RSS

filmhíradó kategória bejegyzései

Kedves internetező gyerekek, hát nem semmi egy év volt ez, tejóég.

Mondom röviden, mivót, mert jövőre már nem szeretnék én 2019-el faszkodni.

Na.

Az év kibaszott kurva szarul indult, to say the least, és én két kézzel nyomtam be a rakenroll életérzés gombot, de mikor egy ilyen buli után lekapcsolják a vellanyt, ott aztán gecisötét tud lenni. Nem sokat tettem volna rá tipszmikszen, hogy én megérem akár a szeptembert és a testem is érezte, hogy totál lejöttem az életről, mert életemben először egy éves szűrésen szar lelet kaptam – találtak ekkis elváltozást, még a vízben élő, ollós állat neve is előjött.

Visszagondolva, hogy én hónapokig miken gondolkoztam, hogy éreztem magam, elképzelni nem tudom, hogy honnan vettem erőt (boltból?), hogy legyen máshogy, de gondolom már kurvára untam magam és akkor tudott kezdődni valami. Nagyon jókor jött, hogy rettenetesen unatkoztam abban a konferenciahívásban, amikor mixer tanfolyamra jelentkeztem, mert tök sok mindenre rájöttem. Kurva jó, ha vannak célok, ha van mit várni meg kurva jó tanulni! Mondjuk mikor készültem a vizsgámra és meg kellett tanulni a sok minden más mellett 40 koktélnak a receptjét, akkor személyesen basztam volna fejbe egy téglával azt, aki 10 összetevős koktélokat talált ki, hogy mi a fasznak te majom, még jegyezzem meg azt is hozzá, hogy miből mennyi, milyen pohárba és hogy kell-e duplán szűrni, mérnem volt jó neked valami 1-2-es boroskóla, hogy baszódnál meg. Hatalmas élmény volt még az egyik tanár, aki elmúlt már 70 és rengeteg mesélt, hogy hol dolgozott, milyen helyzetekkel találkozott (az összessel) és hogy ez a világ kurva nagy és élet nem csak egy irodában létezik.

Ezzel egy időben elkezdtem egy diétát is, mert kurvára csak annyit csináltam igazából az előző 2 évben, hogy zabáltam a tévé előtt a pidzákat; egyszer rendeltem magam óriás pizzát és mondta a kifutófiú, hogy jó étvágyat nektek, én meg mondtam magamban, hogy hehehe. Itt is elegem lett abból, hogy nem jó a tükörbe nézni, plusz 1 cél az szintén hasznos volt és nagyon komolyan nekivágtam a feladatnak. Ez teljesen yol jött, mert kurva egészségesen kezdtem el enni meg el kellett kezdeni sportolni. Mivel a bokám is kiment év elején, a futás kiesett a pikszisből, a traumatológus mondta, hogy biciklizzek, én meg így aha, ok, köszi. Végül egy kiváló analitikus képességű kolléganőm ajánlott egy tagot, hogy menjek hozzá spinningre, yo lesz és hát milyen kurva yo, hogy kiment a bokám! A spinninges csávó volt az egyetlen férfi, aki lázba hozott, mindig alig várom, hogy ott lehessek és halljam, ahogy a Café del Mar közben, mikor már a szemem se tudom nyitva tartani, mert anynira ömlik rólam a víz, ordítsa a hajrában, hogy PAKOLJ RÁÁÁ, MÉG UTOLJÁRA PAKOLJ RÁÁÁ!, de nem mondom meg, hogy hívják, mert kurvára ti is oda akartok majd járni és így is alig lehet beférni hozzá.

Azt eredményezték végül a dolgok, hogy lebasztam magamról 15 kilót, véknyabb vagyok, mint az esküvőmön, vasárnaponként felkelés után az az első, hogy megnézem, melyik spinning órára érek oda, a legutóbbi leletem meg azt mondta, hogy minden teljesen fiszi-fasza, jeööje.

Ezen kívül kapott még elég nagy hangsúlyt, hogy mi van belül a sok brokkolin kívül (annyi brokkolit ettem, hogy ti az elképzelni nem tudjátok!), figyelgettem, hogy milyen minták jönnek létre körülöttem, ezeket hogyan hozom létre, hogy sokkal több minden függ tőlem, mint ahogy gondoltam és sokkal több minden meg nem. Megvilágosodtam, hogy nekem is lehet rossz kedvem, lehet olyan, hogy valami nekem nem tetszik, valamit nem akarok és lehet határokat kijelölni és ez gecire felszabadító.

Nagyon sokan jöttek velem az úton, a barátok úgy tartottak meg, hogy soha nem lehetek nekik elég hálás és kurva yo volt, ahogy együtt fejtjük meg a világot. De bármennyire kurva yo arcokkal vagyok körülvéve, én azért szakmai segítséget is kértem és pár hónapja járok megint terápiába, de ez most ilyen kanapén fekvős, kurva yo, hihetetlen, mik vannak, meg mennyi erőforrás meg segítség, amit igénybe lehet venni, ha az ember éppen nem toporog tehetetlenül egy helyben, mint egy darab fasz.

Mivel továbbra is megingathatatlanul hiszek benne, hogy az élet nem azért rúg belém, hogy bántson, hanem hogy menjek előrébb, igyekeztem minden helyzetben kimaxolni a szarból várat elvet, így tanultam meg például 3 labdával zsonglőrködni. Az volt, hogy jelentkeztem önkéntesnek a vállalati családi napra, mentem ki éppen a helyszínre és pont azon gondolkoztam, hogy miért nem akkor ütött agyon valaki, amikor én kitaláltam ezt a hülyeséget, hogy jelentkezek, nekem ehhez semmi kedvem, mikor felbukkant a villamoson egy ellenőr. Ezen a villamoson szinte sosincs ellenőr, meg hát olyan sincs soha, hogy nincsen nálam a bérletem, nyilván ezért találkozott ez a két esemény. Mikor nyúltam volna érte a helyére, akkor ugrott be, hogy előző este nem tettem vissza a tornazsákból és akkor meg lettem baszva. Teljesen idegállapotban voltam, mikor kiértem a családi napra, de láttam, hogy vannak bohócok, akik zsonglőrködni tanítják a népet és na mondom hát akkor valamit profitáljunk már a dolgoból, ezért megközelítettem a bohócokat, akik készségesen segítettek és elárulták, hogy pár nap múlva indul zsonglőr tanfolyam én meg köszöntem a tippet és mentem is zsonglőróra. A zsonglőróra kurva yo, mert teljesen másféle koncentrációt igényel, mint bármi, amit én csinálok, idejét nem tudom, mikor Kellett arra figyelni, hogy a hátam mögül bele tudjam ejteni a labdát a kezembe. Az első órán megtanultam 3-al dobálni és kibaszott izomlázam lett, másfél óra alatt nagyon sokszor elgurul a labda és legalább ennyiszer utána kell menni felvenni. Sajnos csak 3 alkalomra tudtam elmenni, mert rájöttem, hogy ezt idővel nem fogom bírni, de szoktam néha dobálni itthon és majd ha nyugdíjas leszek, megtanulok néggyel.

Férjem még mindig nincs, sőt, idén én egyetlen randevún sem vettem részt. Emiatt vagy kétszer nagyon sajnáltam magam, de hogy igazából kurvára nem is ez volt fókuszban, meg az élet úgyis mindig jobban tudja. A múltkor azért már ismerkedtem egy darab emberrel, akin nyaklánc volt és Ákos koncertes pohár, de én gondoltam, hogy nem leszek előítéletes, attól még lehet jó arc egy férfi, hogy van rajta ékszer meg szereti Ákost, még akkor is, ha én mindkét tábort tiszta szívemből ugyanúgy megvetem, mint így szilveszter előtt a kibaszott jaj ne bántsd a kutyákat jellegű idegesítő hülyéket meg a petárdázó faszkalapokat (soha az életben nem fogom felfogni, hogy milyen szórakoztató értéke van annak, hogy valamit eldobsz, ami várhatóan pukkan és aztán tényleg pukkan). A nyakláncos Ákos rajongóval végül mindössze 2 üzenet váltottunk, úgyhogy továbbra sem kell szervezni a jegyesfotózást.

Ha randevún nem is, zenei rendezvényen annál többet vettem részt és a kedvencem a Chromatics volt, ahol felfedeztem Johnny Jewelt és ahol a csaj ezt így tolta el élőbe’ és varázslatos volt. Adminisztrácós szempontból a legemlékezetesebb mindenképpen a párizsi Take That koncert volt, ahova nem kaptam meg a jegyemet postán és hiába írogattam nekik bőszen, hogy akkor ilyenkor wtf, akkor válaszoltak csak, mikor indultam már ki a reptérre, hogy bármelyik pick-up ponton fel tudom majd venni. A reptérre kár volt annyira sietni, majdnem egy napos késéssel indultunk el és a koncert előtt 2 órával én még ott álltam Párizs külvárosában valami Auchanban, hogy bonzsúr, jöttem a jegyekért, mire mondta a néni, hogy bonzsúr, kéne hozzá a bankkártya utolsó 4 számjegye. Nem akartam belemenni, hogy azt a bankkártyát is hogy kellett letiltatnom, mikor több 600 ezer forintot akartak róla lelopni, ezért azt hazudtam, hogy azt a kártyát elhagytam és hogy akkor így mi van és néztünk egymásra a nénivel. Kérdezte, mikor lesz az esemény, hát mondom ce soir bazdmeg és akkor jött valaki, aki mondta, hogy hívni kell egy varázsszámot és miután a néni órákig csörgette, valaki felvette és megoldódott a netbankos tranzakciószám segítségével, mindezt persze végig franciául ah ha ha.

Meg olvastam is sokat, a Mesterségem a halál volt az első könyv, ami annyira felkavart, hogy aludni is alig tudtam, az Utas és holdvilág meg így atyaúristen, imádtam és életemben először tetoválást is akartam csináltatni. Mert az egy dolog, hogy az egész könyv végig kibaszott yo, de az utolsó mondattal még egy akkora gólt rúgott be nálam, hogy abba leszakadt a kapufa, abban a mondatban ott volt az egész 99-es BL döntő, minden, amit 20 éve vallok. A tetoválást a bal csuklómra szerettem volna, az utolsó mondatot odaírni, de mondták, hogy az csak nagyban mutat és akkor jött az ötlet, hogy lehetne egy űrhajós meg a Hold, de ez egyelőre be van téve a spájzba.

Sorozat is néztem, bár lényegesen kevesebbet, de ezeket szerettem nagyon: This is Us, Mad Men, When They See Us, The Affair, Euphoria, Unbelievable.

Visszanézve mindenre, azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon nehéz, de kibaszottul eredményes év volt.

Ez a poszt meg kurvára nem lett rövid, de majd így beosztjátok vagy csináltok, amit akartok.

Megindulok, mert lassan kell majd menni újévi mulatságba, csak előtte elmondom, hogy minden horoszkóp azt írja, hogy nekem kibaszott yo évem lesz, Izing Klára szerint egyenesen a vágyak teljesülésének az éve lesz 2020, úgyhogy én erre iszok ma és rátok, kívánva nagyon sok csodát és bármi lófaszt, amit csak szeretnétek!:)

Millió ölelés<3

(ja és fingom sincs, miért nem írok ide gyakran, ha esetleg lett volna ez kérdés)

 

Most néztem meg ezt a Három óriásplakát Ebbing határábant, ami teljesen lenyűgözött, ezért szeretném figyelmetekbe ajánlani sok szeretettel. Remek a történet, fantasztikusak a karakterek, egytől egyik kurva nagy arc mindenki és a színészek óh, az egyiket annyira gyűlöltem 7 perc után, hogy rögtön arra gondoltam, hogy kurvára remélem, hogy jelölték Oscárra a tagot (azóta megnéztem és igen, és a Golden Globe-ot meg el is vitte). Kibaszott yol meg van írva, olyan párbeszédek vannak, hogy aztabüdösúristenit és emellett/ezzel együtt, kurvára vicces is.

Szintén figyelembe ajánlanám a fenti linkelt bemutató alatt árválkodó egyetlen komment, amely imigyen szól:

“ok de hol vannak a Soros plakátok?”

Engem múlt héten inkább a nyithatok-e Bécsben cukrászdát kérdéskör foglalkoztatott, merhogy ott voltam a hétvégén B-vel. Bécsben kisebb a pörgés, mint Debrecenben vasárnaponként, számomra egy nagyon kimért, megleteősen giccses város, amiben az egyetlen történés, hogy ősz nénik a Furla táskáikkal beülnek valami kávézóba, ahol frakkban van a pincér, de azért azt is hozzá kell tennem, hogy csak ebben a városban fordulhatott elő, hogy én rántott hússal a kezemben állítsak be egy templomba.

Úgy kerültem ilyen helyzetbe, hogy ha már ott voltunk, kellett enni rántott húst, de két akkora szelet adtak, aminek darabja nagyobb volt, mint a fejem és ugye az se kicsi. Az egyiket benyomtam, de a másikat kértem, hogy hadd vigyem el és elég yo volt a folyamat, mert jött a pincérnő, adott ilyen papírt, mint amibe a hentes csomagol, meg egy szatyrot, hogy akkor tessék, csomagoljad szt vigyed. Mivel nem sok mindent lehet ott már csinálni, elnéztük a Szent István-székesegyház irányába, amibe meg ippeg be is lehetett menni, én meg ott a rántott húst szorongatva néztem, hogy hű, de szép.

Az egész utat egyébként az egyik ottani múzeum inspirálta, a MUMOK, amiben 2007-ben voltam már és borzasztóan tetszett és most Párizsban szembe jött a bécsi akcionizmus egyik képviselője (mármint így nem az utcán, mint Kálmán, hanem múzeumban szintén) és hogy óh, hát csak vissza kellene menni,mert a MUMOK tele van bécsi akcionizmussal, ami engem teljesen lebilincsel! Nah, hát minden egyebet sikerült megnézni, csak ezt a remek intézményt nem, mert mikor már akartam megvenni a jegyet, mondta a pénztáros kislány, hogy a 12 kiállításból csak 2 van nyitva, úgyhogy szopóroller. Mármint ezt nem mondta,, csak én gondoltam, de nem bánkódtam sokáig, mert ott a múzeumnegyedben akadtak még dolgok, amiknek a fénypontja nekem egy kibaszott érdekes kiállítás volt Egon Schille munkáiból és annyira yol össze volt rakva, hogy életemben először kb. az összes szöveges részt is elolvastam, ami ki volt írva a falra kurva kicsi betűkkel, már ahogy azokat a múzeumokban szokták.

Előző nap meg a Természettudományi múzeumban basztunk el egy teljes délutánt, volt sok meteorit meg pillangó meg kakapó is! A kakapó egy kurva yo arc állat, karácsonykor kiccsaládom nem talált semmi nézhetőt a tévében, ezért leültünk négyen nézni egy természetfilmet Új-Zéland és környéke állatvilágáról és ott szúrtam ki ezt az állat, ha nyerek a lottón, én elmegyek és kakapó rezervátumot fogok üzemeltetni. Meg voltunk pillangóházban, ami inkább volt, ház, mint pillangó, alig néhány fajta repdesett ott a párás kurvamelegben. Meg ittam habos-rumos kakaót meg ettünk almáspitét meg készülvén rá, hogy nem ebben a városban van Miki mókatára, még jóval indulás előtt szétnéztem, hogy nem-e lesz valami koncert vagy bulika és pont úgy adta ki, hogy ott játszott Hardwell, akit ha valaki nem ismerne, akkor az index hasonlatát használva írnám le, hogy ő egy túlfizetett holland Bárány Attila.

A Praterdome nevű helyen volt a mulatság, amiben az volt yo, hogy a szállásunktól kb. 10 perc sétányira volt, de ezzel véget is ért a pozitívumok sora, mert kibaszott kurva nyomor volt bent, szerintem ennyi embert nem lett volna szabad oda beengedni és hogy basszátok meg hiába a nyugat, ott még lehet bent dohányozni! Nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, és én kb. 40 percig bírtam, hogy összenyomnak a kurva nagy füstben és bármennyire is pumpálta a levegőt Hardwell a kidolgozott izmaival, én mondtam, hogy öreg vagyok meg minden, és leszarom, hogy ki van fizetve, de nem bírok ott többet megmaradni, aztán az lett, hogy átmentünk egy másik terembe, ahol talán még nagyobb volt a füst, de legalább nem volt nyomorgás és ott lehetett tolni így Gigi D’Agostino-ra meg Black Eyed Peas-re.

Hogy ne legyek ilyen szigorú ezzel a várossal, mondok jókat is, elképesztően fess rendőrök vannak ott és olyan tiszták a metróaluljárók, hogy úristen. Rá is jöttem egy képletre magammal kapcsolatban az eddigi tapasztalatim alapján elmondhatom, hogy minél inkább undorító egy városban a metró, annál jobban vágyok vissza és vagyok elájulva a várostól.

Éljenek a koszos, büdös metrós városok és evégett fogok is nektek írni Párizsról is, ha még bírjátok a tartalmas útibeszámolókat.

Addig pedig nézzetek yo filmeket, utazzatok sokat olyan büdösségű városba, amilyet csak kívántok!

 
Hozzászólás

Szerző: be január 31, 2018 hüvelyk filmhíradó, Komissar Rex

 

Mostanában té betűs dolgokat hallgatok sokat és nincs köztük a Take That!

Teljesen levett a lábamról a TEJ együttes Pénztelenség, sikertelenség, csillogás című albuma (track 2, 4-7 és 9 a rongyosra hallgatottak), valamint Timecop1983, akit a Spotify köpött ki nekem itt a nagy synthwave kábulatban, tőle ez meg ez meg ez a kedvencem.

Synthwave buliban kedden is voltam és majdnem nagyon pórul jártam az öltözködést illetően. Egyszer keveredtem már kisebb kalamajkába, amikor le kellett vágni magamról a felsőt és azt hittem, hogy tanultam a dologból, de az elmélet és a gyakorlat eléggé kettévált. Ezúttal a jelmezem része egy galléros, hátul cipzáros, rózsaszín ruha volt, amit itthon csak felkaptam, rádobtam a dzsekit, átbattyogtam Katihoz, aki ott felhúzta a cipzárt és megbeszéltük, hogy majd amikor jövünk haza, akkor mindenképpen indulás előtt valaki húzza le a cipzáramat.

Nah hát így hajnal 3 magasságában nyilván sok minden foglalkoztatott már minket, de a ruhám nem volt közöttük és mikor hazaérve levettem a dzsekimet, akkor arra gondoltam, hogy ÓBAZDMEG. Itt egy hosszabb folyamat kezdődött, ami igen nagy kitartást és erőfeszítést követelt meg tőlem, de sikerült kidolgoznom egy ugrálós technikát, amivel le tudtam húzni a cipzárt egyedül.

A jelmez egyébként sorozatos volt (ST Eleven), és akkor szólnék ezekről is. Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a Friday Night Lights-ba, úgy néztem, mintha fizettek volna érte, aztán huss, kivették a UPC videótárból én meg itt állok megakadva a második évad közepén, hogy most mi lesz. Ez egy texasi kisváros gimis amerikaifocis csapatáról meg a városlakókról szól, kicsit olyan, mint a Gilmore Girls, csak ebben vannak menő csávók, de így szinte minden részt bekönnyeztem és nem azért, mert olyan rossz volt.

De azért nem csüggedtem sokáig, megvontam a vállam és belevágtam a Mindhunterbe, ami meg arról szól, hogy az FBI-nál hogy jött létre a 70-es években a profilozó szakma, ajánlom ezt is sok szeretettel, ha már ilyen boldog időket élünk, hogy ennyi mindenhez hozzáférünk (kivéve persze a Friday Night Lights-ot), nem volt ez mindig így:

[‎02/‎11/‎2017 13:53] Eva:
milyen nehéz lehetett volna a sorozatíróknak az ókori görögosrzában!
meg minden hétre betanítani az új részt
meg arról ha lemaradsz, nem tudtad felvenni videóra
[‎02/‎11/‎2017 13:55] Emese:
ez így van. bár akkoriban jobban volt idő tanulni meg próbálni. az embereknek meg nem volt más dolguk. látták, hogy vonul a tömeg és akkor ‘hopp, kezdődik az Achilles fia s04e02″

 
2 hozzászólás

Szerző: be november 2, 2017 hüvelyk filmhíradó, Zenebutik

 

Elvileg ma van a világvége, de azt nem mondták, hogy hánykor, úgyhogy sietek is megírni a poszt, hogy még nektek is legyen időtök elolvasni, mielőtt felrobban a világ.

Mentünk megnézni a 2017-es IT filmet, aminek röviden annyi a története, hogy van egy rohadék bohaoc, aki 27 évente felbukkan és gyerekeket zabál és van egy kalap kisklambó, akiket fullba szívat a bohaoc és ők próbálják ezért megölni. Az esemény végett elővettem az Utálom a bohócokat feliratú pólómat, amiben én régebben simán jártam dolgozni is és így esett meg, hogy pont egy olyan napon sikerült magamra húzni ezt a pólót, mikor interjúztatnom is kellett, de hát reggel az öltözésnél teljesen elfelejtettem én azt. Riadtam mentem hát a főnökömhöz, hogy úristen most mi lesz, rajtam ez a póló, menni kell interjúra, nem-e lesz-e baj és akkor megkérdezte, hogy bohóc pozícióra interjúztatunk-e, mert ha nem, akkor menjek nyugodtan.

Adódott most tehát a kérdés, hogy amúgy mégis miket kérdeznek egy bohóc interjún, de csak addig jutottunk, hogy “Van másik?”.

Na, de a lényeg amúgy a film, amiben a gyerekszereplők tök aranyosak meg ügyesek, de a gyilkos bohóc úgy néz ki, mint egy óriásira nőtt, nagyon elbaszott nyúl és emiatt igen nehéz szerencsétlent komolyan venni. Mutatom is az ábrázatát:

A többi szörny is inkább vicces, mint ijesztő, én volt, amikor felnevettem, mikor megjelent valamelyik, meg úgy egyáltalán, szemem sem rebbent az egész alatt, tök nagy felnőtt vagyok már, a világ összes óvodását meg tudnám védeni. Mondjuk már mindegy, pár óránk van már csak hátra, úgyis megyek is Katihoz, aki főz remek ételt.

Mindenkinek nagyon kellemes utolsó vacsorát!

 
Hozzászólás

Szerző: be szeptember 23, 2017 hüvelyk Armageddon, filmhíradó

 

8 évesen meg voltam róla győződve, hogy a Twin Peaks a legkirályabb dolog és hogy Angelo Badalamentinél nagyobb zeneszerző nincsen a világon. Teljesen nyilvánvaló volt tehát, hogy a 2017-es Twin Peakst is fogom nézni! Meg is néztem az első két részt, és bár az első rész alatt csak egyszer vitt el majdnem egy enyhébb szívinfarktus, a másodikat már inkább világosban követtem, már amennyire lehet ezeket a történéseket követni. Az égvilágon semmilyen fogalmam nincs róla, hogy miről szól ez a sorozat, annyi a biztos egyedül, hogy tele van felsőfokú bolondokkal. Ez persze nem állít meg attól, hogy nézzem majd tovább, főleg hogy megvilágosodtam, hogy mennyire érzem én ezt a remekművet! Pár hete találkoztam a Chromatics nevű formációval (a 13 Reasons Why-ból shazamoztam ki őket), akiket azóta is rengeteget hallgatok (ez a kedvencem tőlük) és akkor mondtam is, hogy hú tökre olyan zenét csinálnak, mintha Twin Peaksben lennénk egy diszkóban és a második rész végén lőn bárjelent, amiben emberek táncolnak és mi szól? Hát Chromatics! Én David Lynch helyében tökre felhívnám magamat, hogy dolgozzunk együtt, ha már ennyire egy hullámhosszon vagyunk!

Na de vannak egyéb sorozatok, amiket megnéztem és nagyon szerettem!

A Gossip Girl nagyon yo volt, de a közbiztonsággal ott is voltak problémák, mindenki ki-be mászkált a másik lakásába meg senki nem zárta le a telefonját, amit meg lopkodtak és utána teregették a szennyest. Azért nagyon sírtam a végén!

A Stranger Things annyira adta, hogy kétszer is megnéztem, hát abban minden kurva yo, milyen Elevenek benne a gyerekek! (háhá) Ennek is nagyon sírtam a végén!

A How to get away with murdert egyszer néztem és nem sírtam rajta, de elég yol elszórakoztatott!

Ja meg voltam Artmozik Éjszakája rendezvényen és 18:30-kor ültünk be megnézni az első filmet és másnap hajnalban 5:26-kor jöttünk ki az ötödik és egyben utolsó vetítésről, de hát 3500 volt a karszallag, le kellett szórakozni, nem úgy van az ebben a gazdasági helyzetben, hogy csak úgy kihagyjuk a ziccereket!

És ha még nem tűnt volna fel, akkor elmondanám, hogy imádom a mozgóképet, az egész életemet el tudnám tölteni filmeket bámulva, az összeg ég áldja meg a Lumiére fivéreket!

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 24, 2017 hüvelyk filmhíradó

 

Hírek röviden:

– A fogszabályzós néni elküldött röntgenre, hogy megnézze, hogy állnak a gyökerek (mondjuk ehhez elég lenne elmenni bármikor bármelyik budapesti szórakozóhelyre, whateva) és ha yol állnak, akkor már csak az utolsó simítások jönnek!Ez mondjuk fogszabályzót már viselt emberek elmondásai alapján 1 hónaptól 1 évig bármeddig tarthat és a fogszabályzós néni is mondta, hogy nem szeretne dátumot mondani. Egyébként én már kifejezetten szeretem a fogszabályzót, szerintem kibaszott vagány és legalább 8 évvel fiatalabbnak szoktak vele nézni, de nyilván nem fog hiányozni, ha nem kell havonta járkálni vele meg dobálni bele a pénzt. Levétel után lesz még egy kalap utómunka is, de hogy én két pofára fogom végre zabálni a csöves kukoricát, ha egyszer lekerül, az kurvaélet.

– Ma voltam moziban és a film csapnivaló volt, de előtte mentünk a pulthoz, hogy a Take That-es lány vegyen magához folyadékot és volt kitéve gyümölcskosár, benne banán, úgyhogy megkérdeztem, nem-e eladó és mondták, hogy nem, de vigyem, én meg köszöntem szépen és nagy örömmel elmajszoltam az ingyen banánt. Egyébként ez az a mozi, ahol tavaly kaptam egy üvegpoharat, mert sokalltam az ásványvíz árát, járhatnák ide többet is.

– A dolgozóban a főnökömmel oktató képregényt fotóztunk egy karton Pamela Ewing és Cristiano Ronaldo bevetésével, úgyhogy én még mindig szeretek ott dolgozni! Mikor végeztünk, kérdezte, hogy interjú után hittem-e, hogy ilyeneket fogunk csinálni, és mondtam neki, hogy nem, de ha igen, akkor lefeküdtem volna az ajtóba is, hogy mindenképpen vegyenek fel. Meg megvallottam, hogy én úgy éreztem, hogy rettenetesen sikerült az interjú és elég hamar vége is lett, és mondta, hogy azért mert mindig pókerarcot vág meg 20 perc után tudta, hogy én kellek oda, és úgy volt vele, hogy ok, vegyük fel, szt haladjunk.

+ vegyes: Kleinheisler hazaköltözik, a Gilmore Girls-ből már Jess-be is szerelmes vagyok, csak elmegyek megnézni a Rapülőket, 3 napja nem ettem fehér liszt és ma egész nap rettenetesen zsibbadt az egész jobb karom és mindenki mondta, hogy feltétlenül jelezzem, mielőtt elvinne egy szívroham, de mivel nem fogadok a holnapi kézimeccsre, ez a veszély nem fenyeget.

Remélem remek egészségnek örvendtek és yo filmeket néztek!

 
Hozzászólás

Szerző: be január 23, 2017 hüvelyk Dracula, filmhíradó, Melanie Griffith

 

A legtöbb musical rettenetesen felbasz, merhogy ha valami bajod van, mongyad a száddal, szt ne kezdjél el énekelni meg táncolni, mert ott kapok agyfaszt a helyszínen. Mindezek ellenére én bolond módon elmentem megnézni a Kaliforniai álmot még a múlt hétbe, hogy mi ez a film, amitől itt mindenki el van ájulva és az első perctől fogva szerettem volna kijönni és ez az érzés nem sokat változott film közben sem, bármennyire is helyes benne Ryan Gosling (aki nekem egyébként már régóta nem tetszik, mert nagyon emlékeztet valakire, akiben akkorát csalódtam, mint ide az ólajtó). Na de attól még, hogy kellemes esztétikai élményt nyújt, jobb lenne, ha nem fakadna dalra, főleg nem ilyenekre, mint amik a filmben vannak, mert azok bizony kurva szarok, de legalább sok van belőlük. De hogy jót is mondjak, Emma Stone is nagyon szép benne és volt a filmben 2 poén, amin nevettem.

Az ízlésem nyilvánvalóan minden téren bőven hagy kívánnivalót maga után, zeneileg meg főleg, tekintve hogy utoljára Kozmix koncerten voltam, de hogy én ezt csak annak ajánlanám, aki kifejezetten szereti, hogy színes ruhákban szökdelve majomkodnak, mert azoknak meg biztos nagyon fog tetszeni, de én nem voltam ezek között.

Ami viszont tetszik, az az időjárás, szerintem kurva yo, sokkal inkább ez a -100 fok, mint az a rohadás 40 nyáron. Ahogy leveszik a fogszabályzómat, költözök is Alaszkába vagy Kanadába belefele!

 
4 hozzászólás

Szerző: be január 9, 2017 hüvelyk filmhíradó