint lesz hír, hogy milyen kezelést kapok, jelentkezek, mindnek vannak leginkább nagyon szar mellékhatásai, de igazából olyanok is, amik meg hót jók! A hormonkezeléstől nem menstruálnék, ami egy kibaszott nagy nyűg úgyis és én annyira, de annyira unom, hogy minden szájbavert hónapban kell vele faszkodni; a sugárterpián a sugár olyan sok energiát elvesz, hogy kinéz egy jelentős fogyás, ami egyáltalán nem jönne szarul; ha meg esetleg kemót is besorsol a gép, akkor kihullik minden szőröm és el lehet felejteni a fazongyanta meg a hajbeszárítás minden nyúgjét, mert akkor tetováltatok valami fasza szemöldököt, veszek valami pink parókát ‘szt köszönöm szépen.

A kilátások tehát egyáltalán nem rosszak, meg hát nyilván nem fáj, csak ha nevetek:]

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 2, 2021 hüvelyk Uncategorized