RSS

magasélet kategória bejegyzései

Ettem egy halom lencsét meg disznót, úgyhogy idén lesz legalább egy platós ifányi pénzem meg unlimited mákom!

Azt mondják, azt fogjuk csinálni egész évben, amit január 1-jén; én megcsináltam a francia házit, tornáztam majdnem egy órát és nyertem Tippmixen, úgyhogy ha ilyen hatékonysággal folytatnám a továbbiakban, én teljesen elégedett is lennék.

Tiffany azt is mondta, hogy olyan babona is van, hogy piros fehérneműt kell felvenni, mert akkor megtaláljuk az igaz szerelmet. Kb. egy darab piros cuccom sincsen, úgyhogy kicsit félve húztam ki a fiókot, amiben találtam végül egy merészebb szabású csipkés cérnatangát (hivatalos nevén “randibugyi”), úgyhogy felvettem gyorsan a mackóalsó alá, most így tényleg ne ezen múljon.

A 2017-es terv meg az, hogy ez a befektetések éve lesz: folytatom és lehetőség szerint még jobban kimaxolom a gyűjtögetést a mindenféle számlákon meg pénztárakban, tanulok tovább franciául és hetente legalább kétszer megemelem a seggem sportolási céllal.

És persze itt leszek továbbra is, kövessétek velem együtt ebben az évben is vérpezsdítő kalandjaimat!

Ezennel az évet megnyitom, nagyon boldog új évet mindenkinek!

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be január 1, 2017 hüvelyk magasélet

 

CS mindig azt mondta, hogy minél inkább nincs poszt, annál inkább oké a minden és továbbra is csak megerősíteni tudom ezt, de gondoltam csak adok egy gyors apdét, egyrészt, hogy élek, másrészt meg hogy ne legyetek lemaradva, mert aki lemarad, kimarad!

1. Pénteken lesz a dolgozóban a Ewing család témájú karácsonyi parádé (és akkor ne legyek szerelmes a dolgoóba?). Nem volt könnyű eldönteni, kinek öltözzek, elég kevés a szőke, de végül Afton Cooper mellett tettem le a voksomat (na yo, igazából team meetingen szavaztattam meg, hogy ki legyek, Sly volt még a másik esélyes, aki Jockey titkárnője volt). Vettem ocelot mintás flitteres blézert (1499 Ft Háda! <3), ezt fogom feldobni a fekete overállom fölé, kiegészítőnek meg magamra aggatok minden szart és vettem egy hihetetlenül ordenáré aranyszínű masnis táskát is. Hogy teljes legyen az összkép, megyek fodrászhoz, aki csinál nekem Afton hajat a lenti ábrának megfelelően, én meg majd vágok ilyen arcot az ábrának megfelelően:

afton-cooper

2. Októberben betoltam egy ötöst a Tipszmikszbe, hogy na csináljuk akkor ezt rendesen és ma mentem 20.000 fölé!

Kívánjatok nekem yo mulatást és további nagyon rengeteg szerencsét!!

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 7, 2016 hüvelyk magasélet, Melanie Griffith, Toto Cutugno

 

Van a dolgozóban egy kollégám, aki nálam sokkal okosabb és ők kész stratégiát állítottak fel, hogyan kell jegyet venni az EB-re és azt szerették volna, hogy legyen 2-4 jegyük és lett belőle 16 és most egyeztünk meg, hogy akkor én kettőt úgy átveszek tőlük a bordeaux-i osztrák-magyarra és hát én olyan boldog vagyok, hogy el se tudom mondani, meg éppen egy callban voltam, mikor jött e-mail, hogy akkor a miénk a jegy és kérdezték a call végén, hogy még valakinek valami és mondtam, hogy hát az, hogy én most tudtam meg, hogy mehetek az EB-re és annyira nagyon örülök. Nagyon szerintem nem lepődtek meg, mert már reggel óta mentek a tárgyalások és egész nap semmi másra nem tudtam gondolni és a callba is Zinedine Zidane-ként tárcsáztam be, úgyis pont franciákkal volt – kikkel másokkal.

Este utalom a zsét és meg is lehet kezdeni a tervezést, hogy akkor mikor és hogy és mivel. A kivel nekem végig teljesen egyértelmű volt, hogy B-vel (aki egyébként G) és hát örüljetek velünk nagyon! Egyszer érjek haza, mindent teleposztolok boldog csillogós macikákkal és nyuszikákkal, csak előtte még szakítok a manikűrössel, aki egyébkét nagyon kedvelek, de tudatosult bennem, hogy én mennyire kurvára unok manikűröshöz járni (2008-ban szoktam le a körömrágásról, azóta járok rendszeresen).

Boldogsáááág, landarúúgááás!!!!

 

Jahhát a lényeget meg még nem is mondtam!

Egyáltalán nem volt betervezve, de idén hatalmas sikereket értem el az élet egyik igen fontos területén és még a február sem köszöntött be, amikor én már készítettem közös szelfit először Pumped Gabóval, aztán Fluor Tomival.

Bele se merek gondolni, hogy mi lesz így még itt decemberig!

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2016 hüvelyk magasélet, Paris Hilton

 

Akartam én itt 2015 összegző poszt írni, de egy szűk óra múlva jön értem Jucus kistesvére, hogy elszállítson az ultimate mackóalsós szilveszteri buliba és addig még rengeteg mindent kell csinálnom, arra sincs időm, hogy eldöntsem, hogy a petárdázókat vagy a petárdázókat ekéző kutyásokat vetem-e meg jobban.

Arra viszont még van, hogy megköszönjem a figyelmet és az egész éves munkátokat, ölellek benneteket és remélem jövőre veletek ugyanitt!

Én mindenképpen itt leszek, bár a blog custom design előfizetése holnap lejár, nem tudom, hogy fog kinézni, de hát úgyis a belső a fontos.

Mindenki ünnepeljen este legjobb tudása szerint, én meg elkezdem belepakolni a kókuszgolyót meg a társasokat meg a partikellékeket valami mindent elnyelő ikás szatyorba.

Sok puszcsi!

(hát nem találok egyetlen yo képet sem, de ha nem hagyom abba a kutatást, január 2-án is itt fogok ülni, úgyhogy gyorsan túrtam valami cukit a My pictures-ből, tessék:

tumblr_nmr8agzib61shqss3o1_540 )

 

Ez a poszt arról fog szólni, hogy mennyire menő vagyok, meg egy kicsit arról, hogy néz ki egy vitorlázás.

Elsőként kezdeném azzal, hogy milyen táskát kaptam, avie blog skin mintás, mi a kúlság, ha nem ez?

bdaybag

Szóhoz se juttok, mi?

Nadehogy a vitorlázás.

Péntek délután indultunk neki és olyan este 7 felé vehettük át a kikötőben a vitorlást. A kapitány azt mondta, hogy tapasztalatlan legénységgel nem szerencsés rögtön sötétben kihajózni, úgyhogy mi hittünk neki és aznap még csak ittunk a vitorláson, aztán annyira belevetettük magunkat a balatonfüredi éjszakába, hogy alig tudtuk visszavetni magunkat. Hajnal 3-ig pörögtünk mindenféle zenékre, amikről nekem ott az volt a benyomásom, hogy kurva yok, de már csak vasárnap láttam, hogy többeknek panaszkodtam mindenféle üzenetekben a Hungária megamixre.

A hajó az estére tehát maradt a kikötőben, oda mentünk vissza aludni, mindenkinek jutott nagyjából egy kicsivel több hely, mint ami egy gyufásskatulyában van (de nem a családi, hanem a sztenderd kicsi). Szombatra minden előrejelzés azt mondta, hogy leszakad az ég, de hazudtak és végig sütött a nap és bikiniben verettem a fedélzeten órákon át. Ehhez azért meg kellett dolgozni, nem úgy van, hogy ülsz a hajón és cső, indulás előtt volt komoly oktatás a kapitány részéről, hogy hogy kell meghúzni a madzagokat, mibe lehet kapaszkodni és hogy a hajózás nyelve rövid, tömör és udvarias és itt olyanok fognak elhangzani, hogy ÜLJ ÁT! és semmi ilyen Évi, majd ha lebarnult a vállad is, akkor megtennéd kérlek, hogy átülsz a másik oldalra lécci? A köteleket ilyen bigyóra kellett tekerni és kurblival húzni őket, rengeteget és igen intenzíven kurbliztam két kézzel, de úgy nehéz, hogy közben kiabálnak az emberrel motiváló jelleggel és annyira röhögök, hogy nagyon. Még mindig izomlázam van és azt ott a hajón megfogadtam, hogy diszkóban legközelebb hosszú perceken át őrölök kurbli nélkül, mennyire könnyű lesz már.

Ha mászkálni kellett a hajón, akkor nem volt nagy az arcom, egyszer sem mertem úgy előremenni a hajó orrába, hogy teljesen felegyenesedve lábon, teljesen ilyen kezdő sztriptíztáncos elhagyta az első 10 dollárt, amit kapott és most a földön keresi négykézláb verzióban közlekedtem. Amikor meg kicsit billent a hajó, akkor kereszten lévő artistaként vágtam magam hanyatt és reméltem a legjobbakat. Ennek a képnek az a címe, hogy Évi majdnem beleesik a vízbe.jpg (mert itt nem látszik, de majdnem hót függőleges vagyok a vízszintre):

aviebeleesikavizbe

De az, hogy mennyire félek, csak vasárnap jött ki igazán, amikor volt szél, nem kevés.

Normál állapotban se nagyon mertem felállni a vitorláson, de akkora hullámok voltak, hogy szinte végig teljesen az egyik oldalra dőlve szeltük a habokat. Egyszer vettem a bátorságot, hogy lemenjek pisilni, mert nagyon kellett, de ezzel aláírtam a halálos ítéletemet: mesélt arról a kapitány, hogy ha valaki rosszul van, akkor annak jobb azonnal a fedélzetre menni, de arra még én sem számítottam, hogy mekkora öles hányinger fog el, amikor lementem (meg igazából a lemenés erős túlzás, én szó szerint beestem a wc ajtón egy igen hangos dübbenés kíséretében). Úgyhogy nem volt itt semmi kurblizás, én beültem hátra ilyen gyerekszékbe, reménykedtem a túlélésért és nézegettem, hogy merre tudnék kihányni. A rettegés fokának a csúcsa akkor jött el, amikor a kapitány kiadta a parancsot, hogy mindenkire mentőmellényt és hű, hát ettől még yobban beszartam, meg elképzelni se tudtam, hogy fogom én felvenni a mellényt úgy, hogy közben két kézzel annyira kapaszkodok, hogy széttöröm a hajót. Na de még a végén azt fogjátok hinni, hogy nem is vagyok menő, úgyhogy csak betennék egy képet, ami a félelem tetőfokán készült rólam egy Samantha Foxra méretezett mentőmellényben:

aviemellenyben

A félés ellenére nagyon yo élmény volt és mennék nagyon szívesen bármikor és nagyon kikapcsolt és yokat ettem és rengeteget röhögtem és még barnultam is meg a nap is lement, tényleg nem tudom, mit akarhatnék még.

megyenleanap

 
5 hozzászólás

Szerző: be szeptember 22, 2015 hüvelyk Fa Nándor, Hajdúszoboszló, magasélet, molló

 

Nem tudom, ti mit csináltok majd szeptember közepén, de én a Balaton fogok vitorlázni!

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 8, 2015 hüvelyk Hajdúszoboszló, Hawaii, karibi party, magasélet