RSS

Dombi Tibi kategória bejegyzései

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!

Reklámok
 

Megvolt az év első futása: néztem, hogy milyen szépen süt a nap, meg hogy 4 fok van, hát nemhogy nekivágnék! Neki is vágtam, de olyan orkán erejű szél baszott pofán, hogy ha a taknyomtól tudtam is volna levegőt venni, a fejemet lobogtató szél akkor sem engedte volna, hogy én bármit is be tudjak szippantani az orromon keresztül, ami légzésre alkalmas. De ha már beöltöztem és elindítottam az applikációt, akkor onnantól nem szabad megállni és végig kell csinálni. Ma kezdésnek egy 20 percet kellett futni, én azt így nyugdíjas tempóban ledöcögtem és egyelőre örültem, hogy nem fulladtam meg. Most a 5k to 10k alkalmazást kezdtem el használni, mivel június 4-re le kell tudnom futni egy negyed maratont.

Mondom, milyen tervek vannak még ezen kívül 2016-ra:

– még egy nyelven tudni beszélni

Tavaly nem sikerült a lányokkal csoportosan beiratkozni spanyolra, és égi jelnek vettem, hogy nem kell a spanyollal foglalkozni nekem, de ez nem jelentette azt, hogy mással sem, úgyhogy január elején felkutattam egy franciatanárt itt a közelben, akihez azóta szombat reggelenként átsétálok a híd alatt és másfél órán keresztül harákolok. Nagyon szimpatikus a néni, nem teher a házi feladat és óra közben olyannyira nem unatkozok, hogy egyszer el is szomorodtam, mikor vége lett, hogy ó, máris, de kár.

– tudatosabban élni

Nahogy egyrészt helyén kezelni a fontos és nem fontos dolgokat, meg hogy nekem mire van hatásom és mire nincs. Ostobaságokkal, mindenféle tyúkperekkel, meg bohócokkal nem kívánok foglalkozni egyáltalán, lehetőleg még említés szintjén sem. Másrészt meg elkezdtem figyelni a pénzmozgást jobban, sajnos elég későn kaptam észbe, hogy félre kéne pakolgatni különböző helyekre, ezt folytatom idén is, meg most van táblázatom, amiben megállapítom, hogy mennyi a heti apanázs a havi fix költségek mellett. Előkapartam az összes törzsvásárlói kártyámat is, hogy ezután hordom és használom őket.

Még gondolkoztam, hogy ide kéne venni, hogy meg kéne tanulni és szeretni főzni, de úgy ítéltem, hogy egyelőre bőven elég lesz nekem, ha én majd csíkos pólóban, bagettel a hónom alatt futkosok Supershop kártyával a zsebemben.

Bármi is legyen nektek az idei cél, nagyon sok sikert, kitartást és szerencsét kívánok hozzá! Jahhát meg nyilván magamnak is.

 
Hozzászólás

Szerző: be február 7, 2016 hüvelyk Dombi Tibi, Wall Street, zsö

 

Most írt az UEFA e-mailt, hogy lófaszt nekem a seggembe:

uefa

Tök mindegy, nem is akartam a foci EB-re menni igazából, biztos hót szar lesz, meg élőben nem lehet látni semmit, meg most így nagyon drága lenne odamenni, úgyis csak kiesünk az elején és mindenki elver minket, ezért felesleges, tiszta szerencse, hogy megment ettől a sok kíntól engem az UEFA.

De egy kicsit azért szomorú vagyok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be február 5, 2016 hüvelyk Dombi Tibi, Fußball-Weltmeisterschaft

 

Elküldtem a nevezésemet életem első futóeseményére, a Tihanyi Félmaratonra. Június 4-én lesz és Jucus kistestvérével indulunk váltóban, úgyhogy addig meg kell tanulnom lefutni egy negyed maratont. Ebben a kurva hidegben én ki nem teszem a lábam, de ha azonnal kicsit jobb idő lesz, húzok ki a szigetre és megkezdem a felkészülést.

Tavaly nem a futás volt az egyetlen olyan dolog, amiért elkezdtem igen magas szinten rajongani, pedig előtte kifejezetten nem kedveltem. Stílszerűen a “futottak még” kategória egyéb résztvevői:

– virágok

Egyáltalán nem értettem, mit lehet bennük annyira szeretni, nem érdekeltek, sose volt, de tavalytól teljesen megőrülök értük és alig várom, hogy újra kijussak az Oázis kertészetbe, ahol legutóbb másfél órát bolyongtam ámulatban, és csak azért ennyit, mert nagyon kellett pisilnem már és mentem inkább haza a hónom alatt egy kazal virággal. Sajnos már csak 3 van életben, de ők nagyon sok örömet okoznak nekem azzal, hogy vannak még és nőnek. Próbálkoztam színes virágokkal is, a legtovább egy lila kála bírta, de ő szerintem azért, mert őt tényleg annyira nagyon gyönyörűnek láttam és olyan szeretettel locsolgattam, de aztán sajnos tőle is búcsút kellett vennem. Meg ha virágokat látok bárhol, elkezdek lelkendezni, hogy óó de szépek és az is előfordult már, hogy virágokat fotóztam. Sose hittem volna magamról.

– Harry Potter

Mindig azt hittem, hogy hülye az egész bandájával együtt és mindenkivel, aki szereti, de hogy ez tényleg kurva yo és haláli arcok vannak benne.

– takarítás

Ha nekivágok, csakis emelt szinten űzöm és nagyon élvezem és alig tudom abbahagyni. Slendriánságot ritkábban tűrök meg magamtól, ha már törlök port, akkor azt letörlöm mindenhol becsületesen. Valamint észrevettem, hogy rosszkedv meg tanácstalanság ellen kurva yo, ahogy összébb dobálom a szaraimat a lakásban, máris sokkal jobb minden.

+ 1

Rajongani nem kezdtem el ugyan a Csillagok háborújáért, de megnéztem végre életem első filmjét a sorozatból. Rettenetesen hisztiztem, hogy de én neeeem akarooom, és attól tartottam, hogy majd végig fogom hőbörögni az egészet, hogy mi már ez a hülyeség, de aztán nem is volt rossz. Az mondjuk kicsit szomorú, hogy a nyugdíjas Han Solo magasan a legjobb csávó benne, és elgondolkodtató, hogy ha ők ottan pénzért a sok castingon nem találnak valakit, akkor mégis mit várhatnék én itt a 13. kerületben. A kedvencem egyébként Csubakka volt, teljesen levett a lábamról azzal, hogy egy nagy szőrös valami, ami csak morog.

Ha idén meg megkedvelném a főzést, hát akkor meg teljesen odáig meg vissza lennék a boldogságtól!

 
4 hozzászólás

Szerző: be január 7, 2016 hüvelyk cheerleader, Danny Blue, Dombi Tibi

 

Lefutottam 2 x 30 percet (10,5 km), előtte meg úgy kitakarítottam, hogy Magdi anyus ha eddig nem vetette volna le magát a lépcsőn, akkor most szégyenében biztos megtenné: létrán balettozva konyhaszekrény tetőt mostam (szerintem én voltam az első a szekrény életében), partvissal lézerkardozva pókhálótlanítottam és közben áldottam igen magas szüleimet, hogy 174 centi vagyok és röhögve elérek bármit (mint az életben! LOL) , ablakban ülve ablakot mostam, ha már a női princípium beteljesítéséhez se tehetségem, se emberem, akkor legalább izomszag és rend legyen, nem? Hát de!

Na és Ákos. Vele kapcsolatban nem nagyon tudnám eldönteni, hogy zeneileg vagy emberileg tartom szörnyűbbnek, de most itten ami ment, abból engem a népek reakciója lepett meg a legjobban. Az, hogy Ákos hülyeségeket beszél és kifejezetten balszerencsésen fogalmaz, számomra nem volt váratlan, de hogy engem igazából teljes mértékben hidegen is hagy, hogy mit hablatyol. A rengeteg vicces képnek örülök, mosolygok rajtuk sokat, de hogy mekkora indulatokat vált ez ki egyesekből, azt én azért igen nagy túlzásnak tartom.

Mekkora yo szó amúgy már ez a hablaty:)

 
Hozzászólás

Szerző: be december 20, 2015 hüvelyk Dombi Tibi, Kepler, Magdi anyus

 

A fejem apgrédelésére történő kísérlet a fogszabályzáson kívül másik irányba is elindult, ugyanis a héten beiratkoztam spanyol nyelvtanfolyamba. Nagyon régóta sajnáltam és szégyelltem már, hogy én csak egy nyelven beszélek külföldiül és Arubán a fehér homokban sétálva arra jutottunk, hogy ez lesz a legjobb választás és hogy kezdjük el minél hamarabb, miután hazaérünk. December 7-én lesz az első óra, de én teljesen fel vagyok készülve, már kinéztem, hogy milyen füzet fogok venni! (fekete alapon lila és rózsaszín pöttyös!)

Voltam futni is kétszer, már megy a 28 perc is egy levegővel, bár első alkalommal, 3 hét kihagyás után azt hittem, belehalok és nem beszéltem szépen magammal, végig azt mondtam magamnak, hogy rohaggyálmegbazmeg, meg ne álljál, eszedbe ne jusson, nem_állhatsz_meg, de inkább az volt a gond, hogy elég sok idő volt, mire itthon kiolvadtam és most azon gondolkozok, hogy kéne felöltözni okosan, de még nem jöttem rá. Főleg a fejemmel nem tudom, mit csináljak (kiváltképp most, hogy ennyit invesztálok bele), mert izzadok, mint a ló, sapkában és hosszú hajjal pláne és most a héten fázott már nagyon, mikor jöttem visszafelé, pedig elég meleg ez a szörnyes füles sapka, csak hát gondolom nem arra találták ki, hogy ebben fusson az ember, de biztos van valami speciális futósapka vagy hát nem is tudom, bárki, akinek van tanácsa, hogy mit kell ilyenkor felvenni (hitelt? telefont?), azt nagyon szívesen fogadom.

Ja a fogammal meg az lesz, hogy kihúzatom, amit ki kell, ha már csináljuk, csináljuk yol, ‘szt olyan fejem lesz, amilyen, majd akinek nem tetszik, nem nézi.

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 22, 2015 hüvelyk Consuela, Dombi Tibi

 

Nem áll szándékomban futóbloggá válni, de mivel tegnap letoltam egyszer 25 percet megállás nélkül, aztán meg hát én igazából kurvára ráérek alapon még egyszer 25 percet megállás nélkül (8,8 km), gondoltam legalább a nevét megosztom ennek az applikációnak, mert ha engem rávett a mozgásra, akkor máshol is tehet csodákat. Ráadásul én nem csak mozogni utáltam, mélyen megvetettem mindenkit, aki meg nem és csak forgattam a szemem, hogy a sok majom itt posztolgatja fészbukon, hogy mennyit futott meg hogy ilyen nagyobb futóesemények idején csak ezzel van tele a fal, hol érdekel ez, szt tessék, erről pofázok én is nektek feszt.

Couch-to-5K néven érdemes rákeresni a telefonban, főleg azért, mert ez a neve neki és tényleg arra van tervezve, hogy a legnagyobb tohonya lajhár is el tudjon vele indulni. 9 hetes a program és minden hétre 3 karika van: minden session úgy kezdődik, hogy 5 perc séta bemelegítés és úgy végződik, hogy 5 perc séta levezetés, a kettő között meg a néni mondja, hogy mikor kell éppen sétálni vagy futni, de mutatja az óra is az appban, mint a bombák visszaszámlálója. Érdemes tenni zenét a telefonba, mert a play gonb megnyomásával azt is lehet hallgatni. Az a nagyszerű a felépítésében, hogy hétről hétre emeli az app a tétet, de teljesíthető ütemben, hamar van sikerélmény és látszik a haladás, olyan, mint egy játék, hogy mindig ki kell akasztani a következő szintet. Engem az a hét fogott meg, amikor először kellett egyben 3 percet futni, ezt csak harmadjára sikerült összehozni, de a többi pálya megvolt elsőre hol kisebb, hol nagyobb küzdelemmel.

Az app egyetlen hátránya, hogy nem bővelkedik az elismerésekben; az első egyben lefutandó hosszabb idő az a 20 perc volt és mikor befejeztem, annyit mondott a végén, hogy nice job. És hogy nice job? Ennyi? Élemben összesen nem futottam ennyit, rohadjálmeg. Hol a tűzijáték, a cheer, a fanfárok? Hol a te vagy a legnagyobb faszagyerek? Nice job, az.

Nade amellett, hogy ilyenkor levegőn vagyok és mozgok, azért yo ez az app, mert három dolgot tanított:

1. Nem kell ész nélkül rohanni.

Alapvetően nem bonyolítom túl a dolgokat, menjünk, csináljunk mindent, hatalmas erővel tudok bármibe beleugrani, aztán ugyanilyen ütemben veszítem is el a lelkesedésem. Itt az első pár alkalom alatt kénytelen voltam figyelembe venni, hogy az erős kezdés hosszú távon nem feltétlenül éri meg, az energiát be kell osztani, hogy jusson a végére is. A legelső alkalommal, mikor mondta a néni, hogy “Jog!” én úgy elkezdtem futni, mint aki a világ legutolsó buszához rohan és soha többet nem lesz még egy járat és majdnem ki is köptem az egész tüdőmet. Még most is sokat kell alkudozni magammal futás közben, hogy nem akarok én Usain Bolt lenni és ha ki akarom bírni a végéig, akkor vissza kell venni és lassabban bazmeg, lassabban. Nehézség akkor akad, amikor besorsolja Calvin Harris-től a Pray to Godot, mert mikor azt én meghallom, megyek, mint mentős.

2. Minden fejben dől el.

Coala Poelho és Oravecz Nóra is elmondta ezt százszor már. Mindent meg lehet csinálni, csak el kell hinni. Ha 20-at kell lefutni, akkor tudom, hogy addig bírom. Viszont a 20 perc után egy olyan jött, hogy 5 perc, 8 perc, 5 perc és már az első 5 percbe majdnem belehaltam, mert az agyam nem is akart ennél többet. 5 perc volt mondva, pontosan annyira is volt képes, mikor meg 25, akkor befogadta, hogy ez most 25 és akkor meg annyi.

3. Kell pontosan meghatározott cél.

Olyan nincsen, hogy valamivel nem készülök el határidőre, viszont ha nincs határidő, akkor nincsen semmi. Nekem kell, hogy lássam, mi kell és mikorra – ha tudom, akkor menni fog, ha nem, akkor csak lógatom a lábam a lófaszos esti fényben.

Jelenleg ezen forgok a legtöbbet, hogy én annyira tennék valamit, hogy haladjak, de egyszerűen képtelen vagyok kitalálni, hogy most mit és merre. Arubáig már csak 10-et alszunk, addig ha nehezen is, de megülök a seggemen és már nem csinálok semmit, aztán meg majd lesz valami, mert ahogy a közhely toplista első helyzetteje mondja, olyan még sosem volt, hogy sehogyse lett volna (amúgy szerintem de, de ez most mindegy).

 
7 hozzászólás

Szerző: be október 23, 2015 hüvelyk Coala Poelho, Dombi Tibi