Bár így 2 ünnep között nem pörög nagyon a blogbiznisz, én azért még egy kutatást végeznék. Eddigi tapasztalataim alapján minden régiónak megvan a maga púzós mondókája, nálunk az volt, hogy “Mit bámulsz, mit bámulsz, egyet fingok elájulsz”, Egerben meg az megy, hogy “Mit lesel, nagyot fingok, elesel!” és hogy nálatok mi? Vagy ti normálisak vagytok?
És a lenyugtatásra mit mondtok? “Ne fossál be, béke van” vagy “Ne ríjjál, van kenyér, ‘oszt piríjjál”?
A Kerozin elejéről azért maradtam le, mert elmentem pisilni még úgyis van ennyi időm előtte címszóval, a végéről meg azért, mert egyszer kinéztünk és kint ragadtam, de azért megvolt a tömeggel a Hugacsaka. A zárószámként leadott Kismalacról viszont lecsúsztam, pedig a csillogós malacos pólóban mentem direkt, de talán nem is olyan nagy baj, mert annak ellenére, hogy igen gyakran szaladnak ki csúnya szavak a számon, koncerteken nem tudok káromkodni és az meg eléggé szükséges a refrénhez, amit én gimi óta a “nem engedlek, ló van a kertemben” megoldással oldok meg. Hasonlóan gondban vagyok a Belga együttes Egy-két-há című számával, de ott is előveszem a cenzúrázott verziót, nem tudom vállalni, hogy ordibálom teli torokból, hogy “kurva anyád”, de helyette a “durva a nyár” egy számomra is elfogadható opció.
Nekem megint megérte Kerozinra elindulni, remélem nektek is eredményesen és hasonlóan színvonalas szórakozással telt a szombat este.
