RSS

cheerleader kategória bejegyzései

Tegnap összeraktam egy 3 fiókos komódot és csak egyszer kellett elmenni közben a Praktikerbe!

Merhogy rögtön az első fiókot szarul raktam össze és erre persze már csak akkor jöttem rá, amikor össze volt kalapálva meg szegelve meg tiplizve meg csavarozva és hogy híbazmeg! Próbáltam a háztartásban lévő eszközök segítségével szétkapni a fiókot, de miután a vajazó késsel és a hurkapálca vastagságú csavarhúzómmal nem mentem sokra, láttam, hogy itt csak egy út létezik és az a Praktikerbe vezet. Felkaptam 2 kurva nagy szatyrot, ki tudja mi lesz alapon, meg kitéptem a Joy magazinból az ide vonatkozó kupont, hogy akkor ha már lúd, legyen olcsóbb.

A Praktiker barkácsosztályon nagyon kedves volt velem mindenki, volt egy eladó bácsi és egy önkéntes egyéb csávó, aki csak így behallgatott a probléma leírásába és utána kettesben keresgettek, hogy mi lehet a megoldás. Annyit el tudtam mondani, hogy kell csavarhúzó, de olyan, ami nem a csillag, hanem a másik és utána ők tettek fel kérdéseket, hogy miből van meg milyen átmérőjű meg egyáltalán mi az másik a dolog, amit én ki akarok szedni, de nem tudtam sokkal többet mondani annál, hogy fehér műanyag és olyan, mint egy hosszúszárú gomba és hogy a gomba feje kb. akkora, mint a körmöm. és akkor nézegettünk spajszereket meg olyan kalapácsot, aminek van szögkiszedő a végén meg csípőfogót és végül az utóbbi nyert, meg ha már ott voltam, vettem saját kalapácsot is, mert addig a Kati kölcsön kalapácsával kalapálgattam és szerintem életemben először ütöttem be szöget (nem a fejembe).

De ha már ott voltam és kupon is volt nálam, gondoltam szétnézek, kell még ebbe a lakásba más is és akkor már inkább hozzam el 20%-al kevessbért, úgyhogy végül a hónom alatt 2 éjjeliszekrénnyel, 2 asztali lámpával, egy adventi koszorúval, meg persze a szerszámokkal villamosoztam haza. Egy kicsit a végén már fújtattam, de sikerült mindent felhúzni a harmadikra, ahol szétbontottam a fiókot, összeraktam rendesen az egészet, aztán összeraktam a 2 éjjeliszekrényt is.

És ha már éjjel, ami soha nem érhet véget, nemrégiben jöttem haza válogatott mérkőzésről, ahol kiszerettem Kleinheislerből, mert nem játszik szépen, annyira feleslegesen és bután agresszív, nem tudom, mit kell mindig lökdösődni. Viszont nyertünk és csak a talpam fagyott meg kicsit, úgyhogy minden yo, ha a vége yo!

Reklámok
 
 

A TNT-vel kapcsolatban még annyit, hogy egyszer nagyon régen voltam Debrecenben egy teremfoci bajnokságon és volt celeb válogatott is, és mikor jöttek be és sorolták a játékosokat, hogy “a TNT-ből Inti”, akkor valaki a közönségből kurva hangosan bekiabált, hogy “jaaaj, sírni tudnék!” és én ezen nagyon kacagtam.

Az EB szurkolók megmozdulásai közül meg a kedvencem az izlandi tapsolós-üvöltős és az észak-ír dal Will Grigg-hez, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, de a dal alapján szurkolnám!

Fotbalisták közül pedig Kleinheisler lopta még be magát a szívembe erőteljesen oda Király mellé, Sopronban a tiszteletére magára is varrattam a nevét:

kleinheisler

Ebből is látszik, hogy mennyi eszem van – ha legalább 3 fokkal okosabb lennék, akkor Langba szeretek bele és nem kell ennyi kikúrt betűt kivágni meg egyesével felapplikálni. Arról nem is beszélve, hogy Jucus kistestvére kért volna egy Böde felirat, de mondtam, hogy az összes E betűt felhasználtam, ami csak létezik az egész univerzumban, úgyhogy gondoljátok meg nagyon, hogy kiért rajongtok, mert pár karakter miatt egész barátságok mehetnek tönkre!

lacika

 
 

4 óra és 20 perc múlva indulok a reptérre, úgyhogy csak köszönök, hogy csá, elmegyek Bordeauxba, kedden fogok nektek integetni az osztrák-magyarról, pénteken érkezem, várjatok majd rengeteg sok szeretettel!

Még annyit, hogy mivel mindenki azt mondta, hogy a póló rettenetes ötlet, ezért megcsináltattam, úgyhogy let me present da EB Starter Pack 2016:

EB starter pack

 
 

Még meg se írtam, milyen volt a Scooter, de többnyire azért, mert nem történt semmi említésre méltó, ha HP Baxxter elordítja magát, hogy JEEE!, akkor még mindig olyan, mintha kinyílna egy ’94-es Bravo magazin. A Scooter egyébként a mai napig üzemel, vannak új albumaik és ezzel nem is lenne gond, de hogy ők azt gondolják, hogy ez bárkit is érdekel. Az első ~6 szám ilyen ez meg mi a pék jelleggel érintett minket és csak egy kicsit segített az, hogy legalább indulás előtt belehallgattunk a legújabb munkájukba, hogy mégse érjen totális meglepetésként, de azért így is csodálkozva néztünk szét, hogy heh, most ez akkor így tényleg komoly, ha már ezzel kezdtek.

Koncert után DJ Sterbinszky csinálta a zenét és mivel már volt bennünk pár fröccs, a világ legjobb ötletének tűnt, hogy én írok a művész úrnak fészbukon, hogy mekkora király (nyilván az volt, lenyomta a Cafe Del Mart is). A meglepetés másnap ért, mikor Sterbinszky válaszolt, hogy szia Éva, ez melyik buli volt, én írtam, hogy a szombati és köszi még egyszer és erre azt írta vissza, hogy ő köszöni, hogy ott voltam ❤

Na útyhotty Sterbi yo gyerek, az én kapcsolatom a celebekkel meg hatalmas erőkkel dübörög tovább, majd kicsattanok az izgalomtól, hogy vajon legközelebb milyen encounterről számolhatok be nektek.

Ezt meg ide "beteszem" (VV Denis), mert a koncerten jutott eszembe, hogy én ezt mennyire szerettem:

Ezt meg Sterbinszky Károly miatt, hogy ismerkedjetek a gombnyomogató munkásságával és érezzétek magatokat 16 éves has/izompólós tinágernek. Meg aki már legörgetett eddig, annak bevallom, hogy én tényleg nagyon szeretem Károlyt, életemben először akkor volt hátizomlázam egy buli után, mikor a Soundon valamelyik partisátorban odakeveredtünk és utána ha jött Debrecenbe, akkor lehetőség szerint mentem, mert mindig olyan szettet tol, hogy arra muszáj páros lábbal, kézfeltartással ugrálni, meg mindig annyira mosolyog közben, hogy én tökre elhiszem, hogy ő ezt imádja csinálni és attól boldog, ha a sok paraszt ott a tömegben boldog.

 
 

Az oké, hogy lehetett sejteni, hogy miután litván lett közös képem Pumped Gabóval és Fluor Tomival, hogy valami még sokkal nagyobb vár rám, de azért arra nem számítottam, hogy míg én gyanútlanul szürcsölgetem az epres daiquirit egy kedd este, akkor megjelenik Lothar Matthaus. Yo, mondjuk így kiterjedésre kifejezetten kisebb, de hogy amúgy meg egy élő legenda, hát mekkora menő már.

Még nem találtam ki, hogy mennyiért érhettek hozzám annak tükrében, hogy utoljára ő karolta át a derekamat, de majd feltétlenül megírom, amint kiszámoltam. Ti mindenesetre kezdjetek el gyűjteni, az a biztos.

 
1 hozzászólás

Szerző: be április 13, 2016 hüvelyk cheerleader, Fußball-Weltmeisterschaft

 

A lélektani krimi után most egy kis sport!

A volt uramtól elkértem kölcsönbe az Xboxot Kinecttel és annak ellenére, hogy a vagyontárgyak elosztásánál hozzá került, felajánlotta, hogy szívesen nekem adja akár örökbe is az összes játékkal (CS for prezident!), én meg köszöntem szépen, nagyon boldogan magamévá tettem és tegnap össze is raktam. Ennek a Kinectnek az a lényege, hogy figyeli az ember mozgását és nem kell gombokat nyomogatni, hanem a testtel kell csinálni azt, amit a játék éppen megkövetel. Én tegnap például gyümölcsöket szeleteltem, imádom, ahogy karatéjozok össze-vissza a levegőben, és ahogy hasítok egyet, úgy vágom szét a tévé képernyőjén lévő gyümölcsöket és tök yo hangja is van, ahogy a penge szétvágja meg ahogy fröccsen. Meg boxoltam is, ezt lehet egymás ellen is, de most a gép adott ellenfelet és bucira vertem, teljesen KO lett, utána meg a táncolós játékot vettem elő, amiben vannak különböző számok, mindegyikhez vannak lépések, amiket a szám elején megtanítanak és utána zenére kell csinálni őket, a képernyőn kis ábra mutatja, hogy éppen mit kell csinálni és a játék annak megfelelően ad pont, hogy mennyi mozdulat sikerült kivitelezni. Namost a szeletelés, box és Darude-tól a Sandstorm lenyomása után mára olyan masszív kar – és hátizomlázam lett, hogy alig bírtam futás után levenni magamról a felsőruházat.

Mert voltam ma meg futni, most a 5k to 10k applikációt használom, ez annak az appnak a második része, amivel tavaly nekivágtam ennek az egésznek. A mai adag 20 perc lett volna megállás nélkül, de olyan yo idő volt és hogy hát nehogy már én csak 20 percet legyek lent, úgyhogy letoltam az utána következő 36 perces sessiont is. 8,5 km lett a vége, nem egy Vettel tempó, de én annyira boldog voltam, ahogy futottam az esti fényekben (lófasz nélkül), fújt a langyos szél, yo zene ment a fülemben, nem siettem sehova és hogy oh hell yeah, ez az élet, Babolcsai néni!

 
3 hozzászólás

Szerző: be április 4, 2016 hüvelyk cheerleader, Dombi Tibi, Josephine Baker, m4

 

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!