RSS

Háer Henrik kategória bejegyzései

Rengeteget tudnék arról írni, hogy mennyire kurva szar volt az első 2 hét, mikor beütött ez az egész lófasz, hogy a nagy ijedtségre hogy fogyott el egy hét alatt a 7 üveg összehörcsögözött pezsgő, hogy naponta 10-12 órákat kellett dolgozni, hogy olvasni és tévét nézni se tudtam, mert hát ott mennek az emberek az utcán meg beszélnek egymással és ilyen már nincs, ez nem létezik.

Pedig semmit nem akartam idén, csak elvonulni, volt egy 3 napos szervezett elvonulás március végén már nem is tudom hol és mikor január vége felé hívtam őket, teljesen idegbe tettem magam, hogy nem volt már hely. Nyugalmat akartam, csendet, fákat, békét, én reggelente úgy álltam a villamosmegállóban, hogy azon gondolkoztam, hogy hogy hogy jutott az ember oda, hogy ez lett a lehető legjobb élet, hogy minden nap felpréseljük magunkat ide, megyünk be az irodába, aztán vissza az egész.

Az egy dolog, hogy az irodában is csak néztem, hogy te jó ég, hát ennek mi értelme, ennek az egésznek tényleg mi az istenverte értelme, mit csinálunk itt mi, miért csináljuk ezt, hogy tesz ez hozzá BÁRMIHEZ, de addigra már nem csak a létformával, hanem a vállalattal is voltak azért nekem viszonylag komolyabb gondjaim.

Január közepén csúcsosodott ki, akkor éreztem, hogy én már semmilyen körülmények között nem tudok és nem is akarok közösséget vállalni azzal, ami ott kialakult és egy nap hála istennek az átlagosnál jobban is felbaszódtam, hogy na yolvan, ez tényleg nem mehet így tovább, hogy írtam egy hajós cégnek, hogy a pár hónap múlva esedékes luxushajós nyílt napon szeretnék részt venni. Az volt az elképzelés mögötte, hogy én sokkal szívesebben elmentem volna porszívózni, mert az egy hasznos és viszonylag könnyen követhető folyamat, aminek van értelme és valószínűleg nem kell minden egyes kibaszott lépés előtt egyeztetni a fél világgal. Miután elküldtem az e-mailt, felmentem a Linkedinre, hogy na csak még most utoljára, tényleg utoljára megnézem, hogy itt mit kínálnak és akkor megláttam A hirdetést. Már a cégnév önmagában lenyűgözött, aztán maga a cég profilja és a pozíció. Életemben nem írtam meg semmit olyan gyorsan, mint azt a motivációs levelet, amit el is küldtem az önéletrajzommal ott helyben.

Az álláskeresős mélboxomat csak 3 nappal később nyitottam meg, mert éppen be akartam állítani az Xbox live accountomat és azt godoltam, hogy az az alternatív mélboxom és hát nem az volt, viszont 2 e-mail is volt benne: az egyik a hajós cégtől, írt a mailer daemon, hogy rossz címre küldtem és akkor vissza a feladónak a másik meg a másik cégtől, hogy akkor mikor tudnék befáradni interjúra.

Long story short, úgy mentem már bele a karanténba, hogy tudtam, hogy én májusban már máshol fogok kezdeni, ami beilleszkedés szempontjából eléggé advanced level, még soha nem léptem be sehova a saját konyhámból, cicanadrágban.

Rendeltek nekem laptopot, azt kihozta a futár, telefonon próbáltuk az ájtíssal összepakolni, de csak be kellett menni, úgyhogy én összesen annyit voltam bent az irodában, amennyit januárban interjún meg most májusban vagy 3 órát, míg összerakták a gépemet.

Sokat gondolkoztam, hogy mit kellene felvenni legalább az első nap, de hogy hát zakóban ülni azért csak kurva nagy overkill lenne itt a tűzhellyel szemben, de mondták, hogy ezen igazán ne izgassam magam, úgyhogy én nyuszis meg görkoris pólókban tárcsázgatok be mindenbe erős szívdobogás nélkül.

Ez annyira más, mint bármi, ahol voltam és még mindig nem hiszem el, hogy én itt vagyok, és hogy nem is mehettem volna máshova, de hogy szerintem ők se vehettek fel mást, mintha nekem lett volna írva az egész, de azért persze Linkedinen még nem mertem beállítani, hogy kapcsolatban vagyunk, majd a próbaidő után, de én borzasztó szomorú lennék, ha megutálnánk egymást!

De 3 hónap k sok idő, főleg, hogy megtanultuk 21 éve (!!!) , hogy 2 perc alatt BL döntőt lehet nyerni és elbukni is (pont tegnap volt az évforduló, meg is néztem az utolsó 7 percet).

Mivel az új cég kint van a halálnak a faszán, gondoltam, remek alkalom lenne itt ez a karanténos faszkodás, hogy vegyek egy használt autót és megtanuljak végre vezetni és hogy kaptam most időt az élettől, hogy ebben fejlődjek, úgyhogy vettem is autót, már nálam a kulcs meg minden és elkezdtem járni autós iskolába, ez direkt ilyen nyomiknak van, akiknek jogsijuk van, de tudásuk nincs.

Én mondtam az oktatómnak, hogy utoljára 10 éve vezettem és akkor se tudtam, de legalább nagyon utáltam és mondta, hogy jó, hát akkor induljunk meg a HUngária körúton. Mondtam neki, hogy remek ötlet, de azt se tudom, hogy melyik pedál melyik, én azt hittem, még kimegyünk valami rutinpályára vagy faszom, de mondta, hogy hát nem, úgyhogy elmondta, hogy mék a fék meg mék a gáz és akkor mentünk! Nagyon megleptem magam, hogy nem utáltam egyáltalán, de teljesen más ez most, most már nagy vagyok, merek kérdezni meg bevallani, ha fogalmam sincs, hogy mi a faszt kell csinálni. Az oktatóm egy időben Debrecenben trolit is vezetett, úgyhogy szerintem yo kezekben vagyok.

Ami a szociális távolságtartást illeti, fel lehet engem jelenteni Cecíliánál, nem volt olyan hét, hogy ne találkoztam volna valakivel, de nyilván nem mentünk csoportosan nyalni a korlátot a buszmegállóba és szerencsére a terápiát is lehetett folytatni zavartalanul telefon.

Magammal kapcsolatban nekem egy elvárásom volt, mikor itt a nyakunkba szakadt minden és az az volt, hogy ne legyen semmilyen elvárásom. Nem kell könyvet írni, nem kell lefutni a maratont az erkélyen, nem kell megtanulni kenyeret sütni élesztővel vagy anélkül, és ezzel szerintem nagy terhet vettem le magamról.

Miután meg már tudtam nézni tévét, megnéztem a Westworldöt, a ZeroZeroZerót és a Breaking Badet és mindet tiszta szívből tudom ajánlani, de hogy én nem tudom, hol éltem, hogy csak most néztem meg az utóbbit, annyian mondták már, hogy hú az gecijó és tényleg!

Egy kicsit beleszerettem a Breaking badből Jesse-be, de most már a Sweet Magnoliast nézem, ebben mondjuk nincs egy gramm drog se, ellenben olyan szépen udvarolnak benne, hogy atyaég és van benne a baseball edző, akinek akkora a mellkasa, hogy még a nagy fejemet is rá tudnám hajtani vagy háromszor és már akkor virágot meg fagyit vitt a nőnek, mikor még le se varrta, úgyhogy most belé vagyok szerelmes! Igazi emberbe továbbra sincs kibe és emiatt szoktam néha szomorú lenni, de hát virágot meg fagylalt végülis én is tudok venni magamnak.

Há most így hirtelenbe ennyi (már megint hogy megszakadt), remélem yol vagytok és nem bolondultatok még meg, kívánom a nagyon sok szépet!

 
 

Még az előző dolgozóban volt egy kis műsorunk az egyik kollégámmal és volt szó benne a preferenciákról is és felmerült a kérdés, hogy hogyan lehetne a legjobban prezentálni, hogy mi a különbség aközött, amikor az ember az érzéseire vagy a gondolataira hagyatkozik inkább döntéshozásnál és a következőt kis párbeszédet javasolta:

– Érzed ezt a fingszagot?
– Nem, de már gondolkoztam rajta.

Én egyébként akkora ESTJ vagyok, mint egy ház beépített tetőtérrel és kurvanagy kerttel, tik?

 
3 hozzászólás

Szerző: be május 27, 2015 hüvelyk Erich von Daniken, Háer Henrik

 

Egészségügyi rovat jelentkezik.

Üzemi baleset szenvedtem tegnap a 14M30-as igazolások osztása közben, úgy elvágtam papírral a kezem a hüvelyk- és mutatóujj közötti úszóhártyánál, hogy még most is fáj. Viszont a baleset ellenére többen is megjegyezték, hogy milyen gyors vagyok és hát na, több évi tapasztalatom van, úgy osztok mindenféle papírokat meg nyilatkozatokat, mint egy isten. Az előző dolgozóban általában részt vettem a papírok pecsételésében, összetűzésében meg sorba rakásában és volt annak valami romantikája, ahogy ott pakoltuk a kb. 6000 papírt a HR-en este 8 magasságában és közben a youtube-ról szólt a Sohase mondd.

A fogszabályzós nénihez meg ma délutánra volt időpontom, akinél kellett vicsorogni meg megtapogatta a fejemet is, és meglepetésemre azt kérdezte, hogy nekem milyen gyakran akad ki az állkapcsom (amúgy nem olyan gyakran, kb. évente egyszer) és tudom-e, hogy kurvára recseg. Mert állítólag az van, hogy tök aszimmetrikus a pofám belül és úgy mozog az egész szám, mint egy kilyukadt kerék és hogy erőlködés az egész és ez tök megterhelő az állkapcsoknak.És hogy ő nem is esztétikai szempontból, hanem ízületi okok miatt javasolná a szabályzást, mert hogy majd 40 fölött ha jobban beüt már a ménkű, ez nekem igen rossz lesz. 2 évig lenne fent alul és felül állandó jelleggel, ami elsőre elég sok időnek tűnik, sőt, még másodikra is, de ha meg azt nézem, hogy mi ez a 2 év ahhoz képest az 50-hez, amit még legalább élni tervezek, akkor meg lófasz, Matisz nagypapa bármelyik rokona leüli a vétén (igazából kétlem, hogy 50 év múlva kettőnél több fogam lenne, de az a kettő szabályos lenne, mint egy Dombi Tibi tizenegyes, meg ha ez az 50 csak 40, akkor a 2 az még mindig lófasz).

Kolleginák aggodalmaskodtak, hogy jaj, akkor mi lesz a fiúkkal, de mivel most sincs, aki elvigyen moziba, kevesebben nem lesznek, ha meg életem szerelmét ez riasztja majd vissza, akkor az talán nem is életem szerelme, hanem valami hülye majom.

Úgyhogy én szerintem belevágok.

 
6 hozzászólás

Szerző: be január 29, 2015 hüvelyk Háer Henrik, Hildegard nővér

 

Tegnap meg csapat karácsonyi buli volt és mikor először jött a hír, hogy a 20-30-as évek stílusában kell majd felöltözni, most preferably koktélruhába, akkor dühös lettem, hogy há’ honnan, há’ mibű’, szombatra összevásároltam egy szett szép ruhát a céges bulira, kell egy váltás keddre is?

Aztán mikor kiderült, hogy krimivacsorára megyünk és elég néhány kiegészítő, akkor nagyon megörültem, mert beöltözni a szépen felöltözéssel ellentétben nagyon szeretek. A Nyugati aluljáró szerencsére olyan, mint egy hatalmas kellékes, elég ócóért szereztem kalapot, nyakkendőt és hózentrógert. Vettem fel ezekhez fekete nadrágot és zakót meg egy fehér felsőt és olyan nagy gengszternek éreztem magam, hogy Döglégy Zolee sírva futott volna el szégyenében, ha meglát.

Hózentróger szerintem oviban volt rajtam utoljára és nem emlékeztem, hogy ha az ember elmegy pisilni, akkor elég ha a vállán lehúzza és karral kibújik belőle, annyi eszem meg nem volt, hogy erre magamtól rájöjjek, úgyhogy első két alkalommal még ott szerencsétlenkedtem, hogy elöl kikapcsoltam, hátul maradt és éreztem én, hogy ez így kurvára nem az igazi, aztán mikor egyik kollegina másodszor szerelte rám vissza, akkor fedte fel a nagy trükköt.

A krimivacsora egyébként olyan, hogy mindenki kap egy borítékban egy karakterleírást és abban vannak mindenféle titkok meg instrukciók és ezek alapján kellett nyomozgatni, hogy a nagy szesztilalom idején ki milyen huncutságokban van benne. Az ölet szerintem remek, a kivitelezés hagyott még egyelőre pár kívánnivalót maga után, gyakran nem tudtuk, hogy most akkor mi van, mi meddig tart, pontosan mit kell kideríteni. Aztán az est folyamán történt gyilkosság is, azt kellett még megfejteni, de nekem megsúgták, hogy a gyilkos egyébként én vagyok, úgyhogy én onnantól kezdve csak néztem naivan szerteszét és próbáltam mindenki másra kenni.

Feljelentés végül nem történt, így szabad lábon járom tovább az utcákat, féljetek tőlem yol, wehe!

 
6 hozzászólás

Szerző: be december 17, 2014 hüvelyk Háer Henrik, játék és mese

 

3 hét kihagyás után így vasárnap hajnalban jelentkezem, most értem haza a pokolból.

Olyan szórakozóhelyen jártam, ahol kötelező volt beadni a ruhatárba a kabát és én ezen ott nem nagyon tudtam magam túltenni. Mondjátok, hogy 500a belépő vagy valami, de mi az, hogy kabátban nem mehetek be? Newcastle ez, vagy mi? És a ruhatárhoz vezető út lehet, hogy yo szándékkal volt kikövezve, de hogy olyan alacsony még így ráadásba a plafon, hogy ha én 3 centivel magasabb lennék, nem fértem volna be. Meg koszos volt és büdös és nagyon sokan voltak és tele volt csatak bebaszott angolokkal, akik artikulálatlanul ordítoztak valami szurkolói dalt, ami alapján számomra nem derült ki egyértelműen, hogy most akkor Wayne Rooney az isten vagy éppen a kurva anyját.

Előtte viszont voltam egy helyen, ahol ment Blümchen és Scooter is, meg egy másik helyen, ahol 850 Ft 2 koktél, de összességében jobban jártam volna, ha szépen itthon maradok, mint ahogy tettem azt az elmúlt 2 napban szabadságon, amikor a hűtő-tv-ágy-számítógép négyese között keringtem Király Gábort megszégyenítő szürke mackóban.

Ez volt egyébként az első szabadságon az új dolgozóban, ahol időközben lejárt a próbaidőm és senki nem mondta, hogy “Évi, hagyd el a házat!”. Ennek kifejezetten örültem, mert szeretek oda bemenni, nagyon yo fejek az emberek, nagyon yo a mókakörnyezet és számomra nagy öröm, hogy minden nap van ingyen gyümölcs (ahhoz elég szemfülesnek kell lenni, hogy jusson banán, de szőlőt és szilvát általában tudok zsákmányolni). Most a héten egészséghét volt, voltam írisz diagnosztikán és azt mondta a néni, hogy nagyon szép az íriszem! Nem mondom, hogy ilyen szépet még nem mondtak, de hogy ilyet még nem mondtak, az biztos.

Dolgozóban szintén yo, hogy 15 perc alatt betömegközelekedek, de ha Mauser lennék, azt mondanám, az én eszemet dicsérje, uram.

Terveim szerint gyakrabban felbukkanok itten, én nem is tudom, hogy tűntem el ennyire, de CS mondta mindig, hogy ha nincs poszt, akkor lehet tudni, hogy az égvilágon semmi baj nincs és ebben be kell vallanom, van valami, csak most meg azt se akarom, hogy ha írok, akkor meg az legyen gondolva, hogy jaj, baj van, mert nem.

Remélem tik is yol vagytok és hasznosan töltitek majd a vasárnapot és nem valami nagyáruházban áldozzátok fel a család szent egységét.

 
5 hozzászólás

Szerző: be november 23, 2014 hüvelyk Háer Henrik, Melanie Griffith, Paris Hilton

 

Na hogy az van, hogy a jövőhéten ilyenkor már egy másik munkahelyen fogok dolgozni egy másik városban.

A végső elhatározás, hogy valamit csinálni kell, akkor jött, amikor egyik reggel megállíthatatlanul sírtam a buszmegállóban, mert annyira sajnáltam magam azért, hogy nekem nincsen kivel, miből és hova moziba menni Debrecenben. A miből és a hova kérdés a költözéssel javul, a kivel meg hát nem tudom, hátha Kásás Tomcsy nem tudott elfelejteni a Campus óta és engem vár, vagy csak lesz valaki, aki megsajnál és elvisz valami Dumbóra (egyébként aki látta a Kásással készült képet egészben, azoktól a legtöbb reakció a pólómra érkezett, ezért mutatom nektek is ezt a részlet – írástudatlanok kedvéért elárulom, hogy az enyém a fekete:

póló
).

És hogy akkor kicsit bővebben, a másik munkahely ugyanott székel, ahol a mostani és kb. ugyanazt a gyapot kell majd szednem, a másik város pedig Budapest, ahova szombaton indulok egyelőre még csak bőrönddel, mert az albérletbe majd csak szeptember elején lehet, addig Jucus kistestvére biztosít kvártélyt, a koszt majd én csinálom.

Szurkoljunk tehát együtt a magyar válogatottnak és nekem, hogy megy FEL a VIDÉKI.

 
6 hozzászólás

Szerző: be augusztus 4, 2014 hüvelyk Háer Henrik, Vágási Feri és Góliát, water polo

 

Dat google result, amikor a másnapi tréninghez keresel képet egy cuki óráról és véletlenül kihagyod az L betűt.

És most meg lehet azon gondolkozni, hogy vajh’ milyen tréninghez kell nekem óra, OKJ-s Éder Mester képzés lesz-e itten vagy mi.

 
4 hozzászólás

Szerző: be június 5, 2014 hüvelyk Háer Henrik