Ha elhúznám a seggem szoláriumba, tökre én lennék Surya Bonaly!
Gondolom kurvára nem emlékeztek rá, úgyhogy elmondom, hogy ő egy fekete francia műkorcsolyázó csaj volt és elég keményen nyomatta. Régen rengeteg műkorcsolyát néztünk és kérdeztem anyukámat, hogy már miért nem csinálja egyikőnk se, és azt mondta, hogy azért, mert leginkább azért néztük, mert nem más volt a tévében. Mondjuk nagymamám nem szerette nézni, mert sajnálta a kisjányokat, amikor elvágódtak és most már egyébként én is.
Biztosan égtek a kíváncsiságtól, hogy mi az a rengeteg közös bennünk, ami miatt akár ikrek is lehetnénk, úgyhogy elmondom, hogy a héten emeltem a tét a francia órákkal kapcsolatban és tegnaptól hetente 3 alkalommal járok 1,5 órát. Ez úgy jött ki, hogy a dolgozóban mindenki jelentkezhet ingyen nyelvóra, aki már legalább fél éve ott van és én pont fél éve vagyok ott, úgyhogy befizetnek engem hetente kétszer, én meg járok továbbra is a saját tanáromhoz szombat reggel. A dolgozóban 7:30-kor kezdődnek az órák, még első alkalommal nem haltam bele és kurva yo volt, hogy reggel 9-kor én már sokkal okosabb voltam, mint előző nap, de nem tudom, hosszú távon mennyire fog ez megviselni, mert akkora bagoly vagyok, hogy nagyon. Próbáltam lefeküdni 10-kor, nyilván teljesen esélytelen volt, hogy el is aludjak, de hát ha már ingyen van, meg akarom, akkor valahogy majd csak bevonszolom magam ezután is, legfeljebb leesik a fejem és akkor rögtön fogyok 2 kiló (vagy nem tudom, hány kiló lehet a fejem).
A másik rettenetes hasonlóság meg a közlekedési stílus – gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy ekkora telet nagyon régen basztam, hát elképesztő mi van, ez a tükörjég meg még megadja az ízét. De hogy mindenki így tök magabiztosan megy a jégen meg a lépcsőn, az én sebességem meg hihetetlenül lecsökkent és én sok helyen csúszva megyek, mert nem merem felemelni a lábam.
Mondjuk Surya pont fel merte emelni a lábát a jégen, na nem baj, azt is kibírom, ha csak második leszek a hasonmásversenyen, úgyis a részvét a fontos!
