RSS

Josephine Baker kategória bejegyzései

Már hetek óta szeretnék nektek írni a szülésről és az ingatlanhelyzetről, de nem nagyon adta még ki semmilyen lépés, úgyhogy csak szólnék, hogy minden oké, írok majd, mert gondolkozok mostanában sok minden, addig csak így néhány kis színest hajítanék ide, hogy elindultam pár napja, hogy majd körbefutom a Margitsziget és a felénél azt mondtam, hogy egy nagy francokat és hazajöttem trolival, meg előtte pár nappal egy egérírtó arc befizetett engem egy goa buliba, ma meg mezítláb énekeltem a trolin, hogy iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi, úgyhogy csak a szokásos.

Ahogy amúgy jöttem így haza mezítláb a magassarkút lóbálva (miután leszálltam a troliról, amiről leszállt a sofőr bácsi is, hogy integessen), megállt mellettem egy ilyen nagyon fullos kocsi, hogy hazavihet-e. És hogy a férfiak így teljesen hülyék? Bazdmeg itt battyogok meztélláb, mint a norvégok, az előbb Dolly Rollt énekeltem (mondjuk ezt nem tudhatta) és hogy így tényleg engem akarsz hazavinni a Hungária körúti mocsokkal a talpamon? Én kedvesen visszautasítottam a felajánlást, hogy már mindjárt hazaérek, de köszönöm és akkor mondta, hogy hát milyen kár, hogy nem találkoztunk előbb (!), de hogy nem megyek-e el vele pár körre (?!). Mondtam, hogy hát ez valóban sajnálatos, de már megy az Arsenal meccs, én azt meg így nézném, úgyhogy kívánom a yoccakát.

Úgyhogy hazajöttem, lemostam az út porát, aztán az Arsenal kapott egy gólt, de ez nem gátol meg abban, hogy nektek is nagyon boldog yoccakát kívánjak!

Reklámok
 
4 hozzászólás

Szerző: be május 3, 2018 hüvelyk Josephine Baker

 

A lélektani krimi után most egy kis sport!

A volt uramtól elkértem kölcsönbe az Xboxot Kinecttel és annak ellenére, hogy a vagyontárgyak elosztásánál hozzá került, felajánlotta, hogy szívesen nekem adja akár örökbe is az összes játékkal (CS for prezident!), én meg köszöntem szépen, nagyon boldogan magamévá tettem és tegnap össze is raktam. Ennek a Kinectnek az a lényege, hogy figyeli az ember mozgását és nem kell gombokat nyomogatni, hanem a testtel kell csinálni azt, amit a játék éppen megkövetel. Én tegnap például gyümölcsöket szeleteltem, imádom, ahogy karatéjozok össze-vissza a levegőben, és ahogy hasítok egyet, úgy vágom szét a tévé képernyőjén lévő gyümölcsöket és tök yo hangja is van, ahogy a penge szétvágja meg ahogy fröccsen. Meg boxoltam is, ezt lehet egymás ellen is, de most a gép adott ellenfelet és bucira vertem, teljesen KO lett, utána meg a táncolós játékot vettem elő, amiben vannak különböző számok, mindegyikhez vannak lépések, amiket a szám elején megtanítanak és utána zenére kell csinálni őket, a képernyőn kis ábra mutatja, hogy éppen mit kell csinálni és a játék annak megfelelően ad pont, hogy mennyi mozdulat sikerült kivitelezni. Namost a szeletelés, box és Darude-tól a Sandstorm lenyomása után mára olyan masszív kar – és hátizomlázam lett, hogy alig bírtam futás után levenni magamról a felsőruházat.

Mert voltam ma meg futni, most a 5k to 10k applikációt használom, ez annak az appnak a második része, amivel tavaly nekivágtam ennek az egésznek. A mai adag 20 perc lett volna megállás nélkül, de olyan yo idő volt és hogy hát nehogy már én csak 20 percet legyek lent, úgyhogy letoltam az utána következő 36 perces sessiont is. 8,5 km lett a vége, nem egy Vettel tempó, de én annyira boldog voltam, ahogy futottam az esti fényekben (lófasz nélkül), fújt a langyos szél, yo zene ment a fülemben, nem siettem sehova és hogy oh hell yeah, ez az élet, Babolcsai néni!

 
3 hozzászólás

Szerző: be április 4, 2016 hüvelyk cheerleader, Dombi Tibi, Josephine Baker, m4