RSS

Darwin kategória bejegyzései

Bár sosem voltam Ausztráliában, nagyon szimpatikus ország és mindig azt gondoltam, hogy én nagyon szívesen élnék ott, de ma megláttam egy sima imádkozó sáskát a villamosmegállóban és majdnem megállt a szívem, meg Budakalászon egy siklót, amitől teljesen sokkot kaptam és nem tudom, mit akarnék én abban az országban, ahol a gyilkos meg húsevő pókok kedvük szerint mászkálnak össze-vissza mindenütt és a természetben simán ilyen nagyon kígyók vannak.

A kígyók egyébként nagyon yo háziállatok abból szempontból, hogy nem hullik a szőrük, egy betörő tuti helyben beszarik, ha meglátja, meg ritkán kell etetni, csak az lehet a nehéz, ha be akarod vinni egy fesztiválra, mert hogy teszik rá úgy a karszalagot, hogy ne csússzon le róla?

#kígyógyogyó

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be július 31, 2017 hüvelyk Darwin

 

Na akkor mondom.

– Ma azért értem később haza, mert annyira olvastam a végtelenül elbaszott MTK stadionnal kapcsolatban a Trollfocin a kommenteket, hogy túlmentem egy megállót a metrón. Ott álltam a Forgách utcánál és csak néztem át a túloldalra, hogy vajon oda milyen titkos folyosó visz, úgyhogy átordítottam egy gyereknek, hogy mondja már meg legyen szíves, hogy mit kell nekem tenni, hogy én is azon az oldalon legyek és mondta, hogy ehhez fel kell menni a felszínre és akkor ott. Ha már így társalogtunk a két part között, gondoltam megkérem arra is, hogy olvassa már le, hogy hány percem van átfutni, de azt már nem látta, úgyhogy egy Usain Bolt megszégyenítő sprint vágtam le és pont jött a metró, ezért végül csak egy kicsit baszok bele majd a betonfalba, ha egyszer eljutok az építészet eme remekébe (meg azért is, mert ez úgyis csak nekem fájna! hüpp).

– Szerintem én szerelmes vagyok a dolgozóba! És ha hétfőn nem adtak volna ingyen Zing burgert meg fánkot meg a főnököm nem támogatott volna abban, hogy ha már éppen azon a szent helyen volt céges rendezvény, ahol lehet szurkolói kártyát lehet csináltatni, akkor én hadd surranhassak ki készíttetni egyet, meg ha ma nem találtunk volna egy halom mindenki számára elérhető színezőt, nyaklánc és fülbevaló alkatrészeket, gyöngyöket, fa dobozokat, szalvétákat meg mindenféle fiszfaszokat, akkor is ezt írtam volna. Nagyon sok hót okos ember van meg még egyetlen egyszer sem tettem fel azt a kérdést, hogy és ezt a kibaszott kurva nagy baromságot mégis mi az isten holdkóros faszáért kell megcsinálni és ez egy igen yo dolog. Ami meg nekem a legeslegfontosabb, hogy olyan értékrendet képvisel mindenki, ami teljesen egyezik azzal, amit én is és a mai napig nem tudom elhinni, hogy hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy én ott dolgozhatok. Szoktam egyébként azt is, nem csak a burgert zabálom! Rengeteg a minden, de kifigyeltem magamon, hogy én akkor érzem magam a legjobban, ha a napi horoszkópomat sincs időm megnézni, például most se tudom, hogy ma milyen napom volt, mindjárt meg is nézem valami szakmai oldalon! (biztos oda lesz írva, hogy ne olvasson stadion komment, ha nem akarja megszívatni önmagát) 2, 25 hónapja vagyok még csak ott, de Thank you cardot is kaptam már, úgyhogy nagyon remélem, hogy a vonzalom kölcsönös és hogy az érzés nem múlik el!

– Elkezdtem nézni A szívek szállodáját és ott meg a pultos csávóba vagyok szerelmes! Ha ez az érzés elmúlik, attól nem megyek a falnak. #MTK

Pápuszi!

 
 

Túró Rudit ettem reggelire a dolgozóban és éreztem, hogy 2 darab lepotyog a csokibevonatból és az egyiket meg is találtam a felsőmön, a másik darabbal viszont úgy voltam, hogy oh, biztos leesett a földre. Hogy ez mennyire nem így volt, akkor derült ki, amikor olyan másfél óra múlva felálltam és a székem úgy nézett ki, mintha ott szartam volna össze magam a székkel együtt. A legrosszabbat feltételezve mentem a mosdóba felmérni az elemi károkat és akkor láttam, hogy a combomon arasznyi kakacsíknak tűnő túró rudi van szétkenődve. Gondolom mondanom sem kell, hogy a tizenvalahány nadrágomból pusztán kettő világos, nyilván ebből pont az egyik volt rajtam. Kis vizes pocskolással végül sikerült leplezni a balesetet és utána egész nap úgy helyezkedni, hogy ne nagyon kerüljön az a részem emberek szeme elé.

Na megyek vasalni, hogy ha megint becsokiznék, legalább decensen tegyem azt.
#ironlady

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 9, 2016 hüvelyk Csupi, Darwin

 

lajka es curtis

Lajka és Curtis

 
Hozzászólás

Szerző: be április 16, 2016 hüvelyk Darwin

 

Mikor anyukámék mondják, hogy vigyázzak magamra, mindig azt mondom, hogy oh, hát a többiek vigyázzanak velem, meg meg vagyok győződve róla, hogy én sokkal hamarabb vernék meg valakit, mint hogy bárki is kezet emeljen rám, és úgy tartom magamról, hogy ha valami nem yo nekem, akkor mindent megteszek, hogy záros határidőn belül változtassak rajta. Ezek miatt is lepett meg nagyon, hogy én érzelmi abuzálás alá kerültem és még az volt a legkevesebb, hogy belekeveredtem, de egyáltalán nem tudtam vele mit kezdeni, én ennyire tehetetlennek még soha nem éreztem magam. Ráadásul rengeteg energiámat megette, hogy ezzel foglalkoztam, nagyon fáradt voltam, dekoncentrált, nyomott, nem volt velem az égvilágon semmi és még a francia házit se fejeztem be!

A yo hír, hogy úgy tűnik, sikerült pont tenni a dolog végére, a tanulság meg az, hogy nem szabad senkit abuzálni és nem szabad senkinek hagyni, hogy abuzáljon (mondjuk én ezt eddig is tudtam, whatever).

VILÁGBÉKÉT!

 
Hozzászólás

Szerző: be április 1, 2016 hüvelyk Darwin

 

Nahogy a hétfői bánatban az volt az ultimate slusszpoén, hogy az éppen Budapesten tartózkodó CS-vel ebédeltem (később bekapcsolódók és feledékenyek kedvéért ő a volt uram) és elmesélte, hogy milyen jó hírek vannak náluk és babát várnak a barátnőjével, aminek én nagyon örültem, csak így a kis béna világomban még szembetűnőbb volt, hogy míg mások haladnak szépen az élettel, én egy randira se jutok el.

Kérdeztem CS-t, hogy és én nem-e kapok ezért valami ajándékot, hogy mennyi embert tettem boldoggá azzal, hogy annak idején volt bátorságom belátni, hogy bár elélnénk mi együtt egy életen át, de valójában semmi közünk egymáshoz, és vállalni, hogy mindenki szemében én legyek a rohadék. Az emberek jelentős része nagyon úgy érezte, hogy joga van ítélkezni és kaptam az ívet mindenhonnan hónapokon át, blogos kommenttől kezdve a csúnyán nézek rád és nem szólok hozzádon át egészen odáig, hogy egyszer még a kocsmában is nekem esett egy számomra addig teljesen ismeretlen tag, hogy ő márpedig CS nagyon yo barátja és én hogy képzelem és simán leállt velem üvöltözni ott úgy mindenki előtt. És ilyenkor annyira, de annyira odamennék mindenkihez, hogy nemmegmondtam bazmeg, hogy így lesz ez a yo.

Na de az ajándékra végül CS nem mondott igent, bár nemet sem:] Végül javasoltam, hogy amúgy várhatunk, míg nagyobb lesz a gyerek és akkor már hárman még több ajándékot tudnak nekem adni, velem igazán lehet beszélni. Amit viszont kaptam, az egy link a babavárós képekhez és hát minden fa alá ekkora boldogságot kívánok én mindenhova. Nagyon hálás vagyok CS-nek, hogy személyesen mondta el, ha csak így szembejött volna a dolog fészbukon, azért egy kisebb szívroham biztos arcon vágott volna (főleg, hogy a szívem nem az arcomon van, hülyegyerek).

Meg ha már így együtt vagyunk és a gyerek a téma, mi egyébként szerettünk volna annak idején, de 1,5 év alatt nem jutottunk eredményre. Engem ez rettenetesen bántott és minden hónapot nagyon nagy csalódásként éltem meg, és amikor meghallottam, hogy valakinél meg helyzet van, akkor meg pláne óriási kudarcként éltem meg, hogy én még erre sem vagyok képes. Általában elég nyíltan beszélek mindenről, ami akár rosszul, akár yol érint, de erről akkor egyszerűen nem tudtam és fogalmam sem volt, mit kellene kezdeni a helyzettel. Most már nyilván mind beláthatjuk, hogy persze sokkal jobb, hogy így alakult, de akkor nem voltam emiatt vidám.

Most ebből a pár bekezdésből máris tanulság, hogy le kéne állni azzal, hogy másokhoz mérem, hogy ki hol áll, mert abból yol nem jöhetek ki: én előrébb nem leszek és csak szarabb lesz a kedvem. Mindezek ellenére én továbbra is úgy érzem, hogy nem tartok ott, ahol én elvárnám magamtól, meg ahogy Ákos elvárná, de hát akkor addig, amíg meg odaérek, teszem azt, amit éppen tudok. Néha kicsit szégyellem magam, hogy ennyi idősen már nem fesztiválokon kellene ugrálni, de hogy én igazából szeretek fesztiválokon ugrálni, meg így hogy nincs életem, simán ráértem elmenni idén ötre is.

Ami a lényeg, hogy olyan macis pulcsit vettem, hogy beszartok, még a kapucnija is macifüles!

 
5 hozzászólás

Szerző: be december 16, 2015 hüvelyk Darwin, Love Actually

 

Vételeztem egy pulóvert és nem születik egyetértés abban, hogy ez milyen jószág vajon rajta. Nyilván inkább pakolnom kéne már, tekintve, hogy 3:30-ra jön értem a transzfer és még nem állok sehogy, de hát addig még bőven belefér egy szavazás. Tehát mutatom a képet és akkor az a kérdés, hogy milyen állat ez?

allat

 
3 hozzászólás

Szerző: be november 2, 2015 hüvelyk Darwin, wft