Szeptember közepén kaptam az első Kedves Szülők! megszólítású e-mailt Csodák palotája subjecttel, hogy az osztály nagyon élvezte a kirándulást és küldik a képeket. Arra a mélcímemre jött, amit álláskeresésen kívül soha nem használtam semmire és fogalmam sincs, hogy jutott Anikó néniékhez. Azóta voltak a gyerekek moziban is, meg volt osztálybuli és megköszönték a sok kaját, amit vittünk, meg most kaptam vagy 8 e-mailt tele Mikulás napi fényképekkel, meg ha már így égett a billentyűzet Anikó néni keze alatt, elküldte az október 23-i ünnepségről készült felvételeket is.
Már rögtön gondoltam, hogy ez egy kiváló terep lenne a trollkodásra, valami újkori Janka nénit meg lehetne formálni vagy kérdezni valami csintalant a logikai készlettel vagy a korongokkal kapcsolatban, de még nem jutott eszembe semmi ártatlan, de annál viccesebb csíny.
Pedig ráérnék gondolkozni, mert ma indult volna a spanyol tanfolyam, amin harmadjára csavartak egyet és most a legutolsó verzió szerint január közepén kezdődne, úgyhogy mi úgy gondoltuk, hogy hát hogy ezt így köszönjük, de nem kérjük ezt a balfaszkodást többet és visszakértem az előlegünket, aztán majd januárban felülvizsgáljuk, kell-e nekünk ez tényleg (vagy lehet írok Anikó néninek, hogy lehet-e spanyolt tanulni!).
