RSS

Melanie Griffith kategória bejegyzései

Ma volt az első napom az új dolgozóban és idejét nem tudnám megmondani, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire boldognak és szerencsésnek. Ha soha többet semmi yo nem történik velem ennél a cégnél, ezért a napért már megérte idejönni és most nem csak arra gondolok, hogy reggelire kaptam banánt.

Éppen mikor eszem gallyában sem állt váltani, hívott fel ez a vállalat egy hót régi jelentkezésem alapján, hogy érdekel-e még a dolog, én meg haragudtam volna magamra, ha nem adok egy esélyt a dolognak, úgyhogy elcsattogtam interjúra. Úgy éreztem, hogy rettenetesen sikerült, teljesen el is voltam szontyolodva, hogy mennyire borzasztóan szerepeltem, úgyhogy elfogadtam a sorsomat és kijelentettem, hogy én majd onnet megyek szülni, ahol éppen dolgoztam akkor. Szt’ másnap nézem a telefont, 3 nem fogadott hívás tőlük, hát mondom ezek csak nem tán azért keresnek ennyire, hogy megmondják, hogy ne haragudj, ekkora fost még a Soundon se láttunk, és visszahívtam őket és kiderült, hogy tényleg nem, hanem adtak ajánlat, amit én meg nem voltam rest elfogadni.

Hatalmas változás azért igazából nincsen, még a cég neve is 50%-ban változatlan, ugyanúgy egy multihoz kell bemenni belépőkártyával, ahol a laptopot kell majd nyomogatni naphosszat, de végre benne van a munkakörömben megint a HR szó és én már csak ennek olyan nagyon örülök! (na yo, meg a banánnak is)

További szép napokat és nagyon sikeres próbaidőt kívánok magamnak!

 
3 hozzászólás

Szerző: be július 18, 2016 hüvelyk óhepidéj, Melanie Griffith

 

A múlt héten járt le a próbaidőm, ami nem csak azért örvendetes, hogy megint érkezik majd péndz a SZÉP kártyámra, hanem mert az elmúlt 1 évből 6 hónapot próbaidőn töltöttem és kicsinyég unom, tekintve eléggé fárasztó megtanulni egy teljes céget, hogy ki kicsoda, hol a mosdó, melyik kártya nyit mit, milyen rendszerhez milyen password és meddig van nyitva a büfé, kettőt meg pláne nem kis feladat, úgyhogy.

Na de azt akartam igazából mondani, hogy ebből az apropóból beültünk egy helyre fogyasztani múlt kedden és mi már ott láttuk, hogy Zimány Lindához csatlakozik Kedves Feri, de akkor a heti híradások szerint Feri nem csak fizetni vót ott!

Ha egyszer lesz igazi kézzel írott naplóm, az kurvaélet, hogy Ferenc lesz a neve és minden egyes bejegyzést úgy kezdek, hogy!

dear-diary

 
3 hozzászólás

Szerző: be augusztus 12, 2015 hüvelyk Love Actually, Melanie Griffith

 

Napom.jpg

tabla

Felzabálom tehát a hűtőt, aztán alámerülök egy kád csillogós habba.

 
6 hozzászólás

Szerző: be augusztus 5, 2015 hüvelyk Melanie Griffith

 

Ao te jaoisten, mennyire neki tudok én keseredni, ha fáradt vagyok és még egy picit iszok is.

Mert igazából úgy volt, hogy rezzenéstelen arccal fogadtam a híreket, eléggé meg volt itt már szorítva minden év eleje óta és akkor vagy 2 hétig nem is tudtam aludni, hogy úristen, nehogy megint az legyen, hogy leépítenek, mert életem egyik legszörnyűbb időszaka volt az 2009-ben, de hát csak megint ez lett, de mivel rutinom volt már benne, csak olyanokat kérdeztem, hogy akkor ezt meg azt a baromságot majd akkor ki fogja megtartani és hogy akkor hogy csináljuk ezt az egészet, mikor legyen az utolsó nap és hol írjam alá (na yo, ezt nem is kérdeztem, mert tudtam). Eszembe se jutott sírni, csak akkor indult meg a dolog, mikor találkoztam egy hasonlóan járt kolléganővel és ő akkor már sírt és hát elkezdtem én is, de viszonylag hamar meggyőztem magam arról, hogy lófaszt nekik a seggükbe, az elmúlt 2 évben 2 városban 5-ször költöztem, 1-szer váltam és elsirattam 3 fiút és ebből 2 annyit se érdemelt volna meg, hogy pofánbasszam őket egy székkel, és mindet túléltem, majd biztos egy ilyen fiszem-faszom cég fog itten kitolni velem, hát francokat.

Aznap estére amúgy is vendégség volt tervezve, mert túl sok sajt vettem húsvétkor, amit nem ettem meg és mentem pont Debrecenbe hétvégén és hogy ne szőrösödjön be a hűtőbe, meginvitáltam Jucust és a kistestvérét, hogy segítsenek megenni mindent és ha már úgyis jöttek, akkor csakis pezsgőt voltam hajlandó inni, hogy én nem fogadom el, hogy ez rossz hír és mire az első üveg elfogyott, már régen megalkottuk a stratégiát.

A következő hét péntekre már 2 állásajánlat állt a kezemben: az egyik attól a dolgozótól, amelyik most épített le, merhogy nehogymár most így tényleg anyagi okok miatt kelljen megválni egy olyan (!) enbertől, mint én, és csináltak egy másik pozíciót a megszüntetett helyett, de köszöntem szépen és a másikat fogadtam el örömmel. Most kezdtem hétfőn és most nem HR a témakör, de ez 5 év után rohadtul nem okoz lelki válságot. Az a cég vett vissza, ahonnan 2009-ben építettek le és nagyon időutazós meglepetés volt, mikor megkaptam a belépőkártyámat, amire még a 2007-es fényképemet tették, ami pedig 2007 tavaszán készült Nóri koliszobájának piros ajtaja előtt.

A héten volt a harmadik búcsúbulim és az egyik ajándék az volt, hogy kaptam jegyet Müller Péter Az élet művészete című előadására, amiről nemrég értem haza és sajnos nem sor szélére ültünk, mert akkor már 10 perc után hazamehettünk volna, de így meg kellett várnunk, hogy a mellettünk ülő 4 ember megunja és felálljon és végre kiszabaduljunk mi is. Müller Péter nagyon nem az én emberem, lassan, vontatottan beszél és mindent elmond ötször, egy picit el is aludtam rajta, de ahogy szétnéztem, elég sokan bóbiskoltak, az egyik gyerek előttünk pont úgy aludt, mint ahogy suliban szokás, így a padra dőlve. Emellett emberként kifejezetten ellenszenves volt, meg nekem biztosan nem lett volna arcom elkérni 3500-at azért, hogy egy órában azt könyvét promózza (ja mert az egész a Jóskönyvéről szólt), aminek a tartalma bár nagyon yo, de nem ő írta, hanem a kínaiktól nyúlta.

Ennyi izgalomba és unalomba eléggé bele lehet fáradni, úgyhogy lassan beledobom magam az ágyba és holnap meg kivonatozok Dunakeszire Enciékhez. Csodás-pompás hétvégét kívánok!

 
2 hozzászólás

Szerző: be május 8, 2015 hüvelyk óhepidéj, Melanie Griffith

 

Írt Batiz András Linkedinen, hogy árul valamilyen tréninget, nagyon bunkó dolog lenne visszaríni, hogy köszönöm, de most nem ez van nálunk fókuszban?

 
5 hozzászólás

Szerző: be február 25, 2015 hüvelyk Melanie Griffith

 

Ha reggelente, mikor ki kell választani, hogy mit vegyek fel, azt érzeném, hogy annyi ruhám van, mint amikor vasalok, nem lenne hátrány. Egy egész ValóVilág7 lement, mire kivasaltam, mondjuk multitaskoltam, mert közben figyeltem a folyamatos visszajelzésre és megmondtam a villalakóknak, hogy miről mit gondolok.

Amellett, hogy vénasszonyként visszabeszélek a tévének, a múltkor elmentem networkölős rendezvényre szövetnadrágban, blúzban, zakóban, beültem az első sorba és én kérdeztem először.

Néha tökre úgy tűnhet még nekem is, hogy komoly, értelmes felnőtt vagyok, de aztán eszembe jut, hogy úgy játszottam megállás nélkül 5 órát a Sims 4-gyel, hogy a játék szólt, hogy achievement unlocked, nekem fel se tűnt, meg hogy a toborzókkal gurulós csótányt futtatunk (Tibi a neve, mimás, de sajnos nem az enyém), tornazsákkal bábozunk és ebéd közben a Five-tól a Keep on movin‘-t énekeljük (és ez csak a mai nap) és akkor elbizonytalanodok, hogy lehet annyira mégse.

Hiába húzok én itten magamra élére vasalt cuccokat, Király Gábor szürke mackónadrágja vagyok. Pénteken meg csillogós cipő leszek és kazettás nyaklánc, hell yeah, még sosem voltam az A38 hajón, remélem nem lesz semmi jéghegy vagy lázadás (mondjuk az a Bounty, amit 2 hete megint megnéztem és én régen mindig a lázadóknak szurkoltam, de biztos csak azért, mert Mel Gibson elég esztétikus a filmben, de hogy ezek igazából tök hülyék voltak és én Anthony Hopkins helyében mindet azonnali hatállyal basztam volna bele a vízbe, és ő meg egy hős volt, hogy egy ladikon part ért).

 
Hozzászólás

Szerző: be december 1, 2014 hüvelyk Consuela, Magdi anyus, Melanie Griffith, Water World

 

3 hét kihagyás után így vasárnap hajnalban jelentkezem, most értem haza a pokolból.

Olyan szórakozóhelyen jártam, ahol kötelező volt beadni a ruhatárba a kabát és én ezen ott nem nagyon tudtam magam túltenni. Mondjátok, hogy 500a belépő vagy valami, de mi az, hogy kabátban nem mehetek be? Newcastle ez, vagy mi? És a ruhatárhoz vezető út lehet, hogy yo szándékkal volt kikövezve, de hogy olyan alacsony még így ráadásba a plafon, hogy ha én 3 centivel magasabb lennék, nem fértem volna be. Meg koszos volt és büdös és nagyon sokan voltak és tele volt csatak bebaszott angolokkal, akik artikulálatlanul ordítoztak valami szurkolói dalt, ami alapján számomra nem derült ki egyértelműen, hogy most akkor Wayne Rooney az isten vagy éppen a kurva anyját.

Előtte viszont voltam egy helyen, ahol ment Blümchen és Scooter is, meg egy másik helyen, ahol 850 Ft 2 koktél, de összességében jobban jártam volna, ha szépen itthon maradok, mint ahogy tettem azt az elmúlt 2 napban szabadságon, amikor a hűtő-tv-ágy-számítógép négyese között keringtem Király Gábort megszégyenítő szürke mackóban.

Ez volt egyébként az első szabadságon az új dolgozóban, ahol időközben lejárt a próbaidőm és senki nem mondta, hogy “Évi, hagyd el a házat!”. Ennek kifejezetten örültem, mert szeretek oda bemenni, nagyon yo fejek az emberek, nagyon yo a mókakörnyezet és számomra nagy öröm, hogy minden nap van ingyen gyümölcs (ahhoz elég szemfülesnek kell lenni, hogy jusson banán, de szőlőt és szilvát általában tudok zsákmányolni). Most a héten egészséghét volt, voltam írisz diagnosztikán és azt mondta a néni, hogy nagyon szép az íriszem! Nem mondom, hogy ilyen szépet még nem mondtak, de hogy ilyet még nem mondtak, az biztos.

Dolgozóban szintén yo, hogy 15 perc alatt betömegközelekedek, de ha Mauser lennék, azt mondanám, az én eszemet dicsérje, uram.

Terveim szerint gyakrabban felbukkanok itten, én nem is tudom, hogy tűntem el ennyire, de CS mondta mindig, hogy ha nincs poszt, akkor lehet tudni, hogy az égvilágon semmi baj nincs és ebben be kell vallanom, van valami, csak most meg azt se akarom, hogy ha írok, akkor meg az legyen gondolva, hogy jaj, baj van, mert nem.

Remélem tik is yol vagytok és hasznosan töltitek majd a vasárnapot és nem valami nagyáruházban áldozzátok fel a család szent egységét.

 
5 hozzászólás

Szerző: be november 23, 2014 hüvelyk Háer Henrik, Melanie Griffith, Paris Hilton