RSS

Dombi Tibi kategória bejegyzései

Elküldtem a nevezésemet életem első futóeseményére, a Tihanyi Félmaratonra. Június 4-én lesz és Jucus kistestvérével indulunk váltóban, úgyhogy addig meg kell tanulnom lefutni egy negyed maratont. Ebben a kurva hidegben én ki nem teszem a lábam, de ha azonnal kicsit jobb idő lesz, húzok ki a szigetre és megkezdem a felkészülést.

Tavaly nem a futás volt az egyetlen olyan dolog, amiért elkezdtem igen magas szinten rajongani, pedig előtte kifejezetten nem kedveltem. Stílszerűen a “futottak még” kategória egyéb résztvevői:

– virágok

Egyáltalán nem értettem, mit lehet bennük annyira szeretni, nem érdekeltek, sose volt, de tavalytól teljesen megőrülök értük és alig várom, hogy újra kijussak az Oázis kertészetbe, ahol legutóbb másfél órát bolyongtam ámulatban, és csak azért ennyit, mert nagyon kellett pisilnem már és mentem inkább haza a hónom alatt egy kazal virággal. Sajnos már csak 3 van életben, de ők nagyon sok örömet okoznak nekem azzal, hogy vannak még és nőnek. Próbálkoztam színes virágokkal is, a legtovább egy lila kála bírta, de ő szerintem azért, mert őt tényleg annyira nagyon gyönyörűnek láttam és olyan szeretettel locsolgattam, de aztán sajnos tőle is búcsút kellett vennem. Meg ha virágokat látok bárhol, elkezdek lelkendezni, hogy óó de szépek és az is előfordult már, hogy virágokat fotóztam. Sose hittem volna magamról.

– Harry Potter

Mindig azt hittem, hogy hülye az egész bandájával együtt és mindenkivel, aki szereti, de hogy ez tényleg kurva yo és haláli arcok vannak benne.

– takarítás

Ha nekivágok, csakis emelt szinten űzöm és nagyon élvezem és alig tudom abbahagyni. Slendriánságot ritkábban tűrök meg magamtól, ha már törlök port, akkor azt letörlöm mindenhol becsületesen. Valamint észrevettem, hogy rosszkedv meg tanácstalanság ellen kurva yo, ahogy összébb dobálom a szaraimat a lakásban, máris sokkal jobb minden.

+ 1

Rajongani nem kezdtem el ugyan a Csillagok háborújáért, de megnéztem végre életem első filmjét a sorozatból. Rettenetesen hisztiztem, hogy de én neeeem akarooom, és attól tartottam, hogy majd végig fogom hőbörögni az egészet, hogy mi már ez a hülyeség, de aztán nem is volt rossz. Az mondjuk kicsit szomorú, hogy a nyugdíjas Han Solo magasan a legjobb csávó benne, és elgondolkodtató, hogy ha ők ottan pénzért a sok castingon nem találnak valakit, akkor mégis mit várhatnék én itt a 13. kerületben. A kedvencem egyébként Csubakka volt, teljesen levett a lábamról azzal, hogy egy nagy szőrös valami, ami csak morog.

Ha idén meg megkedvelném a főzést, hát akkor meg teljesen odáig meg vissza lennék a boldogságtól!

 
4 hozzászólás

Szerző: be január 7, 2016 hüvelyk cheerleader, Danny Blue, Dombi Tibi

 

Lefutottam 2 x 30 percet (10,5 km), előtte meg úgy kitakarítottam, hogy Magdi anyus ha eddig nem vetette volna le magát a lépcsőn, akkor most szégyenében biztos megtenné: létrán balettozva konyhaszekrény tetőt mostam (szerintem én voltam az első a szekrény életében), partvissal lézerkardozva pókhálótlanítottam és közben áldottam igen magas szüleimet, hogy 174 centi vagyok és röhögve elérek bármit (mint az életben! LOL) , ablakban ülve ablakot mostam, ha már a női princípium beteljesítéséhez se tehetségem, se emberem, akkor legalább izomszag és rend legyen, nem? Hát de!

Na és Ákos. Vele kapcsolatban nem nagyon tudnám eldönteni, hogy zeneileg vagy emberileg tartom szörnyűbbnek, de most itten ami ment, abból engem a népek reakciója lepett meg a legjobban. Az, hogy Ákos hülyeségeket beszél és kifejezetten balszerencsésen fogalmaz, számomra nem volt váratlan, de hogy engem igazából teljes mértékben hidegen is hagy, hogy mit hablatyol. A rengeteg vicces képnek örülök, mosolygok rajtuk sokat, de hogy mekkora indulatokat vált ez ki egyesekből, azt én azért igen nagy túlzásnak tartom.

Mekkora yo szó amúgy már ez a hablaty:)

 
Hozzászólás

Szerző: be december 20, 2015 hüvelyk Dombi Tibi, Kepler, Magdi anyus

 

A fejem apgrédelésére történő kísérlet a fogszabályzáson kívül másik irányba is elindult, ugyanis a héten beiratkoztam spanyol nyelvtanfolyamba. Nagyon régóta sajnáltam és szégyelltem már, hogy én csak egy nyelven beszélek külföldiül és Arubán a fehér homokban sétálva arra jutottunk, hogy ez lesz a legjobb választás és hogy kezdjük el minél hamarabb, miután hazaérünk. December 7-én lesz az első óra, de én teljesen fel vagyok készülve, már kinéztem, hogy milyen füzet fogok venni! (fekete alapon lila és rózsaszín pöttyös!)

Voltam futni is kétszer, már megy a 28 perc is egy levegővel, bár első alkalommal, 3 hét kihagyás után azt hittem, belehalok és nem beszéltem szépen magammal, végig azt mondtam magamnak, hogy rohaggyálmegbazmeg, meg ne álljál, eszedbe ne jusson, nem_állhatsz_meg, de inkább az volt a gond, hogy elég sok idő volt, mire itthon kiolvadtam és most azon gondolkozok, hogy kéne felöltözni okosan, de még nem jöttem rá. Főleg a fejemmel nem tudom, mit csináljak (kiváltképp most, hogy ennyit invesztálok bele), mert izzadok, mint a ló, sapkában és hosszú hajjal pláne és most a héten fázott már nagyon, mikor jöttem visszafelé, pedig elég meleg ez a szörnyes füles sapka, csak hát gondolom nem arra találták ki, hogy ebben fusson az ember, de biztos van valami speciális futósapka vagy hát nem is tudom, bárki, akinek van tanácsa, hogy mit kell ilyenkor felvenni (hitelt? telefont?), azt nagyon szívesen fogadom.

Ja a fogammal meg az lesz, hogy kihúzatom, amit ki kell, ha már csináljuk, csináljuk yol, ‘szt olyan fejem lesz, amilyen, majd akinek nem tetszik, nem nézi.

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 22, 2015 hüvelyk Consuela, Dombi Tibi

 

Nem áll szándékomban futóbloggá válni, de mivel tegnap letoltam egyszer 25 percet megállás nélkül, aztán meg hát én igazából kurvára ráérek alapon még egyszer 25 percet megállás nélkül (8,8 km), gondoltam legalább a nevét megosztom ennek az applikációnak, mert ha engem rávett a mozgásra, akkor máshol is tehet csodákat. Ráadásul én nem csak mozogni utáltam, mélyen megvetettem mindenkit, aki meg nem és csak forgattam a szemem, hogy a sok majom itt posztolgatja fészbukon, hogy mennyit futott meg hogy ilyen nagyobb futóesemények idején csak ezzel van tele a fal, hol érdekel ez, szt tessék, erről pofázok én is nektek feszt.

Couch-to-5K néven érdemes rákeresni a telefonban, főleg azért, mert ez a neve neki és tényleg arra van tervezve, hogy a legnagyobb tohonya lajhár is el tudjon vele indulni. 9 hetes a program és minden hétre 3 karika van: minden session úgy kezdődik, hogy 5 perc séta bemelegítés és úgy végződik, hogy 5 perc séta levezetés, a kettő között meg a néni mondja, hogy mikor kell éppen sétálni vagy futni, de mutatja az óra is az appban, mint a bombák visszaszámlálója. Érdemes tenni zenét a telefonba, mert a play gonb megnyomásával azt is lehet hallgatni. Az a nagyszerű a felépítésében, hogy hétről hétre emeli az app a tétet, de teljesíthető ütemben, hamar van sikerélmény és látszik a haladás, olyan, mint egy játék, hogy mindig ki kell akasztani a következő szintet. Engem az a hét fogott meg, amikor először kellett egyben 3 percet futni, ezt csak harmadjára sikerült összehozni, de a többi pálya megvolt elsőre hol kisebb, hol nagyobb küzdelemmel.

Az app egyetlen hátránya, hogy nem bővelkedik az elismerésekben; az első egyben lefutandó hosszabb idő az a 20 perc volt és mikor befejeztem, annyit mondott a végén, hogy nice job. És hogy nice job? Ennyi? Élemben összesen nem futottam ennyit, rohadjálmeg. Hol a tűzijáték, a cheer, a fanfárok? Hol a te vagy a legnagyobb faszagyerek? Nice job, az.

Nade amellett, hogy ilyenkor levegőn vagyok és mozgok, azért yo ez az app, mert három dolgot tanított:

1. Nem kell ész nélkül rohanni.

Alapvetően nem bonyolítom túl a dolgokat, menjünk, csináljunk mindent, hatalmas erővel tudok bármibe beleugrani, aztán ugyanilyen ütemben veszítem is el a lelkesedésem. Itt az első pár alkalom alatt kénytelen voltam figyelembe venni, hogy az erős kezdés hosszú távon nem feltétlenül éri meg, az energiát be kell osztani, hogy jusson a végére is. A legelső alkalommal, mikor mondta a néni, hogy “Jog!” én úgy elkezdtem futni, mint aki a világ legutolsó buszához rohan és soha többet nem lesz még egy járat és majdnem ki is köptem az egész tüdőmet. Még most is sokat kell alkudozni magammal futás közben, hogy nem akarok én Usain Bolt lenni és ha ki akarom bírni a végéig, akkor vissza kell venni és lassabban bazmeg, lassabban. Nehézség akkor akad, amikor besorsolja Calvin Harris-től a Pray to Godot, mert mikor azt én meghallom, megyek, mint mentős.

2. Minden fejben dől el.

Coala Poelho és Oravecz Nóra is elmondta ezt százszor már. Mindent meg lehet csinálni, csak el kell hinni. Ha 20-at kell lefutni, akkor tudom, hogy addig bírom. Viszont a 20 perc után egy olyan jött, hogy 5 perc, 8 perc, 5 perc és már az első 5 percbe majdnem belehaltam, mert az agyam nem is akart ennél többet. 5 perc volt mondva, pontosan annyira is volt képes, mikor meg 25, akkor befogadta, hogy ez most 25 és akkor meg annyi.

3. Kell pontosan meghatározott cél.

Olyan nincsen, hogy valamivel nem készülök el határidőre, viszont ha nincs határidő, akkor nincsen semmi. Nekem kell, hogy lássam, mi kell és mikorra – ha tudom, akkor menni fog, ha nem, akkor csak lógatom a lábam a lófaszos esti fényben.

Jelenleg ezen forgok a legtöbbet, hogy én annyira tennék valamit, hogy haladjak, de egyszerűen képtelen vagyok kitalálni, hogy most mit és merre. Arubáig már csak 10-et alszunk, addig ha nehezen is, de megülök a seggemen és már nem csinálok semmit, aztán meg majd lesz valami, mert ahogy a közhely toplista első helyzetteje mondja, olyan még sosem volt, hogy sehogyse lett volna (amúgy szerintem de, de ez most mindegy).

 
7 hozzászólás

Szerző: be október 23, 2015 hüvelyk Coala Poelho, Dombi Tibi

 

Sziasztok pupákok!

Képzeljétek, ma életemben először lefutottam 20 percet megállás nélkül! Elképzelni ezt egyébként úgy kell, hogy döcög egy kibaszott hangosan fújtató totál idióta Take That-es pulcsiban, a lenti sapkában, koala macis kesztyűben a menetiránnyal szemben és közben azt gondolja, hogy Stallone megy mellette kocsival és nyomatja neki a Rocky zenjét.

sapi

Teljesen véletlenül alakult így a dolog, elmentem ma este is, hogy lefutom az applikáció szerinti éppen aktuális adagot, ami 2×8 perc volt a kettő között egy 5 perces sétával, de annyira a szemem nem rebbent tőle és annyira senki nem volt a szigeten és annyira yo idő volt és olyan gyönyörű volt a Parlament és volt egy halom zsepim, hogy úgy döntöttem, megcsinálom a következő adagot is, az meg így egyben 20 perc volt és igazából hót simán ment, az utolsó 3 perc volt csak rossz, de az meg azért, mert pocsék befejező ember vagyok, általában semminek nem érdekel már a vége, de végig bírtam lábbal és takonnyal is.

7 kilométert futkároztam ma össze, ha nekem valaki fél éve azt mondta volna, hogy ez lesz, legalább annyira röhögtem volna, mint amikor az egyik kolléganőnek azt akartam írni cseten, hogy “gyere mondd el mi a baj bébi, én figyelek rád”, de elgépeltem és bébi helyett bénit írtam, mert rögtön tovább gondoltam, hogy mennyire vicces lenne már, ha mindenben kicserélnénk a kettőt, mert akkor olyanok jönnének ki, hogy Bénit senkit sem ültetheti a sarokba, meg hogy nincs baj Béni, a bizonyítványt senki se kéri.

béni

 
5 hozzászólás

Szerző: be október 15, 2015 hüvelyk Dombi Tibi

 

Továbbra is minden vasárnap nézem a postsecret.comot és ez jött velem szembe legutóbb:

hulyevagybazmeg

És hogy 20 éve bazmeg? Húúúsz? Ennyi idő alatt akár boldog is lehettél volna, de tényleg sokkal kényelmesebb átbaszni mindenkit, mint megmozdulni és megtenni mindent, szt ha meg nem jön be, akkor meg hagyni a picsába és menni tovább, gyerekek, nem érünk itten rá elbaszni az élet, mindenkinek egy van belőle és kurvára nincsen hozzá Save gonb.

Mondjuk én se vagyok jobb a Deákné vásznánál (amiről én régen tökre azt hittem, hogy a tő az deáknévász nána), olvastam a Nők Lapja Évszakokban interjút egy asszonnyal, aki ír meg költ és éppen egy takonyról szóló mesekönyvön dolgozik és hogy basszus, így is lehet(ne) élni.

A takony most úgyis aktuális téma nálam, nem ismerek magamra, de ha van lehetőségem, húzok le futni és már tökre mennek tenpósan, magabiztosan az 5 perc futások egyhuzamban és nem azzal szokott már bajom lenni, hogy nem bírom fizikailag, hanem annyira taknyadzok közben, hogy alig kapok levegőt. Úgy kaptam rá a szaladgálásra, hogy egyszer valami nívós dívány pont hun olvastam egy cikket egy futó applikációról, amit én valami 600 forintért meg is vásároltam, merhogy állítólag aki soha életében semmit nem mozgott, az majd képes lesz a program végére megállás nélkül lefutni 5 kilometrót és ez így yo dealnek tűnt. Na de megvettem és lementem vele vagy kétszer, de aztán meleg volt meg nem érdekelt, de mikor megtudtam, hogy 2 hetem van elköltözni, akkor gondoltam, hogy na, én most akkor lemegyek futni és annyira yol és úgy, mint az a futás akkor, talán még soha semmi nem esett. Úgy éreztem, hogy bármit meg tudok csinálni, kibaszott erős vagyok, és mindenki elmehet, ahova akar, mert én itt most futok és meg tudom csinálni és yeah. Mikor elértem oda kicsivel később, hogy egyben le kellett futni 3 percet, nem sikerült se elsőre, se másodikra és akkor megbeszéltem magammal, hogy yolvan Évi bazdmeg, addig haza nem mész, amíg ezt meg nem csinálod, ilyen nincs, mindent én döntök el és én eldöntöttem, hogy ezt letolom és simán meg is csináltam azóta mindent. Rengeteget beszélek közbe magamhoz, főleg az utolsó meneteknél, hogy nem fogok belehalni, csakis rajtam múlik, meg miért is halnék bele tényleg, csak a lábamat kell előremozdítani, igazából nem egy nagy truváj, minden pontosan annyira bonyolult és nehéz, amennyire azzá tesszük.

Az visz ebben előre, hogy látom és érzem a haladást, meg utána annyira nagyon yol esik a forró zuhany meg hót büszke is vagyok magamra, hogy sikerült letolni az éppen kiírt adagot, meg hogy talán ez az egyetlen tevékenység, ami közben nem gondolkozok, annyira küzdök a túlélésért önmagammal és a takonnyal (bár vallom, hogy az embernek nem önmagát, hanem a saját taknyát a legnehezebb legyőznie, mondjuk a taknyom is én vagyok, meg az állam is, úgyhogy hát el is bizonytalanodtam).

Nem a legjobb évszakban kapott ez el, de évszaknak megfelelően öltözni azért nem egy teljesíthetetlen feladat. Mert mindenki mindig pontosan azt csinálja, amit akar, a többi csak kifogás és picsogás.

Nem tudok most több Oravecz Nóra jellegű bölcselet elsütni, úgyhogy behúzom magam a takaró alá olvasni.

Pápuszi.

 
Hozzászólás

Szerző: be október 7, 2015 hüvelyk Coala Poelho, Dombi Tibi

 

Soha nem hittem volna, hogy a következő kijelentés valaha is el fogja hagyni a billentyűzetemet, de az a helyzet, hogy voltam lent futni és kurva yo volt és annyira yol esett, hogy háh! Még éppen mértem fel a terepet, hogy merre kéne kanyarodni, mikor bezötyögtem egy parkba és a fák mögött így egyszer csak ott volt a Duna és a csillogós túlpart, ahol nem csak a lófasz volt esti fényben, hanem így minden és annyira elájultam a teljesen váratlan látványtól meg hogy én 7 percre lakok a Duna parttól, hogy szélsebesen száguldoztam vállalhatatlan popzenével a fülemen. A levezetéshez a Wellhellótól a Rakpart sorsolta be nekem a futó applikáció, úgyhogy én még ott énekeltem és táncoltam egy kört, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy hány szerelmet bír még el a rakpart, pedig nagyon szeretném tudni (nyilván ha hányat, akkor nem)!

Nade a hely minden szépsége és romantikája ellenére azért felismertem, hogy ideális krimihelyszín az a parti szakasz, ahol oké, hogy így mások is futkosnak, de nem nagyon van kivilágítva és ha egy kicsit is sötétebb lett volna, a lábam be nem tettem volna a parkba se, úgyhogy megnéztem, mennyi idő lenne kijutni a Margitszigetre és mivel 10 perc alatti eredmény jött ki, legközelebb szerintem már ott próbálkozok.

Roadrunner_looney_tunes

 
Hozzászólás

Szerző: be szeptember 14, 2015 hüvelyk Dombi Tibi, Juszt Laci