RSS

Fa Nándor kategória bejegyzései

Ez a poszt arról fog szólni, hogy mennyire menő vagyok, meg egy kicsit arról, hogy néz ki egy vitorlázás.

Elsőként kezdeném azzal, hogy milyen táskát kaptam, avie blog skin mintás, mi a kúlság, ha nem ez?

bdaybag

Szóhoz se juttok, mi?

Nadehogy a vitorlázás.

Péntek délután indultunk neki és olyan este 7 felé vehettük át a kikötőben a vitorlást. A kapitány azt mondta, hogy tapasztalatlan legénységgel nem szerencsés rögtön sötétben kihajózni, úgyhogy mi hittünk neki és aznap még csak ittunk a vitorláson, aztán annyira belevetettük magunkat a balatonfüredi éjszakába, hogy alig tudtuk visszavetni magunkat. Hajnal 3-ig pörögtünk mindenféle zenékre, amikről nekem ott az volt a benyomásom, hogy kurva yok, de már csak vasárnap láttam, hogy többeknek panaszkodtam mindenféle üzenetekben a Hungária megamixre.

A hajó az estére tehát maradt a kikötőben, oda mentünk vissza aludni, mindenkinek jutott nagyjából egy kicsivel több hely, mint ami egy gyufásskatulyában van (de nem a családi, hanem a sztenderd kicsi). Szombatra minden előrejelzés azt mondta, hogy leszakad az ég, de hazudtak és végig sütött a nap és bikiniben verettem a fedélzeten órákon át. Ehhez azért meg kellett dolgozni, nem úgy van, hogy ülsz a hajón és cső, indulás előtt volt komoly oktatás a kapitány részéről, hogy hogy kell meghúzni a madzagokat, mibe lehet kapaszkodni és hogy a hajózás nyelve rövid, tömör és udvarias és itt olyanok fognak elhangzani, hogy ÜLJ ÁT! és semmi ilyen Évi, majd ha lebarnult a vállad is, akkor megtennéd kérlek, hogy átülsz a másik oldalra lécci? A köteleket ilyen bigyóra kellett tekerni és kurblival húzni őket, rengeteget és igen intenzíven kurbliztam két kézzel, de úgy nehéz, hogy közben kiabálnak az emberrel motiváló jelleggel és annyira röhögök, hogy nagyon. Még mindig izomlázam van és azt ott a hajón megfogadtam, hogy diszkóban legközelebb hosszú perceken át őrölök kurbli nélkül, mennyire könnyű lesz már.

Ha mászkálni kellett a hajón, akkor nem volt nagy az arcom, egyszer sem mertem úgy előremenni a hajó orrába, hogy teljesen felegyenesedve lábon, teljesen ilyen kezdő sztriptíztáncos elhagyta az első 10 dollárt, amit kapott és most a földön keresi négykézláb verzióban közlekedtem. Amikor meg kicsit billent a hajó, akkor kereszten lévő artistaként vágtam magam hanyatt és reméltem a legjobbakat. Ennek a képnek az a címe, hogy Évi majdnem beleesik a vízbe.jpg (mert itt nem látszik, de majdnem hót függőleges vagyok a vízszintre):

aviebeleesikavizbe

De az, hogy mennyire félek, csak vasárnap jött ki igazán, amikor volt szél, nem kevés.

Normál állapotban se nagyon mertem felállni a vitorláson, de akkora hullámok voltak, hogy szinte végig teljesen az egyik oldalra dőlve szeltük a habokat. Egyszer vettem a bátorságot, hogy lemenjek pisilni, mert nagyon kellett, de ezzel aláírtam a halálos ítéletemet: mesélt arról a kapitány, hogy ha valaki rosszul van, akkor annak jobb azonnal a fedélzetre menni, de arra még én sem számítottam, hogy mekkora öles hányinger fog el, amikor lementem (meg igazából a lemenés erős túlzás, én szó szerint beestem a wc ajtón egy igen hangos dübbenés kíséretében). Úgyhogy nem volt itt semmi kurblizás, én beültem hátra ilyen gyerekszékbe, reménykedtem a túlélésért és nézegettem, hogy merre tudnék kihányni. A rettegés fokának a csúcsa akkor jött el, amikor a kapitány kiadta a parancsot, hogy mindenkire mentőmellényt és hű, hát ettől még yobban beszartam, meg elképzelni se tudtam, hogy fogom én felvenni a mellényt úgy, hogy közben két kézzel annyira kapaszkodok, hogy széttöröm a hajót. Na de még a végén azt fogjátok hinni, hogy nem is vagyok menő, úgyhogy csak betennék egy képet, ami a félelem tetőfokán készült rólam egy Samantha Foxra méretezett mentőmellényben:

aviemellenyben

A félés ellenére nagyon yo élmény volt és mennék nagyon szívesen bármikor és nagyon kikapcsolt és yokat ettem és rengeteget röhögtem és még barnultam is meg a nap is lement, tényleg nem tudom, mit akarhatnék még.

megyenleanap

Reklámok
 
5 hozzászólás

Szerző: be szeptember 22, 2015 hüvelyk Fa Nándor, Hajdúszoboszló, magasélet, molló