Mivel az idén az égvilágon semmi nem történt velem azon kívül, hogy annyit voltam temetésen, mint az előző 10 évben összesen meg hogy egy kicsit kurvára abuzáltak, nagyon sokat gondolkozok nagy kérdéseken, hogy oké, hogy 42, de mi az élet értelme, minek vagyunk mi itt e világon. A témaválasztás egyszerűen tökéletes, napokon keresztül lehet ezeken a semmibe előre bámulva rágódni és rájönni, hogy még én sem profitálok a saját életemből egy nagy büdös lófaszt se, nem hogy bárki más. Felkelek, bemegyek az üzembe, hazajövök, alszok. Ezért igazán kár minden nap beszárítani a hajam, meg hogy úgy egyáltalán felkelni reggelente.
Próbáltam világgá menni, az egyik hajnalban úgy jöttem haza, hogy oké, hajnali 3 van, már késő lemondani a franciatnárt reggel 9:30-tól, de ahogy hazajövök tőle, én megveszem az első legmesszebbre menő jegyet akárhova, de aztán rájöttem, hogy anyagi lehetőségeim igen korlátozottak és maximum Pilisszántóig tudnék elmenni távolsági busszal, másrészt itt van a fogamon ez a szabályozó készülék, amit nem tudok egy tapétavágóval vagy egy disznóperzselővel csak úgy leszedni meg hogy ezzel havonta még 1 éven át járni kell kezelésre, hogy most én nem tudok elindulni Mikornéziába pultosnak vagy Borneóra madrárrezervátumba takarítónak, még legalább 12 hónapon át tisztes, adófizető állampolgárként kell élnem a fogszabályzós néni közelében.
Próbáltam azt is, hogy juhú, mennyi remek program vár rám, de rohadtul nem érdekel SEMMI, még az EB is teljesen hidegen hagy, pedig oda már azt is kitaláltam, hogy a BUDA FUCKING PEST mintájára csináltatok DZSU FUCKING DZSÁK feliratú pólót, de hogy így whatever, tőlem akár fel is fordulhat az egész válogatott Király Gáborral az élen. Az egyetlen dolog, ami fent tudja tartani az érdeklődésem, az az olvasás meg az alvás, semmi másra nem vágyok, csak hogy hadd aludjak, ne beszéljek senkivel és hogy hadd olvassak (most épp az Anna Kurnyikovát olvasom Tolsztojtól és nagyon adja, előtte Grecsótól volt a Mellettem elférsz és hű!).
Próbáltam futni is, de hogy beneveztünk a félmaraton váltóba és menni KELL futni, minden egyes alkalom egy hatalmas kudarc és nincs benne semmi öröm, csak egy kötelezettség, aminek nem tudok megfelelni. Olyan 10 kilométert kéne tudnom lenyomni, most így a 6,3 az nagyjából lemegy simán, de elég rossz a szintidő és hogy ebből is mi lett, nem vagyok büszke magamra, hogy felfutok a hídra, lefutok a hídról, körbefutom a sziget, hanem csak nézem azt a kibaszott trackert, hogy nabazmeg, már megint egy nyugdíjas tetű is gyorsabb lett volna és hogy ebből így soha nem lesz semmi és hogy egy ringy-rongy törpe vagyok.
Mindezek ellenére nem megyek a Dunának, pedig a lenti ábráról még nem is beszéltem, meg kurvára be is vagyok hízva meg a hajam is kibaszott szar és nincsen egy normális ruhám sem, de csak én tudom, hogy hol vannak az EB jegyek, meg hót sokat kéne fizetni a lányoknak szállsért, ha kiesnék a VOLT-ig, bár a jegyeket simán elpakolhatnám könnyen elérhető helyre meg keríthetnék magam helyett valakit a VOLT-ra, na még átgondolom, de most inkább Lev Tolsztoj, van egy sanda gyanúm, hogy a Hip-Hop Boyz-os Levy-T róla nevezte el magát!
#success #happiness #LOVE #életkedvLevel1000000 #hisztéria
