RSS

#maradok # ottalszok kategória bejegyzései

Rengeteget tudnék arról írni, hogy mennyire kurva szar volt az első 2 hét, mikor beütött ez az egész lófasz, hogy a nagy ijedtségre hogy fogyott el egy hét alatt a 7 üveg összehörcsögözött pezsgő, hogy naponta 10-12 órákat kellett dolgozni, hogy olvasni és tévét nézni se tudtam, mert hát ott mennek az emberek az utcán meg beszélnek egymással és ilyen már nincs, ez nem létezik.

Pedig semmit nem akartam idén, csak elvonulni, volt egy 3 napos szervezett elvonulás március végén már nem is tudom hol és mikor január vége felé hívtam őket, teljesen idegbe tettem magam, hogy nem volt már hely. Nyugalmat akartam, csendet, fákat, békét, én reggelente úgy álltam a villamosmegállóban, hogy azon gondolkoztam, hogy hogy hogy jutott az ember oda, hogy ez lett a lehető legjobb élet, hogy minden nap felpréseljük magunkat ide, megyünk be az irodába, aztán vissza az egész.

Az egy dolog, hogy az irodában is csak néztem, hogy te jó ég, hát ennek mi értelme, ennek az egésznek tényleg mi az istenverte értelme, mit csinálunk itt mi, miért csináljuk ezt, hogy tesz ez hozzá BÁRMIHEZ, de addigra már nem csak a létformával, hanem a vállalattal is voltak azért nekem viszonylag komolyabb gondjaim.

Január közepén csúcsosodott ki, akkor éreztem, hogy én már semmilyen körülmények között nem tudok és nem is akarok közösséget vállalni azzal, ami ott kialakult és egy nap hála istennek az átlagosnál jobban is felbaszódtam, hogy na yolvan, ez tényleg nem mehet így tovább, hogy írtam egy hajós cégnek, hogy a pár hónap múlva esedékes luxushajós nyílt napon szeretnék részt venni. Az volt az elképzelés mögötte, hogy én sokkal szívesebben elmentem volna porszívózni, mert az egy hasznos és viszonylag könnyen követhető folyamat, aminek van értelme és valószínűleg nem kell minden egyes kibaszott lépés előtt egyeztetni a fél világgal. Miután elküldtem az e-mailt, felmentem a Linkedinre, hogy na csak még most utoljára, tényleg utoljára megnézem, hogy itt mit kínálnak és akkor megláttam A hirdetést. Már a cégnév önmagában lenyűgözött, aztán maga a cég profilja és a pozíció. Életemben nem írtam meg semmit olyan gyorsan, mint azt a motivációs levelet, amit el is küldtem az önéletrajzommal ott helyben.

Az álláskeresős mélboxomat csak 3 nappal később nyitottam meg, mert éppen be akartam állítani az Xbox live accountomat és azt godoltam, hogy az az alternatív mélboxom és hát nem az volt, viszont 2 e-mail is volt benne: az egyik a hajós cégtől, írt a mailer daemon, hogy rossz címre küldtem és akkor vissza a feladónak a másik meg a másik cégtől, hogy akkor mikor tudnék befáradni interjúra.

Long story short, úgy mentem már bele a karanténba, hogy tudtam, hogy én májusban már máshol fogok kezdeni, ami beilleszkedés szempontjából eléggé advanced level, még soha nem léptem be sehova a saját konyhámból, cicanadrágban.

Rendeltek nekem laptopot, azt kihozta a futár, telefonon próbáltuk az ájtíssal összepakolni, de csak be kellett menni, úgyhogy én összesen annyit voltam bent az irodában, amennyit januárban interjún meg most májusban vagy 3 órát, míg összerakták a gépemet.

Sokat gondolkoztam, hogy mit kellene felvenni legalább az első nap, de hogy hát zakóban ülni azért csak kurva nagy overkill lenne itt a tűzhellyel szemben, de mondták, hogy ezen igazán ne izgassam magam, úgyhogy én nyuszis meg görkoris pólókban tárcsázgatok be mindenbe erős szívdobogás nélkül.

Ez annyira más, mint bármi, ahol voltam és még mindig nem hiszem el, hogy én itt vagyok, és hogy nem is mehettem volna máshova, de hogy szerintem ők se vehettek fel mást, mintha nekem lett volna írva az egész, de azért persze Linkedinen még nem mertem beállítani, hogy kapcsolatban vagyunk, majd a próbaidő után, de én borzasztó szomorú lennék, ha megutálnánk egymást!

De 3 hónap k sok idő, főleg, hogy megtanultuk 21 éve (!!!) , hogy 2 perc alatt BL döntőt lehet nyerni és elbukni is (pont tegnap volt az évforduló, meg is néztem az utolsó 7 percet).

Mivel az új cég kint van a halálnak a faszán, gondoltam, remek alkalom lenne itt ez a karanténos faszkodás, hogy vegyek egy használt autót és megtanuljak végre vezetni és hogy kaptam most időt az élettől, hogy ebben fejlődjek, úgyhogy vettem is autót, már nálam a kulcs meg minden és elkezdtem járni autós iskolába, ez direkt ilyen nyomiknak van, akiknek jogsijuk van, de tudásuk nincs.

Én mondtam az oktatómnak, hogy utoljára 10 éve vezettem és akkor se tudtam, de legalább nagyon utáltam és mondta, hogy jó, hát akkor induljunk meg a HUngária körúton. Mondtam neki, hogy remek ötlet, de azt se tudom, hogy melyik pedál melyik, én azt hittem, még kimegyünk valami rutinpályára vagy faszom, de mondta, hogy hát nem, úgyhogy elmondta, hogy mék a fék meg mék a gáz és akkor mentünk! Nagyon megleptem magam, hogy nem utáltam egyáltalán, de teljesen más ez most, most már nagy vagyok, merek kérdezni meg bevallani, ha fogalmam sincs, hogy mi a faszt kell csinálni. Az oktatóm egy időben Debrecenben trolit is vezetett, úgyhogy szerintem yo kezekben vagyok.

Ami a szociális távolságtartást illeti, fel lehet engem jelenteni Cecíliánál, nem volt olyan hét, hogy ne találkoztam volna valakivel, de nyilván nem mentünk csoportosan nyalni a korlátot a buszmegállóba és szerencsére a terápiát is lehetett folytatni zavartalanul telefon.

Magammal kapcsolatban nekem egy elvárásom volt, mikor itt a nyakunkba szakadt minden és az az volt, hogy ne legyen semmilyen elvárásom. Nem kell könyvet írni, nem kell lefutni a maratont az erkélyen, nem kell megtanulni kenyeret sütni élesztővel vagy anélkül, és ezzel szerintem nagy terhet vettem le magamról.

Miután meg már tudtam nézni tévét, megnéztem a Westworldöt, a ZeroZeroZerót és a Breaking Badet és mindet tiszta szívből tudom ajánlani, de hogy én nem tudom, hol éltem, hogy csak most néztem meg az utóbbit, annyian mondták már, hogy hú az gecijó és tényleg!

Egy kicsit beleszerettem a Breaking badből Jesse-be, de most már a Sweet Magnoliast nézem, ebben mondjuk nincs egy gramm drog se, ellenben olyan szépen udvarolnak benne, hogy atyaég és van benne a baseball edző, akinek akkora a mellkasa, hogy még a nagy fejemet is rá tudnám hajtani vagy háromszor és már akkor virágot meg fagyit vitt a nőnek, mikor még le se varrta, úgyhogy most belé vagyok szerelmes! Igazi emberbe továbbra sincs kibe és emiatt szoktam néha szomorú lenni, de hát virágot meg fagylalt végülis én is tudok venni magamnak.

Há most így hirtelenbe ennyi (már megint hogy megszakadt), remélem yol vagytok és nem bolondultatok még meg, kívánom a nagyon sok szépet!

 

Mostanában rengeteget pörgök az egyedül élés témáján.

Már az alapoknál elakadok, hogy akkor én jól érzem, hogy én ezt imádom és ezért nem jut soha eszembe, hogy de jó lenne, ha lenne itt még valaki? Vagy ez egyfajta védekező mechanizmus, amit szépen felépítettem és látván, hogy egy kóláig nem lehet eljutni senkivel, bele akartam törődni, hogy ez márpedig yo és túl yol sikerült? Vagy csak nagyon élénken van bennem az utolsó 2 alkalom, amikor valamilyen fiatalembernek sikerült túljutni az első szűrőkön és eljutott hozzám, de hogy mindkettőt még bőven pitymallat előtt ki kellett hajítanom? Az egyik olyan rettenetesen horkolt, én meg így teljesen tehetetlenül álltam a helyzet előtt, hogy most így hogy mondjam meg valakinek, hogy ne haragudj, de hogy ha eltakarodnál innet, akkor kurvára tudnám értékelni. És közben végig fogadkoztam, hogy én ide aztán soha a büdös kurva életbe be nem engedek senkit soha többet. De elbasztam és érkezett még egy, akiből meg dohányzás által olyan szag ömlött, hogy megint itt találtam magam, hogy na és ezt így bazdmeg hogy oldod meg, hogy ö ne haragudj, de el kéne innet menni, mert ö, hát izé. Búcsúzóul ő egyébként még elvitt mindent, ami a konyhában mozdítható és ehető is volt (valamikor, mert volt, aminek a szavatossági ideje is lejárt egy éve), de akkor már úgy voltam, hogy mindegy, vigye, tőlem az összes fazék is mehet, csak menjen el és tényleg soha a kurva életben be ne tegye a lábát ide senki.

Ezen remek kalandok óta egyszer hívtak randevúra, a két ünnep között, de azt meg inkább lemondtam, mert rájöttem, hogy én inkább maradék töltött káposztát szeretnék fogyasztani cicanadrágban és kapucnis pulcsiban, miközben nézem a The Crownt és mikor este néztem ezt a remek sorozat és közben az államon csorgott le a káposzta, arra gondoltam, hogy aa yeah ez de kurva yo ötlet volt, édes istenem.

Nade! Az a nagy helyzet van, hogy teljesen mindegy, hogy én miért szeretek egyedül lenni, mert rájöttem, hogy nekem férjhez kell mennem!

Jelenleg annyi kiadásom van havi szinten abból, hogy albérletben élek és emellett teszek félre lakásra, mint 2 retúr Budapest-New York repjegy és ha kétszer ennyit is tudnék félretenni, akkor is egy teljesen kilátástalan célnak tűnne egy bármekkora ingatlan. Nah és akkor azt kéne, hogy szerezni valami férjet, aki lehetőleg kurva keveset van itthon (pl. repülőgép-vagy F1 pilóta), ám van neki valami pénze, amiből végre letudhatnám ezt a lakáskérdést és már azzal is kurva yo lennék, ha mondjuk csak havi 1 Budapest-New York repjegy árat kellene fizetni törlesztőbe és a másikat meg fel lehetne használni!

Csavaros terv, mi?!

Úgyhogy ha tudtok férjnek valót, szóljatok! Amerikaiak előnyben, de csak azért, mert tökre elmennék dolgozni az FBI-hoz, de oda amerikai állampolgárnak kell lenni és egy frigy ezt nagyban megkönnyítené. A CV-ket várom az avie kukac freemail pont hu e-mail címre! Jelige: ok, hogy minden mindegy, de azért mosson kezet pisilés után, please!

Közreműködéseteket a toborzásban előre is köszönöm!

 

Jah Párizs kurva yo volt, az év ötlete díját át is adnám magamnak ezért, majd egyszer talán ettől többet is írok nektek róla:]

 
Hozzászólás

Szerző: be december 4, 2017 hüvelyk #maradok # ottalszok, óhepidéj, magasélet

 

Ebben a posztban azt az elemzést tárom elétek, amiben arra keresem a válaszokat, hogy hogyan nem jutottam el kétszer egymás után a Total Dance nevű rendezvényre.

1. 2016

Total Dance napján este 8: Legkésőbb 10-kor indulunk!
Total Dance napján este 10: Még igyunk egy utolsót, mielőtt elindulunk!

2. 2017

Kedd reggel: Tiffany lemondja a szombati Total Dance fesztivált.
Kedd délután: Eszembe jut, hogy pont láttam pár napja, hogy Timecop1983 fellép szombaton Párizsban. Meg hogy én szabadságon leszek hétfőn. Meg hogy én milyen régóta szeretnék visszamenni Párizsba. Meg hogy nekem maradt kis pénzem, amit ebben a hónapban mosogatógépre allokáltam, de végül nem vettem meg.
Kedd este: Repülőjegy és Timecop1983 belépő megvásárolva, szállás lefoglalva, és én besózva már azt nézegetem, hogy melyik múzeum van zárva hétfőn.

A következő tényfeltáró riportban annak megyek utána, miért kell bezárni a múzeumokat hétfőn.

K. Éva, Zuglaw. A szó a stúdióé.

 

Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a kirándulás (bár a bálnavadászat és nadragulya termesztés sem túl közeli) és leginkább úgy gondolom, hogy minden erdőt le kéne betonozni, meg hogy tök unalmas caplatni benne, meg nem lehet rendesen elmenni pisilni, kezet mosni, meg mindenféle lények lakják, amiknek a kezelésével nem vagyok tisztában és hogy nagyon nem nekem való.

Ma viszont Dédestapolcsányból hazafelé jövetben megálltunk ott a tónál, ami van és körbevette a domb, ami tele volt őszi színekkel és a fák olyan gyönyörűen susogtak, mint a Twin Peaksben és hogy én legszívesebben ott lebasztam volna magam egy padra, hogy egész kurva nap ott üljek és ne csináljak semmit, hanem csak hallgassam a fákat és bámuljam a tájat, hogy omfg milyen kibaszott szép meg ultimate chill. Futás szempontjából is őrülten megkívántam a tájat, hát mi kurva yo lehetne már ilyen gyönyörű helyen lefutni egy laza 7-est.

Egész előző este is a látvánnyal voltam eltelve, mikor sétáltunk a faluban a debreceni különítménnyel. A séta végén benéztünk az egyik helyi presszóba és bátran ki merem jelenteni, hogy igen hamar igen jelentős sikert lehet elérni flörtölési szempontból egy ilyen vendéglátó egységben. Jani bá’-nak rögtön megtetszett az egész társaság és azonnal fel is ajánlotta, hogy ő szívesen segít nekünk az ország demográfiai növekedését fellendíteni, majd rázendített a Mert a nézését meg a járását című ragyogó slágerre.

A kedves felajánlással azonban nem éltünk, hanem mentünk be a házba tüzet rakni a kandallóban és ott pofázni az óraátállítást meghaladóan is (ezt a számot óránként lenyomták a H!t Music Chanelen, hogy a sok paraszt el ne bassza).

Ma egy kiadós húsleves meg sült kacsa ebéd után érkeztem meg az esős szélviharban a fővárosba és mára már csak annyi a dolgom, hogy még egy kicsit Sims-ezzek az F1 előtt és utóbbival kapcsolatban van bejelentenivalóm: Jolyon Palmer volt most a szerelmem, de mivel őt teljesítményproblémák miatt azonnali hatállyal baszták ki az F1-ből, újat kellett választanom. Így hirtelen nem is tudtam, hova kapjak, úgyhogy míg dolgozok a pótlásán, addig átmeneti jelleggel Max Verstappen veszi át a helyét.

 
12 hozzászólás

Szerző: be október 29, 2017 hüvelyk #maradok # ottalszok, Love Actually, Nigel Mansell

 

Még jobb híreket mondok!

Van lakás!

Nagyon szép és tiszta és rengeteg helyre lehet benne pakolni és nagyjából a világom közepére rakták le, mert ugyanúgy közvetlen járat visz a dolgozóba és a franciatanárhoz és pluszba van sok busz meg troli meg villamos meg metró, meg Jucus kistestvére, akit ezentúl hívjunk Katinak, mivel ez a neve, kb. 7 perc gyalog onnet (légvonalban amúgy pont szemben van, csak ott egy nagy úttest meg egy ház közöttünk).

Külön extra, hogy a wc ülőke rózsaszín és hogy a hálószobát én rendezhetem be zsírúj bútorokkal.

Tavaly 5 napos határidővel ment a katasztrófaelhárítás, idén ez lement 3-ra, új egyéni rekord. De nem ez az egyetlen, amiben sikerült áttörni a határokat: október 10 óta nem ettem édességet! (mondjuk azóta nem is volt fánk a dolgozóban)

További sikerekben gazdag, boldog évet kívánok magamnak!

 
1 hozzászólás

Szerző: be október 19, 2016 hüvelyk #maradok # ottalszok, óhepidéj

 

Jobban várom a júniust, mint Godot-t bárki bármikor.

Merhogy.

Először lefutok egy negyedmaratont (mondjuk még nem tudom hogy, mert idén az idő és a taknyom miatt még csak egyszer voltam, de ma például tartottam erőnléti edzést Béres Alexandrával és nagyon kicsit csaltam!), utána elmegyek 6 napra Bordeaux-ba (including egy 1 EB csoportmeccs), aztán meg a VOLT-ra 4 napra és jeöe!

Ennyire várom ni:

jump

És hát hogy így őszinte legyek veletek, a júniuson kívül csak az a rengeteg nagyon régóta vágyott könyv érdekel, amiket sikerült megszereznem hétvégén meg a húsvét, mert megyek haza Debrecenbe.

homesweethome

 
Hozzászólás

Szerző: be március 15, 2016 hüvelyk #maradok # ottalszok, Hawaii, Uncategorized

 

Lajosnak öltözök Halloween alkalmából!

Ez nemrég dőlt el, ugyanis az volt, hogy én készülődtem itten mit sem sejtve a mai esti Wellhello-ween koncertre, de hogy ó, próbáljuk ki ezt az új hajolajat. Azt írja, néhány csepp, hát az vajon definíció szerint mennyi, nem tudtam én ezt, de igen hamar kiderült, hogy sokkal kevesebb, amennyit én gondoltam.

Konkrétan úszok a hajolajban, de legalább van jelmezem.

Húzok még magamra valami ruhákat meg a csillogós cipőmet és nekivágok a mai kalandnak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be október 31, 2015 hüvelyk #maradok # ottalszok, Csupi, Tuskó Lady

 

Be vagyok költözve!

mókus2015

Az utolsó két kört szombaton hoztam át, először tagszit akartam hívni hozzá, de aztán rájöttem, hogy ohhát van nekem bérletem és 4 végtagom, úgyhogy akár el is tömegközlekedhetek én 2 troli- és 2 metrómegállót. Az első körnél a kézügyesség és a technika kapott szerepet, akkor hoztam a hónom alatt a takarót és kézben a felmosóvödröt és a felmosóhogyishíjjákot, a második fordulót viszont kicsit elszámítottam és olyan nehéz lett, hogy 20 másodpercenként gondolkoztam el rajta, hogy én aztán lebaszom magam az egész hóbelevanccal együtt itt az Árpád híd alá és hanyatt dőlök meghalni, merhogy én egy lépést se bírok tenni, az kurvaélet. Aztán átgondoltam, hogy abból még senki nem élt meg, hogy összeomlott egy Snoopy-s szatyor mellett, úgyhogy nincs más választásom alapon valahogy felhúztam magam a lakásba és azóta már itt alszok (mármint napközben így dolgozok meg minden, csak este alszok itt, na).

Tegnap délelőtt bevezették a világhálózat és a tévét is 92 csatornával, úgyhogy az a tervem, hogy a hétvégét kilencvennégyesben töltöm velük ❤

 
7 hozzászólás

Szerző: be szeptember 10, 2015 hüvelyk #maradok # ottalszok, téfau

 

Ma lefoglalóztam azt a lakást, amit már tavaly ilyenkor is néztem, hogy hű, ez mennyire évis, csak akkor nem kaptam időpont megnézni. A nappaliban kétféle zöld a fal, a hálószoba narancssárga, a konyha citromsárga, van hely a számítógépemnek, de amúgy van mindenféle egyéb gép, including mosogatógép! ❤

Kívülről meglepően ocsmadék a ház, de hát úgyis a belső fontos, meg én bent kívánok majd többnyire tartózkodni a kuckóban.

Kívánjatok nekem nagyon boldog új lakást, én meg a életnek üzenem, hogy lehet egész nyugodtan próbálkozni nálam, úgyis mindent megoldok egy hét alatt #tócóskertiganxta.

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 28, 2015 hüvelyk #maradok # ottalszok