RSS

Alma együttes kategória bejegyzései

Múlt hét hétfőn egy olyan másfél órás telefonkonferenciába keveredtem, hogy miután megnéztem, hogy mennyibe kerülnek a belépőjjegyek Disneylandbe, beiratkoztam egy mixer tanfolyamra. Már beküldtem az előleget meg a jelentkezési lapot és nagyon izgulok, hogy összejöjjön annyi ember, amennyi kell az induláshoz, mert be vagyok sózva, mint a kurvaélet, bár eddig pult mögött még csak a tavalyi választások meg most az EP választás előtt húztam le pár órácskát, ahol még poharakat se kellett dobálni, csak matricát az érdeklődők után, úgyhogy meglátjuk. Ha az első alkalom után el is döntöm, hogy áh, nem érdekel ez engem, kevergesse a koktélokat a kurvaélet itt mindeféle fancy lófaszban, én már akkor is tanultam 3 dolgot:

1. Amikor a mixerek dobálják a cuccokat, annak az a neve, hogy flair (tudjátok, mint akik laknak a kertben, kertiszék, ha ha)
2. A Koktél című filmet betettem a videómagnóba és ez annyira nem is rossz, Bryan Brown meg így oh wow, igen szimpatikus benne!
3. Belehallgattam a Koktél soundtrackbe és akkor tudtam meg, hogy ebben a számban nem is azt mondják, hogy Dulifuli, hanem hogy Tutti Frutti!!4

Jah a Disneylandet meg azért nézgettem, mert még januárban alkoholos állapotban, miután egy óriásit veszekedtem a szakállassal rájöttem, hogy hát jaj én mennyire szeretem a Take That és hogy ők nem a Depeche Mode, hogy jönnek minden évben kétszer meg hogy ha jönnének, mint a Prodigy régebben hetente, akkor se lehet itten tudni, meddig tervezhet az ember, bár nem hinném, hogy Gary Barlow szétkokainozva felelőtlen döntéseket hozna, na de hogy hár akkor miért csak egyszer nézem meg őket, ha turné van, hát miért nem veszek jegyet Párizsba is?

Nah és eszembe jutott, hogy én oda vettem jegyet és hogy óh basszameg, hát csak el kék menni, úgyhogy B-vel 2 hét múlva útra is kelünk, 1 napot Dizniben töltünk és ha szerencséje van, akkor nem kapom meg a jegyeket, mert ezeket basszus POSTÁN küldik és még sehol nincsenek, úgyhogy írtam nekik, hogy ha esetlegesen kaphatnák felivlágosítást, nem venném zokon, mert 13-án van a rendezvény, aztán addig csak nem lenne szar, ha eljutna hozzám, mert ami ki van fizetve, azt le kell szórakozni!

És ha már zene, akkor hadd említem meg, hogy vállalatilag részt vehettünk Halott Pénz koncerten, amire én leginkább a biztosított ingyen étel és ital miatt mentem, de ha már ott voltunk egy helyen, akkor csak belenéztünk és k sok volt a gyerek, de ilyen kis vállig érő kiskalmbók és az anyukák között olyan harcok alakultak ki, hogy nem hisztitek, merhogy mérnem áll arébb, nem át tőle a gyerekem!? és hogy oké bazdmeg, biztos ez a tizenezer ember majd úgy fog helyezkedni, hogy a te kölyköd feltétlenül lássa a parizer fejű Marsalkó Dávidot, aki basszátok meg helyből olyan magasra tud ugrani, hogy namég!

Nagyon lelkesen jöttek a színpadra és azon gondolkoztam még, hogy vajon szokott-e nekik is olyan lenni, hogy legszívesebb beíratkoznának egy mixer tanfolyamra, merhogy így áffászomat beleverem, hogy van valami a levegőben, annak törje össze darabokra a szívét a kurva anyja, aki kitalálta ezt a szart, na még mit nem, hát inkább bazdmeg a helyszínen mondok fel, mint Curtis-nek Majka és megnézem,mi van a profession-hun, el lehet-e menni énekelni hajóra?!

 
4 hozzászólás

Szerző: be május 28, 2019 hüvelyk Alma együttes, Kokomo, zsö

 

Lesz céges családi nap szombaton, ahova megyek önkénteskedni a következő munkakörökben: szerencsekerék háziasszony a nyeremények kisorsolásához és lemosható tetoválás szalon vezető.

Ma reggel megmutatta a főszervező a tetoválás tervet, ami nagyon aranyos, de csak 1 féle van, meg kurva nagy, egy gyereknek szerintem simán körbeér a csuklóján, olyan, mint egy kisebb kerek poháralátét és még ráadásul nem is csillog! Miután csalódottságomat fejeztem ki, kaptam keretet, hogy ha elintézem a beszerezést meg az elszámolást, akkor vehetek csillámtetkót!

Őrült nagy lázba jöttem és tartott ez addig, amíg be nem mentem az első játékboltba, ahol kétségbeejtőnek találtam a csillámtetkó piacot és az eladóval közösen próbáltunk rájönni, hogy vajon hogyan szerezte meg a Glitza márkájú (kibaszott drága, ellenben egy sablon csak egyszer felhasználható) cég az egyeduralmat és hogyan tudta teljesen leszorítani a TyToot (itt ragasztózni kell és arra jön a sablon), aminek a mintái is sokkal inkább szólnak a gyerekekhez. Ezzel a TyToo-val már találkoztam pár évvel ezelőtt egy esküvőn, az összes szakmai tapasztalatomat is ott szereztem, ebben a roppant érdekes posztban található a referencia.

Ma délután 2 játékboltban és 1 papírboltban végeztem teljes körű kutatást és végül lógó orral kullogtam haza, hogy nem lehet tisztességes csillámtetkót kapni és egyszerűen felháborító, hogy milyen világban élünk. Nem csüggedtem azonban sokáig, rávetettem magam a világhálózatra, hogy na majd akkor rendelek! Mivel állatos témájú lesz a családi nap, egy Móká-ZOO nevű csomagot vettem alapnak, de hogy mennyi ragasztó meg mennyi csillámpor kell vajon? Meg milyen színű? Rendeljek-e barna csillámport, hogy legyen élethű színe az állatoknak, vagy teljesen oké a kék csiga meg a zöld oroszlán? Kell-e vennem külön sablon csomagot, hogy legyen dínós is? Ha egyedül nem bírnám a munkamennyiséget, akkor nem-e kéne venni még egy ecset, hogy más is fel tudja venni a műszakot?

Őrült hosszan válogattam, hogy a keretbe lehetőleg minél inkább beleférjek (nem sikerült), mert nem szerettem volna, hogy olyan legyen végül az egész, mint egy rossz buli, hogy egyszer csak ott állunk por és ragasztó nélkül.

Egy munkanapon belül szállítják az anyagot, nagyon várom, viszont még van egy kérdés, amit mindenképpen meg kell oldani szombatig. Nyílt helyszínen lesz a rendezvény és lesz sok kis standja a cégnek, de hogy honnan fogom tudni, hogy az a gyerek, aki éppen odajön, az tényleg céges hozzátartozó vagy csak jött, mert látta, hogy úgy kenjük fel a lila medvéket gyors egymásutánban, mintha nem lenne holnap? A főnököm javasolta, hogy csak annak a gyereknek adjunk tetkót, aki bemondja, hogy “vörös panda”, de egyelőre még nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás.

 
7 hozzászólás

Szerző: be június 13, 2018 hüvelyk Alma együttes, játék és mese

 

Nem tudom, ki kezeli a Queen számok jogait, de megkeresem, felaprítom, felgyújtom és utána bedobom a Rózsa IC alá, amiért a Don’Stop me Now-t eladta mindenféle nímandnak, hogy beletegyék a kibaszott idegesítő reklámjaikba.

Nézzetek utána, ki ez, én meg majd addig írok poszt lezárni az évet, meg elmondani, hogy milyen yo volt a karácsony!

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 30, 2017 hüvelyk Alma együttes

 

Volt egy kollégám, aki egyszer csak elkezdte a bankkártyás vásárlások után Antonio Banderasként aláírni a bizonylatokat, majd felhívta a bankot, hogy szerinte gyanús mozgások vannak a számláján, nézzenek már utána és akkor a bank mondta, hogy háö, elképzelhető, hogy történt egy kis visszaélés.

Nem tudom, hogy ennek a hatására-e, de én például rendszeresen szoktam taxit rendelni mindenféle nevekre,bár legutóbb eléggé befürödtem a Kleinheisler Lászlónéval, mert egyáltalán nem értette a diszpécser, úgyhogy kénytelen voltam unalmas lenni és bemondani a saját nemevet – nem mintha azt olyan sokkal könnyebb lenne befogadni.

A bizonylatokkal szerencsére nincsen semmi gond, kb. egy hete rájöttem, hogy a nulla forint helyett 2 havi pénz van a SZÉP kártyámon és azóta vásárolok is vele bőszen és minden alkalommal Dzsudzsáknéként írtam alá, ami egyébként hót nehéz, bárki megy hozzá, nem javaslom, hogy felvegye a nevét. Nyilván amúgy senkinek szeme sem rebbent, meg hát abból a kaparásból valószínűleg egy Jumurdzsák Éva is hamarabb kijön, mint ami lenni akart igazából.

Ilyen körülmények között nem is lehetett véletlen, hogy az alábbi köszöntés is érkezett:

dzs_bday

Bármilyen kedves is mindez, holnaptól szerintem áttérek a Szalai nem focista Ádámnéra.

A szülinapom meg a legfurább volt ever, elkövettem a lehető legrosszabb dolgot; elkezdtem gondolkozni már napokkal előtte. Próbáltam sorra venni, hogy mire jutottam eddig, hát tiszta szerencse, hogy az égvilágon semmire, mert így legalább ez a tevékenység nem tartott sokáig, HÁ HÁ. Meg megállapítottam, hogy soha senki és semmi nem okozott még nekem akkora csalódást, mint saját magam állandóan. Nem mintha tudnám, hogy mit akarok az élettől, de igazából ez is mindegy, mert az élet nem nagyon szokta érdekelni úgyse, hogy én mégis mit szeretnék. Csináltam számvetést, hogy mi történt itt az elmúlt egy évben és arra jutottam, hogy igazából se én, se a világ nem maradt volna le semmiről, ha én ezt az évet úgy egy az egyben kihagyom, Szalai ugyanúgy bebaszta volna azt a gólt, ehhez nem kellett nekem helyben futnom ott Bordeaux-ban a lelátón, hogy menjélmááááár, bármennyire is gondoltam akkor, hogy ez majd meggyorsítja azt a szerencsétlen tetvet.

Mivel úgy érzem, hogy nagyon sokkal többet vagyok szomorú, mint nem, igyekeztem valami okos ajándékot kitalálni magamnak, ami ezen segíthet és most nem a teleshopos zöldségszeletelőre gondolok, amivel végre pikk-pakk kész lenne a görög salátám bármikor, de szerintem yo lesz és lesz eredménye. Anyukáméktól Pilóta kekszet kértem, ebben szintén nem lehet majd hiba.

És jövőre hátha végre tényleg boldog lesz ez a nap. Is.

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 30, 2016 hüvelyk Alma együttes, szomorú szamuráj

 
Kép

bday_aviee

 
4 hozzászólás

Szerző: be augusztus 29, 2016 hüvelyk Alma együttes

 
Kép

bday_me

 
1 hozzászólás

Szerző: be augusztus 29, 2015 hüvelyk Alma együttes, óhepidéj

 

Rengeteg megkérdezték, hogy megyek-e ma Robbie Williams-re és pont ennyien döbbentek meg azon, hogy nem. Gondolom ebben benne van, hogy egy fél lityis Take That-es pohárból iszok évek óta a dolgozóban meg hát tényleg hatalmas kedvencem volt ő nekem, mikor még fiatal voltam, bohó és 20 kilóval könnyebb, de egyrészt én már ötször elénekeltem vele az Angels-t élőben és az bőven elég volt, másrészt meg ami nekem tetszett tizenezer éve, az most már nem. Mikor volt a Take Thattel turnézni, ott például kifejezetten zavart, hogy az öltönyös, stramm, kifogástalanul viselkedő férfiak mellett ott van ez az ugráló, ordibáló, magmutogatós és – az én számból bénán hangzik, de – nagyon sokat káromkodó majom.

Meg hát így szőke tarajos a haja! Meg most így volt kint videó, hogy volt egy kis Bukarest-Budapest csavar a twitteren és belenéztem és ennek bazdmeg perec van a kezére tetoválva, ez így mi?

Na, de ahhoz egyébként kétség nem fér, hogy mindenki yol fogja érezni magát, mert igen mestere a szórakoztatásnak, csak nem nekem már.

A poharat egyébként megmutatom nektek, ezt a 2011-es Progress turnén árulták az utolsó koncerten és koncert után ilyen 60 fontokért hirdették darabját ebay-en, úgyhogy kis híján idegbajt kaptam, mikor az új dolgozóban egyik reggelre eltűnt, mert elvitte a takarító néni, de megtaláltam az egyik konyhában, bár azóta zárom elfele kulcsra. Nemzeti kincseink rovat volt ez, boldog hétfőt!

tt pohár

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 10, 2015 hüvelyk Alma együttes

 

Az ELMŰ hetek óta villanyt szerel a házban és azon kívül, hogy oltári nagy a gané és a por a lépcsőházban, az áram így ki-ki maradozik pár percre vagy akár több órára. Ma majdnem 5 órán át tartott és így elég könnyű volt eldönteni, hogy én akkor ezek szerint olvasni akarok ma is sokat! Alapvetően ez nem baj, nagyon szeretek olvasni, de jobban szeretem, ha én dönthetem el, hogy mikor. A mit kérdés miatt meg néha bűntudatom van, én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha elkezdek egy könyvet, nagyon nehezen hagyom abba, ha nem tetszik és meg kell magamat győzni, hogy ez az én döntésem, azt csinálok a szabadidőmben, amit akarok, senki nem fog érte egyest adni, ha én hagyom a francba. Legutóbb Máraival jártam sajnos így, Az igazit olvastam tőle és az első 3/4-edért kifejezetten rajongtam, de aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy hát ez engem kurvára nem érdekel már és az égvilágon semmi nem motivál, hogy tovább lapozzak.

Csoda dolog ez az áram és elképesztő, hogy nélküle az olvasás mellett csak virágot locsolni lehet meg epret enni meg reménykedni, hogy nem rohad meg a hűtőben a tonhalkrém.

Ma egyébként meglepő nyugalommal és beletörődéssel fogadtam a sorsomat, de mikor valamelyik nap úgy volt, hogy jönnek szerelni 8 és 11:30 között és beállítottak 14:45-kor és utána 19:30-ig nem volt áram, akkor olyan ideges voltam, mint még szolgáltató miatt soha az életben és legszívesebben összetörtem volna valamit, de ugye nem tudtam volna felporszívózni, úgyhogy nagyon megvertem egy párnát, hogy én ezt nem hiszem el, hogy egész kurva nap itt ülök ügyeletben és most már erről fog szólni az egész életem, hááá.

Azt már megtanultam, hogy a melegvíz nagy kincs, hát az áram még nagyobb! (mármint nem az enyém, hanem)

Ez mára a tanulság, meg az, hogy David Beckham sosem volt csúnya, de az idő múlása kifejezetten yol áll neki!

david

Boldog születése napját nekije meg az új gyereknek ott Angliában, azért ez a Kate Middleton se szarral gurít, szülés után pár órával jobban nézett ki, mint én bármikor. Az Alma együttes slágerét most nem linkelném ezen alkalmakból, de hát nem is nekem van a pompom, úgyhogy.

 
5 hozzászólás

Szerző: be május 3, 2015 hüvelyk Alma együttes, óhepidéj, Csupi, xbox

 

Ha a dolgozóban valakinek szüli- vagy névnapja van, akkor az a folyamat, hogy a heti csoportmeetingre kell vinni sütit és akkor kap ajándékot (év elején mindig van húzás, hogy ki vesz kinek). Nagyon sunnyogtam és reméltem, hogy mindenki teljesen elfelejtette, hogy nekem december 24-én névnapom volt és nem kell sütni, de valakinek eszébe jutott, így szerdán én voltam a soros. Nem akartam semmi olyat, amihez kell liszt meg bármilyen cukor, merhogy akkor hazahozok egy kiló liszt és utána mit csinálok vele, csak itt kikel benne a zsizsik meg a Lisztes Krisztián és hogy akkor legyen kókuszgolyó, az nem igényel hosszútávú befektetéseket. Kerestem egy recept neten, bevásároltam és hogy na akkor vágjunk bele. Recept szerint mindent belegórtam egy tálba és mikor már elméletben gyúrható állapotban kellett volna lennie, akkor ott volt előttem egy tál trutymós por. És hogy hát eztet hígítani kék, de mivel? Hígítóm nincs, de hogy van itt ez a meggybefőtt, olyat mintha hallottam volna már, hogy ennek a levét boríjják bele és akkor öntöttem hozzá kicsi befőttlevet, a konyhapultra meg elég sokat. És így gyúrtam és állagra egész yo lett, de fel kellett hívnom Sue-t, hogy az normális-e, hogy ilyen snassz keksz szaga van, lehet-e ebből még bármi reggelre, de megnyugtatott, hogy simán és hogy yo úton járok, úgyhogy nekikezdtem a formázásnak és áldottam az isteni sugallat, hogy pont előző nap volta manikűrösnél.

Mivel tisztában vagyok vele, hogy a kajakészítés nem erősségem, gondoltam, hogy majd felhasználom a Mikulás csomagból megmaradt drazsékat és majd azokból rakok ki vicces arcokat a golyókra és ez majd elvonja a figyelmet arról, hogy amúgymeg szar. Parádés ötlet, mekkora yo, csináljuk meg! Nyilván az első drazsé felapplikálásánál azonnal leesett, hogy a bekókuszozott golyóba ez már így kurvára nem fog beleragadni, hülyegyerek. Végül szimpla golyókkal állítottam be, de nem volt rosszabb, mint bármelyik, amit egy sülibüfében lehetett kapni, meg mind a kurvasok elfogyott, úgyhogy nem ez lesz az év kudarca.

Az ajándékomat egy erre az alkalomra készített Take That papírszatyorban kaptam meg, egy koktél shaker volt az, hozzá vodkás koktélos receptkönyv és egy pici Finlandia. A shakert szerettem volna jobban szemügyre venni, de nem tudtam levenni a tetejét. Rögtön járt körbe, a csoportban a 2 fiú is nagyon próbálgatta és bár igen kedvelem mindkettőt, egyik sem egy Fekete Laci, aki egy szem fogával rántotta volna le a shaker tetejét, amit azóta sem tudott senki leszedni.

Biztos valami olyasmi ez, mint az Excalibur, hogy csak az arra igazán érdemesek tudják lecsavarni a tetőt, vagy csak simán a boltban úgy volt vele az eladó, hogy áfássszomat, keresek itt 20 forintot, más meg itten koktélozgat, odaragasztom a getszibe, szt’ tessék, így menjél urizálni, hülye burzsuj paraszt, koktélok, még mit nem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be január 15, 2015 hüvelyk Alma együttes, Paris Hilton

 

Na hogy amúgy az a helyzet, hogy azért is fagyott belém ennyire a szó, mert pár hete megtudtam, hogy valaki, akiben talán a legkevésbé bízok, rendszeresen olvassa, amit én lelkesen ide vetek és így egy kicsit hácc érzés alakult ki bennem, de úgy gondolom azzal nem nagyon lehet majd visszaélni, hogy megosztom veletek, hogy dobolni továbbra is járok és most azt vesszük pár órája, ami megyen a Supersonic alatt (vagy ahogy Máté bácsi mondja, a tu-TÁ-tutu-TÁ!)

Ezt úgy kell csinálni, hogy a cint folyamatosan kell csapkodni jobb kézzel, közben pedig vagy a lábdobot kell néha megküldeni vagy azt a másik izét, ami előttem van ballal. A lábdobbal kapcsolatban az volt a meglepő, hogy teljesen nem úgy működik, mint ahogy én gondoltam, hogy yol rátaposok, ‘szt cső, hanem így faszán kuplungolni kell vele és az a nehéz, hogy ha csak a lábdobot nyomom, tök nagy a hangja, de ha már az egyik kezem közben mást is csinál, akkor nincs semmi ereje, de hát én már nem voltam kisdobos, mi mást is várhatNÁK.

 
Hozzászólás

Szerző: be december 2, 2013 hüvelyk Alma együttes, kizsdobos