RSS

Komissar Rex kategória bejegyzései

Most néztem meg ezt a Három óriásplakát Ebbing határábant, ami teljesen lenyűgözött, ezért szeretném figyelmetekbe ajánlani sok szeretettel. Remek a történet, fantasztikusak a karakterek, egytől egyik kurva nagy arc mindenki és a színészek óh, az egyiket annyira gyűlöltem 7 perc után, hogy rögtön arra gondoltam, hogy kurvára remélem, hogy jelölték Oscárra a tagot (azóta megnéztem és igen, és a Golden Globe-ot meg el is vitte). Kibaszott yol meg van írva, olyan párbeszédek vannak, hogy aztabüdösúristenit és emellett/ezzel együtt, kurvára vicces is.

Szintén figyelembe ajánlanám a fenti linkelt bemutató alatt árválkodó egyetlen komment, amely imigyen szól:

“ok de hol vannak a Soros plakátok?”

Engem múlt héten inkább a nyithatok-e Bécsben cukrászdát kérdéskör foglalkoztatott, merhogy ott voltam a hétvégén B-vel. Bécsben kisebb a pörgés, mint Debrecenben vasárnaponként, számomra egy nagyon kimért, megleteősen giccses város, amiben az egyetlen történés, hogy ősz nénik a Furla táskáikkal beülnek valami kávézóba, ahol frakkban van a pincér, de azért azt is hozzá kell tennem, hogy csak ebben a városban fordulhatott elő, hogy én rántott hússal a kezemben állítsak be egy templomba.

Úgy kerültem ilyen helyzetbe, hogy ha már ott voltunk, kellett enni rántott húst, de két akkora szelet adtak, aminek darabja nagyobb volt, mint a fejem és ugye az se kicsi. Az egyiket benyomtam, de a másikat kértem, hogy hadd vigyem el és elég yo volt a folyamat, mert jött a pincérnő, adott ilyen papírt, mint amibe a hentes csomagol, meg egy szatyrot, hogy akkor tessék, csomagoljad szt vigyed. Mivel nem sok mindent lehet ott már csinálni, elnéztük a Szent István-székesegyház irányába, amibe meg ippeg be is lehetett menni, én meg ott a rántott húst szorongatva néztem, hogy hű, de szép.

Az egész utat egyébként az egyik ottani múzeum inspirálta, a MUMOK, amiben 2007-ben voltam már és borzasztóan tetszett és most Párizsban szembe jött a bécsi akcionizmus egyik képviselője (mármint így nem az utcán, mint Kálmán, hanem múzeumban szintén) és hogy óh, hát csak vissza kellene menni,mert a MUMOK tele van bécsi akcionizmussal, ami engem teljesen lebilincsel! Nah, hát minden egyebet sikerült megnézni, csak ezt a remek intézményt nem, mert mikor már akartam megvenni a jegyet, mondta a pénztáros kislány, hogy a 12 kiállításból csak 2 van nyitva, úgyhogy szopóroller. Mármint ezt nem mondta,, csak én gondoltam, de nem bánkódtam sokáig, mert ott a múzeumnegyedben akadtak még dolgok, amiknek a fénypontja nekem egy kibaszott érdekes kiállítás volt Egon Schille munkáiból és annyira yol össze volt rakva, hogy életemben először kb. az összes szöveges részt is elolvastam, ami ki volt írva a falra kurva kicsi betűkkel, már ahogy azokat a múzeumokban szokták.

Előző nap meg a Természettudományi múzeumban basztunk el egy teljes délutánt, volt sok meteorit meg pillangó meg kakapó is! A kakapó egy kurva yo arc állat, karácsonykor kiccsaládom nem talált semmi nézhetőt a tévében, ezért leültünk négyen nézni egy természetfilmet Új-Zéland és környéke állatvilágáról és ott szúrtam ki ezt az állat, ha nyerek a lottón, én elmegyek és kakapó rezervátumot fogok üzemeltetni. Meg voltunk pillangóházban, ami inkább volt, ház, mint pillangó, alig néhány fajta repdesett ott a párás kurvamelegben. Meg ittam habos-rumos kakaót meg ettünk almáspitét meg készülvén rá, hogy nem ebben a városban van Miki mókatára, még jóval indulás előtt szétnéztem, hogy nem-e lesz valami koncert vagy bulika és pont úgy adta ki, hogy ott játszott Hardwell, akit ha valaki nem ismerne, akkor az index hasonlatát használva írnám le, hogy ő egy túlfizetett holland Bárány Attila.

A Praterdome nevű helyen volt a mulatság, amiben az volt yo, hogy a szállásunktól kb. 10 perc sétányira volt, de ezzel véget is ért a pozitívumok sora, mert kibaszott kurva nyomor volt bent, szerintem ennyi embert nem lett volna szabad oda beengedni és hogy basszátok meg hiába a nyugat, ott még lehet bent dohányozni! Nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, és én kb. 40 percig bírtam, hogy összenyomnak a kurva nagy füstben és bármennyire is pumpálta a levegőt Hardwell a kidolgozott izmaival, én mondtam, hogy öreg vagyok meg minden, és leszarom, hogy ki van fizetve, de nem bírok ott többet megmaradni, aztán az lett, hogy átmentünk egy másik terembe, ahol talán még nagyobb volt a füst, de legalább nem volt nyomorgás és ott lehetett tolni így Gigi D’Agostino-ra meg Black Eyed Peas-re.

Hogy ne legyek ilyen szigorú ezzel a várossal, mondok jókat is, elképesztően fess rendőrök vannak ott és olyan tiszták a metróaluljárók, hogy úristen. Rá is jöttem egy képletre magammal kapcsolatban az eddigi tapasztalatim alapján elmondhatom, hogy minél inkább undorító egy városban a metró, annál jobban vágyok vissza és vagyok elájulva a várostól.

Éljenek a koszos, büdös metrós városok és evégett fogok is nektek írni Párizsról is, ha még bírjátok a tartalmas útibeszámolókat.

Addig pedig nézzetek yo filmeket, utazzatok sokat olyan büdösségű városba, amilyet csak kívántok!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be január 31, 2018 hüvelyk filmhíradó, Komissar Rex