RSS

Love Actually kategória bejegyzései

Úgy elmentem futni a minap, hogy a traumatológián kötöttem ki, úgyhogy a következőket tanácsolnám:

– Amikor az applikáció azt mondja, hogy juhú, pont félúton jársz, akkor ne fordulj vissza nagyon hirtelen, hogy akkor lehet elkezdeni a hazafutást, mert először csak azt érzed majd, hogy oh, mintha kicsit fájna, aztán mikor este már kapcsolod ki a Netflixet a 78-ik Mad Men rész után (úristen az a sorozat!!), akkor látod, hogy az egy dolog, hogy nem nagyon tudsz lábra állni, de fel is van dagadva, mint a kurvaélet.

– A traumatológiára ne kacsás zokniban menj, mert sosem tudhatod, hogy mennyire lesz szimpatikus a kezelőorvos!

Nem lett egyébként semmi baj, csak megnyúlt kicsit a szallllag és egy héten át úgy közlekedtem, hogy bármikor csatlakozhattam volna a Ministry of Silly Walks-hoz. Monty Python helyett viszont élő Trónok harcába keveredtem, pedig egy teszt is megmondta, hogy én Jon Snow vagyok és nagyjából minden érdekel, csak a kurva trón nem és ez eléggé felzaklatott engem, de legalább elvonta a figyelmet a szakállas fiatalemberről!

Még mindig nagyon sok kérdésem van azzal kapcsolatban, ami történt, nem történt, miért történt, mit kellett volna máshogy és még húsvét előtt is rendeztem egy utolsó óriás bőgést. Mindenki azt mondja, hogy fele annyi idő, míg az ember túlteszi magát a lófaszon, majdnem napra pontosan fél év telt el az első és utolsó beszélgetésünk között, úgyhogy az jött ki papéron is, hogy májusban ez már rendeződik, de eddig azért hihh, volt néhány keményebb menet, amíg nem mentünk Ázsiába, aludni se tudtam és még utána is egy ideig így éreztem magam, mint alant az ábra és a muzsika!

Úgyhogy igazából tiszta szerencse, hogy jött az igazi Trónok harca, mert az nem elszomorít, hanem csak végtelenül felháborít, felbasz és felzaklat, de legalább addig se sírok.

Nem tudom, most így hogy alakultak a mindenek, nem győzök magamba és visszanézni, hogy mi a faszt kellene máshogy, de hogy kurvára megköszönném, ha most végre valami olyan történne, amitől örömömben a plafonig ugrok és egy kicsit megállna a rámfolyó fostenger.

Maradok tisztelettel,
Miss Saigon

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 6, 2019 hüvelyk Havas János, Love Actually, wft

 

Ma 23 éve, 1996. február 13-án oszlott fel a Take That és még mindig emlékszek arra is, hogy hol ültem épp a lakásban, amikor Gary Barlow kimondta, hogy akkor ők eltolják a bicajt, beteszik a fészerbe és ott bassza meg a rozsda, ahol van, mert ők onnet soha többet elő nem veszik (“and from today…there’s no more”).

11 évvel a feloszlás után láttam őket először és ahogy kijöttek a színpadra, úgy elkezdtem bőgni, mint aki soha nem tudja abbahagyni. Ott voltak, élőbe’ és én alig tudtam elhinni, hogy ez éppen történik és hogy ilyen van és hogy én 11 kibaszott éve várok erre (igazából 12, mert ’95 nyarán kattantam rájuk) és pont az akkori kedvenc számommal kezdtek és édes drága yo istenem, ilyen csak a filmekben van meg az 1999-es BL döntőben, hogy a lehetetlen létezik.

Aki pedig várt még további 4 évet (azaz összesen 15-16 kikúrt évet), mint én, az 2011-ben láthatta mind az ötöt egyben is a Wembley-ben. Korábban Robbie Williams volt a kedvencem, de úgy viselkedett a koncerten, mint egy ötödikes hülyegyerek és hogy oké, hogy nekem ez 12 évesen tetszett, de én haladtam, neked meg bazdmeg perec van a kézfejedre tetoválva meg nem tudsz viselkedni ott a többi férfi között, álljál már üresbe.

Mostanában is vannak vele teljesítményproblémák, nemrégiben lehetett olvasni, hogy szeretett volna valami medencét a kertjébe, de a szomszédja, a Led Zeppelin gitárosa nem támogatta az ötlet, ezért Robbie bukta az egészet, járhat ki a Kerekestelepi strandra és ezt anynira zokon vette, hogy a kertben max hangerőn a Led Zeppelin egykori vetélytársait, ilyen Deep Purple-t meg Black Sabbath kezdett el nyomatni. Ez így önmagában is elég óvodás, de Lencse kihangsúlyozta, hogy igazából ez egy hatalmas bók, hogy valakinek valaha ezek az együttesek voltak a riválisai és szerencséje van Robbie-nak, hogy nem fordítva történt a dolog és ő dobta vissza az építési engedélyt, mert hogy akkor mégis mit csinált volna a tag a Led zeppelinből, benyomja a magnóba az East 17-t, hogy When the thunder calls you?!

Na de igazából annyi akart lenni a lényeg, hogy bármi is van, nem szabad csüggedni, mert bármi* is lehet!!

*kivéve Robbie Williams-nek medencéje

Ah és átcsúsztam itt közbe a Valentin napba, kívánom mindenkinek, hogy vegyen/kapjon rengeteg vödrös rózsát és rózsaszínű plüsselefánt!

XOXO

 
Hozzászólás

Szerző: be február 14, 2019 hüvelyk Love Actually, Zenebutik

 

Hosszú idő, nincs tenger.

Muszáj az alapokkal kezdem így a visszatérés alkalmából, de rövid lesz, nem kell beszarni.

Az alap pedig az 1999-es BL döntő, mert az a meccs maga az élet.

A Bayern és a Machester United (MU) játszottak, a Bayern rögtön az elején megszerezte a vezetést, stabilan, magabiztosan meneteltek végig, mindenki a házát tette volna rá tipszmikszen, ők is és mások is, hogy ez a zsebükben van. A MU edzője is bevallotta, hogy ő már azon gondolkozott, hogyan kellene majd yo arcot vágni mindehhez a meccs után, amikor a 91-ik percben hopp, jött Sheringam (MU) és kiegyenlített, aztán a 93-ikban Solskjaer (MU) rúgott még egyet és Knézyt idézve ” hát ilyet, hát emberek, 2 perc alatt egy megnyert döntőt veszít el a Bayern München”, amikor “már a németek fogták a kupa fülét” és “Matthaus élete álma, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, elúszott”.

Minkét oldalról rettenetesen tanulságos ez, mert gondolhatod, érezheted, hogy minden fasza, és mindent yol csinálsz, de semminek nincs vége, amíg nincs lefújva és bármikor jöhet egy Shringham, aki pilanatok alatt zúz porrá mindent, amiben hittél. Másrészt meg amíg nincs lefújva, addig vége sincs, és akinek “nem volt esélye az egész meccsen” az is képes nyerni”a semmiből, a reménytelenségből”.

Nah.

Hát én most úgy érzem magam, mint a Bayern München 1999-ben.

Nőügyekkel alapvetően nem foglalkozok a blogon és mióta elköltöztem CS-től, egyetlen fiatalemberről nem esett itt szó, mert egyik sem volt szóra sem érdemes, de tavaly augusztus végén találkoztam egy olyannal, hogy hű. Úgy éreztem, hogy pont olyan, amilyet én mindig is akartam, mintha én építettem volna össze és mindehhez fantasztikus szakáll is párosult. A lehető legnagyobb tervekkel néztünk a jövő elébe, mígnem érkezett egy Sharingham, meg egy Solskjaer, meg aztán végül az egész csapat és aztán az egész az összes álmommal pont úgy szállt el a gecibe az egész, mint a Bayern győzelme.

Emiatt meglehetősen szomorú és csalódott vagyok, de hála a magasságosnak, rengeteg minden van, ami nyújt vigaszt.

Az egyik a support group. A barátok végtelen támogatása, türelme, buzdítása, apukám, ahogy bekiabált a háttérből, mikor anyukámnak elmondtam telefon, hogy mi van, hogy “hajrá, Picur!” és Lencse, aki felhívta rá a figyelmemet, hogy oké, hogy ez van, de gondoljak arra, hogy nem sokkal a 99-es BL döntő után Kahn (a Bayern kapusa) kifogott 3 tizenegyest, emlékeztetvén arra, hogy 2 év múlva így ők nyertek végül.

Egy másik az utazások. Leállás idén sincs és szerencsére mindkettő nagyon hamar meg is fog történni. Két hét múlva elmegyek Norvégiába, a Take That-es lánnyal megyünk The Midnight koncertre és ha már ott járunk, akkor kicsit szétnézünk, márciusban pedig Ázsia lesz Jucussal és kistestvérével, Katival, a tervezett célországok jelen állás szerint Malajzia, Vietnám és Kambodzsa.

A harmadik meg a blog ❤

Visszajöttem, mint Robbie a Take That-be! (yohhát azóta el is ment megint, de most nem ezzel foglalkozunk)

 
2 hozzászólás

Szerző: be február 8, 2019 hüvelyk Fußball-Weltmeisterschaft, Love Actually

 

Teljesen felbaszott Hirtling István!

Most olvastam vele egy interjút a Nők Lapjában és egészen szimpatikus volt az ürge addig, amíg ki nem fejtette, hogy milyen rettenetes, hogy a nőknek nem kell pasi, mert csak nyűg (nah yo, ezzel mondjuk még egyet tudok érteni, továbbra se nagyon látom, milyen hozzáadott értéket tudnának képviselni, főleg ha azt nézzük, hogy én tegnap a takarítás közben leszakadt konyhaszekrény ajtót egy profi ügyességével szereltem vissza), de ha meg kell nekik, akkor az a fontos, hogy milyen a kocsija (!), a lakása(!!) meg a bakkártyája(!!!).

István, bazdmeg, tudod te, mit beszélsz?

Én konkrétan jelenleg ott tartok, hogy nagyon szívesek elmegyek meginni egy jaffát akárkivel, aki szappannal kezet most hugyozás után.

Mindig teljesen elképedek, hogy az emberek azt gondolják, hogy őrült nagy elvárások vannak és halál komolyan mondom, hogy már senki, de az égvilágon senki nem nézi, hogy legyen mondjuk magasabb, keressen többet vagy ne lakjon az anyjával 38 évesen egy garzonban albérletben, mert már ez is kurva mindegy.

Fogalma sincs Istvánnak róla, hogy mekkora semmirekellő, éhenkórász trógerek lézengenek az éterben és bár a velük való találkozás néhány igazán mulatságos történettel ajándékozott meg, az a baj, hogy igazából ez csak elmesélve vicces, egyébként rettenetesen szomorú.

Mármint szomorú lenne, ha foglalkoztatna a téma, de én már elég régen teljesen lemondtam róla, hogy valaha is leszek még párkapcsolatban és elfogadtam, hogy egyedül fogok élni, ami ha azt nézzük, hogy soha a kurva életben nem jutott még eszembe itthon, hogy ó, bárcsak itt lenne még valaki*, nem is olyan nagy baj, valamint a tapasztalatokat látva tényleg az egyetlen, amit tehetek, hogy a lehető legjobb arcot vágom ehhez és a legnagyobb nyugalommal csinálom szépen a dolgomat.

* kivétel: amikor nem tudom kinyitni a befőttesüveget, azokkal nagyon megszenvedek

És akkor most jöjjön egy kis Sims!

 
Hozzászólás

Szerző: be december 4, 2017 hüvelyk álljunk meg egy szóra, Love Actually

 

Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a kirándulás (bár a bálnavadászat és nadragulya termesztés sem túl közeli) és leginkább úgy gondolom, hogy minden erdőt le kéne betonozni, meg hogy tök unalmas caplatni benne, meg nem lehet rendesen elmenni pisilni, kezet mosni, meg mindenféle lények lakják, amiknek a kezelésével nem vagyok tisztában és hogy nagyon nem nekem való.

Ma viszont Dédestapolcsányból hazafelé jövetben megálltunk ott a tónál, ami van és körbevette a domb, ami tele volt őszi színekkel és a fák olyan gyönyörűen susogtak, mint a Twin Peaksben és hogy én legszívesebben ott lebasztam volna magam egy padra, hogy egész kurva nap ott üljek és ne csináljak semmit, hanem csak hallgassam a fákat és bámuljam a tájat, hogy omfg milyen kibaszott szép meg ultimate chill. Futás szempontjából is őrülten megkívántam a tájat, hát mi kurva yo lehetne már ilyen gyönyörű helyen lefutni egy laza 7-est.

Egész előző este is a látvánnyal voltam eltelve, mikor sétáltunk a faluban a debreceni különítménnyel. A séta végén benéztünk az egyik helyi presszóba és bátran ki merem jelenteni, hogy igen hamar igen jelentős sikert lehet elérni flörtölési szempontból egy ilyen vendéglátó egységben. Jani bá’-nak rögtön megtetszett az egész társaság és azonnal fel is ajánlotta, hogy ő szívesen segít nekünk az ország demográfiai növekedését fellendíteni, majd rázendített a Mert a nézését meg a járását című ragyogó slágerre.

A kedves felajánlással azonban nem éltünk, hanem mentünk be a házba tüzet rakni a kandallóban és ott pofázni az óraátállítást meghaladóan is (ezt a számot óránként lenyomták a H!t Music Chanelen, hogy a sok paraszt el ne bassza).

Ma egy kiadós húsleves meg sült kacsa ebéd után érkeztem meg az esős szélviharban a fővárosba és mára már csak annyi a dolgom, hogy még egy kicsit Sims-ezzek az F1 előtt és utóbbival kapcsolatban van bejelentenivalóm: Jolyon Palmer volt most a szerelmem, de mivel őt teljesítményproblémák miatt azonnali hatállyal baszták ki az F1-ből, újat kellett választanom. Így hirtelen nem is tudtam, hova kapjak, úgyhogy míg dolgozok a pótlásán, addig átmeneti jelleggel Max Verstappen veszi át a helyét.

 
12 hozzászólás

Szerző: be október 29, 2017 hüvelyk #maradok # ottalszok, Love Actually, Nigel Mansell

 

A lényeg meg kimaradt, hogy van új szerelmem!

A héten volt szerencsém élőben látni egy F1-es pilótát egészen közelről és annak ellenére, hogy keksz nem volt nála sajnos, teljesen levett a lábamról, mert nagyon szépen mosolyog, gyönyörűen beszél angolul és mikor megkérdezték tőle, hogy milyen F1-es autót vezetni, azt mondta, hogy gyors.

Jolyon Palmer a neve, nem olyan alacsony, mint a többi pilóta, de van vagy 50 kiló, fél kézzel simán elhajítom Karakószörcsökig. Kicsit amúgy szarul vezet, de hát ki vagyok én, hogy kritizáljam, mikor annak ellenére se tudok vezetni, hogy 563 éve van jogsim?! A teszkóba biztos el tud vinni meg a gyereket karatéra meg balettra vagy akármire akar járni, leszarom. Amennyiben lányunk születik, természetesen a Laura nevet fogja kapni.

Sok boldogságot nekünk!

F1 - WINTER TESTS BARCELONA - 2016

 
2 hozzászólás

Szerző: be július 30, 2017 hüvelyk Love Actually

 

Követek egy oldalt, ahol érdekes/vicces/furcsa/wtf tinder profilok vannak és ma volt fent egy, aminél ez volt a szöveg: “Sziasztok! Több diplomás értelmiségi nőként elsősorban szintén magasan képzett férfiakkal ismerkednék (173 cm, Debrecen)” és a következő kommenttel tették ki ezt a bemutatkozást: “amikor nem akarsz előfizetni az elittars.hu-ra mert spúr vagy de igènyeid azèrt az egekben”.

Igények az egekben!44!!

Annyira felbaszott ez, hogy írtam ide kb. 3 A4-es oldalnyi fröcsögést a férfiakról és az elvárásokkal kapcsolatos elvárásokról, hogy még nekem is rossz volt olvasni, úgyhogy utána megnyugtatásként azt találtam ki, hogy hogy megeszem a legközelebbi Burger Kinget, de elkezdődött az Exek az édenben és ezt megnézem azt, azok legalább nem várnak el ilyen sok képtelenséget senkitől.

 
Hozzászólás

Szerző: be április 20, 2017 hüvelyk Love Actually