RSS

cheerleader kategória bejegyzései

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!

Reklámok
 

Elküldtem a nevezésemet életem első futóeseményére, a Tihanyi Félmaratonra. Június 4-én lesz és Jucus kistestvérével indulunk váltóban, úgyhogy addig meg kell tanulnom lefutni egy negyed maratont. Ebben a kurva hidegben én ki nem teszem a lábam, de ha azonnal kicsit jobb idő lesz, húzok ki a szigetre és megkezdem a felkészülést.

Tavaly nem a futás volt az egyetlen olyan dolog, amiért elkezdtem igen magas szinten rajongani, pedig előtte kifejezetten nem kedveltem. Stílszerűen a “futottak még” kategória egyéb résztvevői:

– virágok

Egyáltalán nem értettem, mit lehet bennük annyira szeretni, nem érdekeltek, sose volt, de tavalytól teljesen megőrülök értük és alig várom, hogy újra kijussak az Oázis kertészetbe, ahol legutóbb másfél órát bolyongtam ámulatban, és csak azért ennyit, mert nagyon kellett pisilnem már és mentem inkább haza a hónom alatt egy kazal virággal. Sajnos már csak 3 van életben, de ők nagyon sok örömet okoznak nekem azzal, hogy vannak még és nőnek. Próbálkoztam színes virágokkal is, a legtovább egy lila kála bírta, de ő szerintem azért, mert őt tényleg annyira nagyon gyönyörűnek láttam és olyan szeretettel locsolgattam, de aztán sajnos tőle is búcsút kellett vennem. Meg ha virágokat látok bárhol, elkezdek lelkendezni, hogy óó de szépek és az is előfordult már, hogy virágokat fotóztam. Sose hittem volna magamról.

– Harry Potter

Mindig azt hittem, hogy hülye az egész bandájával együtt és mindenkivel, aki szereti, de hogy ez tényleg kurva yo és haláli arcok vannak benne.

– takarítás

Ha nekivágok, csakis emelt szinten űzöm és nagyon élvezem és alig tudom abbahagyni. Slendriánságot ritkábban tűrök meg magamtól, ha már törlök port, akkor azt letörlöm mindenhol becsületesen. Valamint észrevettem, hogy rosszkedv meg tanácstalanság ellen kurva yo, ahogy összébb dobálom a szaraimat a lakásban, máris sokkal jobb minden.

+ 1

Rajongani nem kezdtem el ugyan a Csillagok háborújáért, de megnéztem végre életem első filmjét a sorozatból. Rettenetesen hisztiztem, hogy de én neeeem akarooom, és attól tartottam, hogy majd végig fogom hőbörögni az egészet, hogy mi már ez a hülyeség, de aztán nem is volt rossz. Az mondjuk kicsit szomorú, hogy a nyugdíjas Han Solo magasan a legjobb csávó benne, és elgondolkodtató, hogy ha ők ottan pénzért a sok castingon nem találnak valakit, akkor mégis mit várhatnék én itt a 13. kerületben. A kedvencem egyébként Csubakka volt, teljesen levett a lábamról azzal, hogy egy nagy szőrös valami, ami csak morog.

Ha idén meg megkedvelném a főzést, hát akkor meg teljesen odáig meg vissza lennék a boldogságtól!

 
4 hozzászólás

Szerző: be január 7, 2016 hüvelyk cheerleader, Danny Blue, Dombi Tibi

 

jegyigénylés_mél

Februárban kiderül!

 
Hozzászólás

Szerző: be december 16, 2015 hüvelyk cheerleader

 

Ritkán van vendégposzt, de ezt zseniálisnak tartom és szomorú lenne, ha miattam nem jutna el minél több emberhez:

milyen lenne
ha nem a foci körül lenne ekkora kultusz, hanem mondjuk a cirkusz körül? a zsonglőrök meg a bóhocok ilyen félistenek lennének, milliárdokért igazolnának társulattól társulathoz, gecinagy százezres cirkuszok épülnének mindenhol, államférfiak nyilatkoznának arról, hogy az országuk számára civilizációs teljesítmény kérdése a cirkusz, lennének cirkuszmagazinok és cirkusz tévécsatornák, és minden kisgyerek bűvész vagy artista akarna lenni. konkrétan azt a képet látom magam előtt, hogy miközben a porondon éppen egy kis nyuszit varázsolnak elő egy cilinderből, körben a nézőtéren százezres tömeg tombol, állnak ilyen kopasz egybenyakú férfiak, ütik a mellüket és üvöltenek, hogy höj höj höj, mocskos főrvárosi nagycirkusz, meg lobogtatják a molinókat, hogy MEGBASZUNK ZOLI BOHÓC, aztán előadás után hazafele szétbasszák teljesen a 72es trolit. másnap a tumblren meg hosszú threadekben elemzik férfiak azt a félbevágós büvésztrükköt.

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 24, 2015 hüvelyk cheerleader

 

A legnagyobb nyugalomban boroztunk Jucussal, mikor betoppant Rósa Dénes és én azonnal készíttettem közös fotográfot, csak utána rájöttem, hogy egyetlen ember van, akiről biztosan tudom, hogy tudja, miért hatalmas fogás ez, úgyohogy tekintésétek meg kérlek az alábbi 20 másodperces videót, hogy ha legkölezelbb is az utamba kerül, nektek is azonnal tudjam küldeni a pazar közös képet, amin olyan szőke vagyok, hogy még én is meglepődtem:

Jaéshogy a kifejezés neve szlamb, nagyon hálásak lesztek nekem esy nap ezért!

 
Hozzászólás

Szerző: be május 1, 2015 hüvelyk cheerleader, Fußball-Weltmeisterschaft

 

Még soha nem tettem fel senkire 3000 Ft, de úgy voltam vele délután, hogy már mindjárt vége a vébének és mire gyűjtök itt bwinen, mosógépre, vagy mi, és hát köszönöm a németeknek a profit. Meg alapból is szurkoltam nekik, nagyon szimpatikusak voltak végig, a brazilok meg nagyon nem. Akik még nagyon nem, azok a hollandok, nagyon nem szeretem, ha valaki feszt felborul, én ezt a Robben gyereket akkor küldtem volna le, mikor először dőlt el, hogy na takarodjál lefele édes fiam és soha többet ne kerülj a szemem elé.

Algériát meg annyira nagyon a szívembe zártam, olyan ügyesen és sportszerűen játszottak, és akkor se álltak le bömbölni, amikor kiestek, nekem egyelőre ők a hírók eddig.

 
 

X: Mi van veled Évi, mesélj már!
avie: Hát, megyek a Soundra.
x: Ez várható volt. Valami más?
avie: Hétvégén rájöttem, hogy kell a processzorgyárat üzemeltetni SimCity-ben.

A fenti fejleményken kívül annyi van, hogy Münchenbe is megyek megint pár hét múlva, de most dolgozós célból, tréninget kell majd tartanom. Pár napja itthon (mármint nem itt a szobában, hanem a dolgozóban) tartottam konfliktuskezelést és mikor újságoltam anyukámnak, hogy képzeld, tartok ilyet, akkor a reakcióként kiszaladt “Te?” kérdés hangsúlyából arra következtettem, hogy úgy gondolja, eléggé kétségbe lehetnek azok esve, akiknek én megyek a témában parádézni.

And now for something completely different.

Valamiért azt hittem, hogy 31-én lesz a BL döntő és így csak a 75. perc magasságában kapcsolódtam be, de ez pont elég is volt a lényeghez. Nekem soha nem volt szimpatikus csapat a Real Madrid (bár ha Casillas hozna egy doboz Milka Tender Wishes-t, nem törném szét a fején), de engem mindig nagyon levesz a lábamról, ha valaki a semmiből képes visszahozni egy meccset és hogy ők nem is csak visszahozták, hanem szét is zúzták végül az ellenfelet. Azért tisztelem ennyire ezeket a csapatokat, mert olyan dologra képesek, amire én soha nem lennék, nem tudom, hogy lehet valakiben ennyi erő, hogy ne adja fel és küzdjön tényleg a legutolsó másodpercig.

Volt egyszer egy olyan, hogy Milan-Liverpool BL döntő és az első félidő végén 3-0-ra vezetett a Milan. Ha én lettem volna a Liverpool, már ki se mentem volna a második félidőre, hogy ó, minek, ezek már nyertek, de ha igazán mélyen magamba nézek, szerintem már 2-0-nál lementem volna a pályáról, hogy na yo, hagyjuk, nekem ez nem megy, vagy mivel még azelőtt szeretek dolgokat feladni, mielőtt belekezdek, lehet hogy ki se léptem volna a pályára úgy egyáltalán. De mindenki szerencséjére nem én játszok BL döntőkben és ezek kimentek és felhozták 3-3-ra és végül meg is nyerték az egészet úgy ahogy vót’ és nekem ez a diznis vonal is nagyon tetszik, hogy az égvilágon bármi lehet, csak nem szabad feladni. Ezt a nagy tanulságot Koala Poelho sem tudta volna jobban megfogalmazni, úgyhogy bemászok az ágyba Németh László mellé (ez az Égető Eszter eléggé kurva yo könyv!).

 
10 hozzászólás

Szerző: be május 26, 2014 hüvelyk 1860 München, cheerleader, Hawaii